Amikor az adós a kezdeményező

A csődvédelem mint menekülés

91

A hivatalos adatok szerint az elmúlt esztendő során országos viszonylatban újabb 8256 vállalkozással szemben indult fizetésképtelenségi, valamint csődeljárás. Tekintettel, hogy a megelőző esztendők során beindult eljárásokat nem sikerült minden esetben (és nem is kellett) finalizál­ni a „leltárban” a szóban forgó számnál jóval nagyobb állomány szerepelt. Ennek tulajdonítható az is, hogy az idei esztendő elején 14 003 cég találtatott a fizetésképtelenség vagy a csődeljárás valamelyik fázisában. Amúgy 2016-hoz képest a tavaly 8,7%-kal bővült a fizetésképtelenné vált cégek köre.

Iancu Guda: volna amin és amiért szigorítani…

A rendelkezésre álló számadatokból az derül ki, hogy a megelőző időszakokhoz viszonyítva mérséklődött a fizetésképtelenségi eljárások száma, de ez nem azt jelenti, hogy enyhülnének a gondok, azok a sokszor súlyos gazdasági és társadalmi következmények, amelyeket okozhatnak a csődbe ment vállalkozások. Ismeretes, hogy a csőd lyukat üthet az állami költségvetésben, pontosabban annak bevételi oldalán, súlyos helyzetbe hozhatja a partnercégeket, el egészen azok egyike-másika tevékenységének ellehetetlenítéséig. Ugyanakkor az egykori alkalmazottak számára akár megélhetési gondokat is jelenthet. A „méretek” tekintetében érdemes utalni arra, hogy a már említett 14 003 cég még 2016-ban együttesen 20,7 milliárd lejt tett ki az üzleti forgalma tekintetében, alkalmazottai száma pedig megközelítette a
124 000-et. Ugyanakkor az adósságaik összvolumene meghaladta a 106 milliárd lejt. A listavezetők között érdekes módon ott találni három nagy állami érdekeltségű céget. A listát magasan vezeti a fővárosi RADET Rt. (hőelosztó), amelynek adósságállománya az év elején meghaladta a 4,3 milliárd lejt, ezt követte közel 2,2 milliárd lejes adósságállománnyal az Electrocentrale București Rt. Két igen nagy vállalatról van szó, hisz azok együttes üzleti forgalma 2,6 milliárd lej körül volt, alkalmazottaik száma pedig 5500 körül. A fenti számadatokból az is kiderül, hogy e két állami cég tekintetében az adósságállomány jóval meghaladja azok éves üzleti forgalmát. (Az viszont egy más ügy, hogy mi vezetett oda, hogy e két cég, amely meghatározó szerepet játszik a főváros távfűtésében és melegvíz-szolgáltatásában minek is „köszönheti”, hogy kilátástalan helyzetbe került és abban milyen szerepe is volt az átgondolatlan szubvencionálási rendszernek.) Ebben az összefüggésben pedig érdemes arra utalni, hogy a 2017-es esztendő során hasonló útra lépett, illetve helyzetbe került egy másik hasonló arcélű, köztulajdonban lévő nagy cég, a Vâlcea megyei CET Govora Rt. is.

Kereskedni „kockázatos”…
Visszatérve a tavalyi fejleményekre, érdemes azt is megemlíteni, hogy a bekövetkezett fizetésképtelenségek közel egyharmada a kiskereskedelmi és a nagybani kereskedelmi cégeket érintette, valamint az építőipari vállalkozásokat. A már említett 8256 új fizetésképtelenségi eljárásból 1416 a kiskereskedelmi vállalkozások számlájára írható, 16% pedig a „nagybanisokéra” és további 15% az építőipari cégekére. Amúgy a kiskereskedelemben a 2017-es esztendő során 1000 aktív cégre 21 fizetésképtelenség jutott, a nagybani kereskedelemben 26, az építőiparban pedig 28.
Az eljárások nyomon követése során az is kiderült, hogy a fizetésképtelenség alá vont cégek 90%-a 18 hónap múltán csődbe ment, 5%-uk 36 hónap múltán. A többi 5% esetében a reorganizáció akár 5-6 esztendőt is felölelhet, de talpra állnia végül is csak 2%-nak sikerül. Ez pedig azt is jelenti, hogy az esetek túlnyomó többségében nemcsak az adósnak van elszenvednivalója, hanem a hitelezőnek, pontosabban a hitelezőknek is, ez utóbbiak közül is egyiket-másikat a későbbiek során megérintheti a fizetésképtelenség.

Gyanúsnak is tűnhet…
A fizetésképtelenségi, illetve a csődeljárási folyamatok azok végkimenetelének az elemzéséből az is kiderül, hogy vannak bizonyos értelemben gyanúsnak tűnő esetek is. Nevezetesen: kitapintható az a tendencia, miszerint a fizetésképtelenségi eljárást visszaélésszerűen „használják fel” egyes vállalkozások. Azaz ők maguk kezdeményezik az eljárást, illetve csődvédelembe menekülnek. Erre lehet következtetni a számadatokból is: 2017-ben a beindított fizetésképtelenségi eljárások 55%-ának a kezdeményezői maguk az adósok voltak, míg ez az arány a 2007-es esztendőben még csak 30% körül volt. A dolgok ilyenszerű alakulása kapcsán másabb megállapításokat is megfogalmazott a Romániai Banki-Pénzügyi Elemzők Egyesületének (AAFR) elnöke, a tekintélyes pénzügyi szakértő, Iancu Guda. Egy tanulmányában többek között arra utalt, hogy a fizetésképtelenségi eljárás kezdeményezését megelőző időszakok során fura módon megemelkednek bizonyos költségtételek, például a működtetéssel kapcsolatos egyes, kevésbé átlátható költségek. Ugyanakkor a szóban forgó cégeknél likviditási gondok is jelentkeznek, de azok orvoslása érdekében nem foganatosítanak intézkedéseket. A maga nemében meglepő az is, hogy a fizetésképtelenséget megelőzően az adott cégnek az üzleti forgalma viszonylag jelentős arányban növekedett, akár 10-12%-kal is, de azzal egyidejűleg gyarapodtak a veszteségek is, el egészen 5-6%-kal. Ezt az utóbbi jelenséget úgymond „kapcsolatba lehet hozni” egy másikkal: a fizetésképtelenségi eljárás alá került minden 10 cég közül 6-nak a részvényesei, társtulajdonosai érdekeltek másabb vállalkozásokban is. Tehát fennállhat annak a gyanúja, hogy a fizetésképtelenség kezdeményezését megelőző időszakok során „célirányos” tevékenység-átirányításra került sor, és olyan költségek emelkedtek meg, amelyek nem biztos, hogy magánál a cégnél csapódtak le, hanem a tulajdonosoknál, azaz ez utóbbiak javát szolgálták. (A bűnüldöző szervek látókörébe is bekerültek ilyen esetek, s a kivizsgálások során bizonyságot nyert, hogy bizonyos elszámolt költségek a tulajdonosok vagyontárgyait „gazdagították” akár közvetett értelemben is.) Másképpen fogalmazva: a csődvédelem kezdeményezése lehetővé teszi az adósságok egy részétől való törvényes úton való megszabadulást, s majd a későbbiek során „új élet” megkezdését egy másik cég égisze alatt, illetve a továbbélést egy másik, ugyancsak a csődbe ment cég egykori tulajdonosai érdekeltségébe tartozó vállalkozásnál. Erre a visszás és nemkívánatos jelenségre felfigyeltek a kormány illetékesei is: a szociáldemokrata párt kormányprogramjában szerepel egy olyan intézkedés, illetve jogszabályozás meghozása, amely értelmében egy olyan személy ügyvezetői, részvényesi vagy társtulajdonosi minőségében „érintett” volt két fizetésképtelenségi eljárásban is, az elkövetkező időszakok során nem hozhat létre egy újabb céget, illetve nem válhat egy új cég részvényesévé vagy társtulajdonossá. Állítólag ez a tilalmi időszak két évet ölelne fel. Iancu Guda szerint ez túlontúl kevés, mert például Németországban ez az időtartam kereken 10 esztendő. Ugyanakkor számolni kell azzal is, hogy amennyiben egy fizetésképtelenné vált cég egy másik előzetesen csődbe ment cég „áldozata”, akkor másképp kell megközelíteni ezt a problémát, illetve a tiltást. Azt viszont a szakelemzők sem vitatják, hogy adott feltételek és adott törvényes eszközök révén meg kellene fékezni a csődvédelem eljárási „kezdeményezőkészséget”.

Hecser Zoltán

A cikk a Hargita Népe április 4-i számában jelent meg.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.