2021, január 20, szerda.
custom_html_banner1

Amikor a szót tett követi

Megelevenedett Atyhában a múlt: az 1930-as évek elején épített fogadalmi kápolnánál hálát adni gyűltek össze hosszú évek óta először a helybéliek és elszármazottak az úr színeváltozása napján.
A szabadtéri misét Böjte Csaba ferences szerzetes celebrálta.

Régóta nem miséztek a kicsi kápolnánál. Ezután másképp lesz – fogadták meg a hívek
Régóta nem miséztek a kicsi kápolnánál. Ezután másképp lesz – fogadták meg a hívek

[dropcap]A[/dropcap]z Élő Székelyföld Munkacsoport ösztönzésére sikerült felkavarni az állóvizet az elnéptelenedésre és enyészetre ítélt hegyi településen. „Januárban mutattuk be az első kiadványunkat, és akkor hirdettünk meg három találkozót, kalákát is, amelyek meg is történtek. Szakemberek tartottak konferenciát, szerveztünk Wass Albert-estet, és minden alkalmat megragadtunk, hogy népszerűsítsük a közmunkát. Még a szentegyházi filharmóniát is elhoztuk a településre, hogy erősítsük a lokálpatrióta tudatot. Nem tudni, hogy a kulturális eseményeknek vagy a mi munkánknak a hatására-e, de a kaláka megtörtént, és helyi emberek, egyháztanácsosok kemény munkával megtisztították a fogadalmi kápolna felé vezető utat. Így kerülhetett sor annyi év után először a kápolna előtti szabadtéri szentmisére. A fogadalmi ünnep 1929-ből maradt fent, akkor határozták el elődeink, hogy a sok természeti csapás ellen engesztelésül választják ezt a napot és a harmincas évek elején felépítették a kápolnát. Sajnos az utóbbi években elhalványult ez az ünnep, részben azért is, mert a kevés lakosság miatt nem volt folyamatosan lelkésze a falunak. Sikerült felfrissíteni ezt a szép szokást és a mai nap akár akkora lendületet adhat, hogy a továbbiakban is megtarthatjuk és újabb tartalmakkal tölthetjük meg” – mondta el az atyhai származású Simó Márton újságíró, az Élő Székelyföld Munkacsoport vezetője, akinek célja nem csupán szülőfalujában, hanem más, elhanyagolt udvarhelyszéki településeken is meghonosítani a kalákaszellemet.
A szép számban összegyűlt nép gyalogosan kapaszkodott fel a Kupásné-dombján emelkedő fogadalmi kápolnához, ahol Böjte Csaba ferences szerzetes szólt az egybegyűltekhez. „Éppen ezekben a napokban száz éve annak, hogy az első sortüzek eldördültek az olasz fronton, Doberdónál, ahol többünk nagyszülei harcoltak. Márton Áron is ott volt fiatal tisztként, háromszor sebesült meg. Hazajöhetett volna, de úgy gondolta, ott a helye a bajtársai mellett. Márton Áron is, más társához hasonlóan, hősiességéért kapott egy év várbörtönt Brassóban. Amikor kiszabadult ez a fiatalember, hazament Csíkszentdomokosra és egész nyáron kaszált, majd őszire megszületett benne a döntés és jelentkezett a teológiára, hogy önmagát, mint ezt a fogadalmi kápolnát, a nagy világégés után Istennek ajánlja. Ez az áldozat sok gyümölcsöt hozott nemzetünk számára. A nagy világégés után háromszor égett le ez a falu, olyan viharok voltak, hogy elvitték a templom tetejét. Könnyű lett volna elkeseredni, elengedni magunkat, hogy rossz a világ, hogy nincs Isten… De nem keseredtek el az atyhaiak, hanem verejtékes munkával utat vágtak a bozótba és fogadalmi kápolnát építettek. Életükből minden évben egy napot Istennek ajándékoztak azért, hogy ebben a völgyben újra béke és jólét legyen” – fogalmazott Böjte atya, aki szerint a nehézségek, gondok között a legkönnyebb elkeseredni, elengedni a gyeplőt, hagyni, hogy sodorjon az élet. Márton Áron püspök és az ősök példáját hozta fel, akik küzdöttek, tudták, ha a föld nem terem, meg kell ganézni, munkával értéket kell beleásni a földbe.
Rávilágított arra, hogy ha gond van, nem a kétségbeesés és a pálinka a megoldás, hanem verejtékes munkával, imával és szeretettel megóvni mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk. Ugyanakkor összefogásra buzdította a népes hallgatóságot, és azt javasolta, segítsük, bátorítsuk megymást, bízzunk egymásban. „A feladatok, amiket megoldunk, azok által leszünk naggyá. Vállalnunk kell a harcokat. Ne mondja senki, hogy nem éri meg bevetni a földet, elültetni a diófacsemetét, mert azáltal, hogy locsolod és gondozod, te leszel naggyá, te leszel több, gazdagabb. Munkáddal önmagadat formálod, erőfeszítéseddel, küzdelmeddel magadat szenteled meg. Hiszem, hogy Székelyföldről sincs messzebb az ég, mint Londonból vagy New Yorkból. Ne a kétségbeesés, a csüggedés útját, hanem őseink példáját válasszuk: a munkát” – mondta útravalóul Böjte atya, majd hozzátette: hiszi, hogy Erdély aranykora nem mögöttünk, hanem előttünk van.
A szertartáson közreműködött a korondi és pálpataki-fenyőkúti plébános mellett a kiskunfélegyházi plébános is.
A fák hűvösében megtartott szép rendezvényről lelkiekben mindenki feltöltődve térhetett haza.

Nagyálmos Ildikó

Kapcsolódó cikkek:

14,320RajongókTetszik
0FeliratkozóFeliratkozás

Legfrissebb