Alulértékelés

68

A legutóbbi villanásomban épp arról írtam, farsang ideje lévén, hogy ilyenkor szokás temetni és búsulni, de a farsangot helyenként bikaütéssel zárják. Ezt rávetítettem a jégkorong Erste Liga Dunaújvárosi Acélbikák – Csíkszeredai Sportklub negyeddöntős párharcra. És lám, a bikaütés megtörtént, a Sportklub sima söpréssel jutott tovább a sorozat elődöntőjébe, mindenki legnagyobb meglepetésére. Nem is akárhogy: végig kitűnő teljesítményt nyújtva a kapustól a gyúróig.
Hogy ez többek között miért volt így, arról talán az Acélbikák csapatkapitánya beszélt a legőszintébben egy újvárosi helyi portálnak. Ebben ifj. Azari Zsolt elmondta, hogy „alulértékeltük őket, és ez végzetes tévedésnek bizonyult. Az alapszakaszban az utolsó nyolc meccsükből négyet buktak, a Brassó pedig az új edzője hatására szárnyalni kezdett. A csíki legények légiósait túlkorosnak találtuk, és azt gondoltuk, hogy a kiváló kondíciónkból építkezve, le tudjuk majd őket korcsolyázni”.
Azarit szinte sehol nem szeretik a ligában a stílusa miatt, viszont megsüvegelendő, hogy a párharc zárásával tapsolva korcsolyázott körbe a csíki közönség előtt, továbbá ezért az őszinte nyilatkozatáért nálam bónuszpontot kap.
És az is egy visszatérő tanulság, amely nemcsak a sportra érvényes, hogy ha valakit lebecsülsz, lenézel és nem adod meg a kellő tiszteletet, akkor előbb vagy utóbb a sors úgy rendezi, hogy a bokád megütöd. Továbbá a sportban amúgy is alapvető tényezők az alázat, a szorgalom és a kitartás. Ha az egyik is hiányzik, akkor bukott minden ráfordított erő, energia és az idő is, hogy továbbiakat ne említsünk.

Darvas Attila

A cikk a Hargita Népe március 2-i számában jelent meg.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.