Álmatlanok utcája

226

Udvarhelynek is megvan a maga bulinegyede. S azzal a maga baja. A városközpontban van a Kőkereszt tér, abból nyílik a Szentimre utca, s ezen a tájékon van néhány vendéglátóegység – melyik csendesebb, melyik zajosabb. Ezen a tájékon emberek is laknak, szép, kertes házakban, meg egy kisebb tömbházban, és bizonyára nem azzal az elképzeléssel költöztek ide, tettek rendbe ingatlanokat, hogy életük fenekestől felforduljon és hétvégén soha ne tudjanak nyugodtan aludni. Mert hétvégén bulik vannak. Nagyon hangos bulik. Sőt a „cigistop” óta még a -20 fokos hidegben is megtelik az utca, a tér, ahová kiárad a buli, miközben törnek az üvegek, ordítanak és tántorognak a gyerekek, közvécének használják a „hányás-utcának” is nevezett József Attila utcát. Nem véletlenül írtam gyerekeket, mert – főleg az egyik lokál – törzsközönségének átlagéletkora valószínűleg nem haladja meg a 15 évet.
A huzavona évek óta megy. A helyi újság írja, hogy legutóbb a Környezetvédelmi Igazgatóság is kiszállt a helyszínre zajszintet mérni, ami a számok nyelvén is nagyon magas. Volt már olyan is, hogy két hétre bezáratta a polgármesteri hivatal a gyerekek lokálját, de úgy tűnik, a helyzet nem változott. A helyi rendőrség éjjelente próbál gátat szabni az utcai zajongásnak, de ettől a lakosok még nem lettek sokkal boldogabbak, mert épp a helyi rendőrfőnök mondja el a cikkben, hogy folyamatosak az írásbeli, telefonos feljelentések.
A múltkor már megbüntetett lokál egyik tulajdonosa kissé arrogánsan nyilatkozza a helyi újságnak, hogy ő nem érti, mi a baj, mert a szomszédok közül többen is aláírták a beleegyezésüket a működésükbe, van, aki nem is panaszkodik, de akkor miért tiltakozik mégis néhány szomszéd? Szándékos lejáratásra gyanakszik, úgy látszik, az nem jutott eszébe, hogy az aláírók talán nem is tudták, hogy mi vár rájuk (az ingatlanban korábban egy decens kultúrkocsma működött), és az sem, hogy ha egy család, egy ember álmát is zavarják heti rendszerességgel, az már baj. Amit orvosolni kell. Nyaranta hajnali 4-5 óráig (vagy még tovább) tartanak a bulik. Eszembe jut, hogy Angliában például a szórakozóhelyek zöme éjjel 2-kor bezár, itthon is vannak városok, ahol éjfél előtt még a lakodalmakban is lehúzzák a rolót. És az is, hogy vannak országok, ahol nagykorúság előtt nem is engedik be éjjeli „mulatóba” a tiniket. Szóval, jó példák vannak, a kiinduló pont pedig vitathatatlan: az éjszakai csendhez, pihentető álomhoz mindenkinek joga van. Ezért küzdeni nem minősül szándékos lejáratásnak…

Asztalos Ágnes

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.