Állóháború

285

Immár több mint egy hete, hogy a politikai elit, az igazságszolgáltatási intézményrendszer türelmetlenül várja, hogy mikor is fog érvényt szerezni Johannis államelnök az Alkotmánybíróság ama döntésének, amely értelmében ő arra lenne kötelezett, hogy kibocsássa a DNA főügyésze visszahívására vonatkozó dekrétumot.
A halogatás ugyancsak felcsigázta a közvélemény érdeklődését is, mert tulajdonképpen a végrehajtói hatalom és az államelnöki hatalom közti, amolyan konfliktushelyzetről van szó. A taláros testület egyértelműen az előbbi javára döntött, de az államelnök ebbe a döntésbe nemigen akar belenyugodni, a jelek szerint legalábbis. Mozgástere viszont nem nagyon van, mert amennyiben megkockáztatná a szóban forgó dekrétum kibocsátásának a megtagadását, akkor akár vele szembe is kezdeményezni lehet „visszahívási” eljárást.
Jelenleg patthelyzet következett be, aminek okán az elmúlt héten szinte napi rendszerességgel láttak napvilágot ilyen-olyan találgatások, jóslatok és különböző lehetséges (vagy legalábbis azoknak vélt) variánsok. Az államelnök – amint már arról lapunk hasábjain is beszámoltunk – a múlt kedden amolyan eszmefuttatással rukkolt ki, érveket sorakoztatva fel annak megindokolására, hogy miért is nem bocsátotta ki szemrebbenés nélkül a visszahívási dekrétumot.
Állóháború tanúi vagyunk, de az nem jelent tétlenkedést: az államelnök majd’ minden alkalmat megragadott arra, hogy okkal vagy ok nélkül belerúgjon a politikai elitbe (legalábbis annak egy részébe) vagy a parlamenti többségbe. Így például egy tudományos szimpóziumon szerdán elhangzott beszédében az oktatási rendszert értékelve tett egy kis kitérőt is, amikor arra utalt, hogy szembesülnünk kell egy 42%-os funkcionális analfabetizmusi rátával, ami nagyon is láthatóan tükröződik „a román politika legmagasabb köreiben is”. Talán mondanunk sem kell, hogy kire, kikre célzott…
Ugyanakkor az elmúlt héten alkotmányossági aggályokat fogalmazott meg ama törvény kapcsán, amely révén a honatyák újólag módosítani és kiegészíteni kívánták a közfunkciók, a közméltósági funkciók gyakorlásában biztosítandó transzparenciára vonatkozó egyes intézkedésekkel kapcsolatos 2003/161-es törvényt, a parlamentnek pedig újratárgyalásra visszaküldte az igazságszolgáltatási szervezésre vonatkozó 2004/304-es törvényt módosító és kiegészítő törvényt. Ennek a módosító jellegű törvénynek a tekintetében érdemes megemlítenünk azt is, hogy azt előzetesen alkotmányossági aggályok okán azt megküldte a taláros testületnek, de az május 30-án beadványát elfogadhatatlannak tartotta. (Egyébként a szóban forgó törvénnyel kapcsolatosan eredménytelenül „kilincselt” az Alkotmánybíróságnál az ellenzéki pártok honatyáinak egy csoportja is.)
Nem tétlenkedik az államelnökkel szemben az Alkotmánybíróságnál győzelmet aratott kormánypárt sem: szinte naponta figyelmeztették Klaus Johannist arra, hogy az általa tanúsított indokolatlan huzavona már-már alkotmánysértést jelent, s ebben az összefüggésben azt is hangoztatják, hogy a taláros testület döntése azonnal végrehajtandó. Ezzel egyidejűleg hallani, olvasni ama forgatókönyvről is, miszerint bármikor bekövetkezhet az államelnök visszahívására vonatkozó eljárás kezdeményezése. Ebből arra is következtetni lehet, legalábbis lehetne, hogy Liviu Dragnea pártelnöknek amolyan jelszavává vált az „elmegyünk a végsőkig” hangoztatása. Ez esetben pedig a „végsőkig” nem jelenthet egyebet, mint a felmentés kezdeményezése.
Állítólag „újító szellemben” kerítenének sort erre az eljárásra: azt kezdeményezik, majd a parlament általi megszavazást követően ideiglenesen beköltözne a Cotroceni-palotába a szenátus elnöke, Călin Popescu Tăriceanu, aki azon nyomban ellátná kézjegyével Laura Codruța Kövesi „elbocsátó szép üzenetét”, és habozás nélkül kihirdetné az igazságszolgáltatási jogszabályokat, mindenekelőtt a még elfogadás stádiumában lévő büntető törvénykönyvet és büntetőeljárási törvénykönyvet.
Mindennek érdekében pedig – amennyiben az szükségesnek bizonyulna – összehívnák a parlament rendkívüli ülésszakát is. Ilyenképpen elkerülhetővé válna egy időigényes és körülményes, illetve igen költséges eljárás, azaz népszavazás az államelnök felmentésére vonatkozóan, de sikerülne véghezvinniük mindazt, aminek jelenleg útjában áll Klaus Johannis. Ennek a forgatókönyvnek gyakorlati szempontból van egy – nem is olyan kicsi – szépséghibája: az Alkotmánybíróságnak létezik már olyan döntése, amely értelmében az államelnökkel szemben indított visszahívási eljárást menet közben már nem lehet „visszatáncolni”.
Mindezt összevetve valahogy az az érzésünk támad, hogy majd mindenki vár valakire, vagy valamire.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.