Alkotások ritmusában

Véget ért a 42. homoródszentmártoni művésztábor

314

Szombaton ért véget a 42. Ho­mo­ródszentmártoni Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábor nyári művésztelepe. Hagyományosan idén is közös kiállítás zárta a munkát: kilenc művész alkotásait tekinthették meg a Dávid Ferenc Unitárius Ifjúsági Otthonban.

A termen végighullámzanak a színek és formák. Ritmusa van a tárlatnak Fotó: Nagyálmos Ildikó

Az idei tábor témaköre a ritmus volt, ezt tartották szem előtt az erdélyi képzőművészek, ezt építették bele a festményekbe, szobrokba. Dr. Sata Attila kurátor, a Homoród-mente Művészetéért Alapítvány (HMA) elnöke nyitotta meg a tárlatot. Ünnepi beszédében elmondta, szeretnének tisztelegni a 390 éve született Kájoni János ferences szerzetes, illetve az erdélyi kórusszervezés egyik nagy alakja, a 90 éve Homoródszentmártonban született Zoltán Aladár emléke előtt is.
Bodor Klára, az alapítvány elnöke a ritmusról, ütemes ismétlődésről beszélt, amely jelen van az életünkben, minden másodpercünkön átüt.

– Mindannyiunk életében jelen van a szív ritmusa, érverés a csuklónkon, nappalok-éjszakák váltakozása, az irodalomban a verselés, a gyermekkorunk rímes mondókái, a legények hajnali kurjantása… A művészetben és építészetben az ismétlőtő tagoltság hatását kelti, hisz a hegyes-völgyes táj szelíd ritmusa szép látvány, az oszlopok ritmusainak vonala különös hangulatot áraszt, az épületek ritmusa is egy régi utcakép kibontakozását adja. Ma ünnepel a szem és a lélek, hiszen a jelen lévő mesterek rátaláltak valamire, ami lángra lobbantja bennük a szikrát. Ők érzik a legjobban, hogy a lélek napfogyatkozása ez a század. A termen keresztülhullámzanak az alkotások, érezzük, hogy ritmusa van a kiállításnak, ritmusa színben és formában egyaránt. Lágy színekkel, légies ecsetvonásokkal, vésők nyomán kelnek életre alázatosan a magukba roskadó székely porták háztetői, a fáradt, előre düledező kerítések kiáltásai… Formák, alakzatok, színek jelzik ennek a bizonyos belső zenének az akkordjait és ritmusokban lépkedve teremtik meg az egyedi, művészi világot, az alkotói hangulatot. Belefeledkezünk a színek játékába, megfogalmazódik a létezés küzdelmes arca – fogalmazott méltatásában Bodor Klára.
Az idei táborban Bara Barnabás, Czirják Lajos, Gergely Emőke, Kalló László, Kádár Dombi Péter, Csata Jenő, Orth István és Nagy Dalma vett részt, Vass Mária-Magdolna pedig egy festményét küldte el a kiállításra.

A homoródszentmártoni tábor alapötlete Cseke Péter írótól, egyetemi tanártól – a községben található Recsenyéd szülöttétől – származik, aki Gámentzy Zoltán, Kusztos Endre, Kedei Zoltán és Szécsi András képzőművészekkel konzultálva, előbb baráti alkotóközösségként szorgalmazta a tábor létrejöttét, amely később – amikor a község vezetése felvállalta a hivatalos keret biztosítását – az erdélyi művésztársadalom és az értelmiség egyik fontos találkozási helyévé vált. Nagy bátorság kellett abban az időszakban ahhoz, hogy egy ilyen kezdeményezést felvállaljanak a település vezetői, s még nagyobb kitartás, hogy a folyamat 1990 után se szakadjon meg.

Nagyálmos Ildikó

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek