Akik az otthontanulást választották – Az egész egy nagy házi feladat

232

Egyre több olyan gyerek van, aki nem jár, és mégis jár iskolába. A tananyagot többnyire önállóan, otthon, vagy például a könyvtárban sajátítja el, évente csak kétszer, netán online vizsgázik, vagy épp a szülei előtt ad számot tudásáról, miközben egy amerikai vagy egy magyarországi tanintézmény diákja. Saját tempója szerint fejlődik, és bőven marad ideje a számára fontos dolgokra. Mert ő magántanuló.

Dimén-Varga Fanni. Önkénteskedésre, társasági életre is jut idő Fotó: Facebook

A székelyudvarhelyi Cur­cu­bet család úttörőnek számít az országban: leg­nagyobb fiukkal (aki ma már a New York University Abu Dhabi harmadéves, ösztöndíjas hallgatója), Dáviddal vágtak bele 2001-ben az otthontanulásba. A négygyerekes család legelső sarja még kipróbálta a közoktatást, rövid ideig járt napközibe, testvérei viszont magántanulóként „járják” az iskolát.
Az otthonoktatás szerepel a hazai törvénykezésben, de csak abban a formában, amikor betegség miatt egy iskola tanárai az otthonában tanítják a gyermeket. De ebben az esetben is be kell iratkoznia, osztályozni kell stb. Vannak országok, ahol alkotmányos jog a magántanulói státusz, van, ahol bizonyos feltételekkel működik.
A 2002-ben megalakult Országos Otthonoktatási Egyesület több hazai fórumon is kezdeményezte a korszerű jogi keret kidolgozását, de ez még várat magára. A romániai szülők valahogy úgy értelmezik a helyzetet, hogy egyértelmű tiltást nem fogalmaz meg a törvény, és igazából maga a taníttatás kötelező, és az sem tilos, hogy külföldi iskolában tanuljon a gyermek. Így többnyire más országok tanintézményeibe iratkoznak be, ahol tulajdonképpen távoktatásos rendszerben tanulnak – magyarázta Curcubet Gábor, az egyesület elnöke. A románok közül sokan egyesült államokbeli iskola mellett, a magyarok magyarországiak mellett döntenek, egyébként is magyar állampolgársággal bárki választhatja a magántanulói státuszt, ha talál olyan intézetet, amely felveszi. Curcubet szerint az elmúlt 17 évben többszörösére nőtt az otthontanulást választó családok, diákok száma, mára több ezer magántanulóról tudnak. Hargita megyében is egyre többen vannak.

Mozgalom indult
Az oktatási rendszer olyan, mint a lottó: lehet, hogy jól kifogod, lehet, hogy nem. Ezt mondja Curcubet Gábor, amikor döntésük hátteréről kérdezzük. Tapasztalatai szerint a szülők jó része világnézeti, illetve vallási alapon választja az otthonoktatást, de van olyan is, aki a liberális beállítottsága miatt. Vannak, akiket az oktatási rendszer hiányosságai tartanak távol a hagyományos iskolától, és vannak (főleg vidékiek), akik jobb oktatásban akarják részesíteni a gyerekeiket, mint ami a közelben elérhető számukra. Ma már otthon – adott esetben – sokkal hatékonyabb oktatástechnológiai feltételeket tudnak teremteni.
– Amikor belevágtunk, igencsak szokatlan volt a magántanulóság. Az országban hivatalosan két család választotta ezt a lehetőséget. Mi azt akartuk, hogy gyermekeink jó nevelésben részesüljenek, olyan értékek mentén, mint szeretet, odafigyelés, törődés, tisztelet. Egy előadás nyomán értettük meg, hogy ez a kézenfekvő megoldás számunkra, mert miért kéne a gyerekeinknek az állami rendszerben részt venniük, miközben látjuk, meg is tapasztaltuk annak árnyoldalait – beszélt a kezdetekről Curcubet. Elmesélte, hogy 2001-ben bizony még jóval körülményesebb volt mindez: nehézkes volt az internethozzáférés, kevés volt a jó minőségű oktatási oldal, program, a multimédia gyerekcipőben járt. Nem volt könnyű a tankönyvek beszerzése sem, de közben növekedett a mozgalom, és az otthonoktató családok egymást is támogatták. Ma már olajozottan működik az egész, a kicsik már nem úgy tanulnak, ahogy Dávid kezdte.

Egy „kicsi” példa
Ferenczi Orsolya kisfia, Gergő 5 és fél éves, és ebben az évben került be hivatalosan az otthonoktatási rendszerbe, a Home Life Academy-hez iratták be.
– Nekem nagyon kellemetlen tapasztalataim voltak az iskolában. Műveltebb és érdeklődőbb lévén, az iskolatársaim sokat csúfolódtak. A másik ok a pedagógusi mivoltomból ered, ugyanis első kézből tudom, hogy mennyi hiábavalóság van a román oktatási rendszerben – indokolta választásukat az édesanya.
Orsiék napirendje a főbb napi tevékenységekhez kapcsolódik, de nem élnek óramű-pontosságú rendszer szerint.
– Általában délelőtt tanulunk néhány órát, könyvből, munkafüzetből, de tulajdonképpen az egész nap egy nagy tanulás. Mindent elolvas, leír Gergő, ha kell, egy tésztasütésből is matekfeladatot tudunk gyúrni – mondta Orsolya, aki egyelőre semmiféle nehézséget nem lát ebben az alternatív oktatási formában. Hatalmas előnynek tartja viszont, hogy minden gyerek azt tanulja, amit és ahogy az a legmegfelelőbb számára, az egyéni fejlesztésen van a hangsúly. Ugyanakkor Orsi szerint az otthonoktatott gyerekek sokkal érdeklődőbbek, mert senki nem öli meg a kíváncsiságukat, és a szülők is arra törekednek, hogy tanulni tanítsák meg őket, nem fölösleges információkat nyomnak le a torkukon.
A szülői jelenlét a legfontosabb, ha az otthonoktatást választja valaki – erősíti meg Curcubet Gábor, aki református presbiteriánus lelkészként maga is odafigyelt a gyerekekre, és a felesége főállású anyaként mindig ott volt mellettük.
– Az otthonoktatás akkor rossz, ha rosszul csinálják a szülők. Nagyon fontos tisztázniuk, hogy miért akarják ezt. Ha képtelenek időt szánni a gyerekre, áldozatot hozni érte (nem külső, anyagi áldozatokra gondolok), akkor nagy az esély a kudarcra – részletezte az egyesületi elnök, majd hozzátette: ha a szülő jelenléte erős és biztos, akkor ő lesz a példakép, ő lesz a tanácsadó.

Számonkérés és szocializáció
Az otthonoktató családok azt mondják, hogy ebben a formában a szülő–gyerek kapcsolat egyértelműen másképp alakul, a gyermekek másképp fejlődnek. De hogyan valósul meg mindez a hétközna­pokban?
– Igyekeztünk külön tanulási helyeket kialakítani, és külön órarendet összeállítani mindegyik gyereknek. Délelőtt tanultak, délután mehettek atlétikára, egyéb tevékenységekre. Volt napi, heti és egész évre szóló terv, követelményekre lebontva. Fontosnak tartottuk a rendszeresség kialakítását – jelenti ki Curcubet Gábor.
Talán a számonkérés az, ami legjobban megkülönbözteti az otthonoktatást a közoktatási rendszertől. Mert itt az a fontos, hogy mit tud a gyerek, és arra kap visszajelzést. A gyermek tudja, hogy mit kell megtanulnia, kérdésekre kell felelnie, el kell tudja mondani, sőt alkalmaznia is kell valamilyen módon az ismeretet. Vannak helyek, ahol az adott iskolának van saját tesztelési rendszere, jelentéseket kell küldeni, vagy interneten zajlik a felelés, esetleg maga a szülő követi figyelemmel a haladást.
A közvélemény, a szűkebb-tágabb környezet általában a szocializáció, a társas viselkedés fejlődésének nehezítettségét fogalmazza meg kritikaként.
– Az otthonoktatásban az a jó, hogy mindenhova magaddal viheted a gyereket. Így első kézből tapasztalja meg, milyen a postán sorban állni, hivatalban elintézni valamit, vagy bevásárolni. Eközben mindenféle és minden korú emberrel találkozik, nem csak a kortársaival van körülvéve. Nem csak az a szocializáció, hogy a saját korabeliekkel hogyan érteti meg magát – vélekedik Ferenczy Orsolya.
Ezeknek a gyerekeknek hétköznapi élethelyzetekben kell helytállniuk, nem az van, hogy 7 tanóra után hullafáradtam hazaérnek, és fogalmuk sincs, mi történik otthon.
– Van idő részt venni rendezvényeken, bekapcsolódni iskolán kívüli programokba, a háztartás mindennapjaiba. Vannak barátaik, táborokba járnak. Online tartják a kapcsolatot hasonló helyzetű diákokkal, bármikor átbeszélhetnek dolgokat – mondja Curcubet Gábor.

Egy „nagy” példa
Dimén-Varga Fanni elég későn, tizedik osztálytól lett a Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziumának magántanulója. Egy iskolai konfliktus miatt szeretett volna váltani, de itthon nem nagyon talált alternatívát. Ugyanakkor már rég megfogalmazódott, hogy külföldön tanulna tovább, például Magyarországon, ahhoz viszont magyar érettségi kell. A megoldás a magántanulás lett.
– A legtöbben teljes értetlenséggel fogadták, és azt tapasztalom, hogy rengeteg az előítélet. Rögeszméjük, hogy a magántanulók mind magányosak, vagy ez rengeteg pénzbe kerül – mondja Fanni.
A fiatal lány maga tervezi meg a napjait, ő készíti el minden félév elején a „tantervét” és gondoskodik arról, hogy minél több közösségben vegyen részt. Nagy pozitívuma szerinte a magántanulásnak, hogy nem befolyásolja a tanárok személyisége a tanulásban.
– Felszabadultam a mindennapos stressz alól. A vizsgaidőszak persze izgalommal jár, de ez természetes. Sokkal gyorsabban haladok, ha leülök tanulni, akkor maximálisan arra koncentrálok, így akár órák alatt felveszek egy havi anyagot. Amikor mesélek a diákoknak az otthontanulásról, mindig felcsillan a szemük, hogy de jó neked, nincs házi feladat! Tényleg nincs, de ha úgy vesszük, az egész egy nagy házi feladat – hívja fel a figyelmet Fanni.
Fanni mindennap csak egy tantárgyat tanul, nála ez vált be hatékonyság szempontjából. Reggel 9 és 10 között bemegy a Városi Könyvtárba, és az olvasóteremben egészen addig marad, amíg teljesíti az aznapra kitűzött célt. Van nála telefon, laptop, amin megnézhet egy kapcsolódó videót vagy böngészhet az interneten. Használja a könyvtár állományát is, jegyzetel, gyakorol.
– Délután sose tanulok, akkor találkozom a barátaimmal, és mivel elég sok iskolán kívüli tevékenységben veszek részt (pl. önkénteskedés, kórus), azok kitöltik a délutánjaimat. Mindig megnézem a filmeket, amik valamiképp kötődnek a tananyaghoz, olvasok, sőt zenét, festményeket is keresek például egy-egy irodalmi műhöz. Szeretem beleásni magam egy-egy témába – beszél a napirendjéről Fanni.
Ő évente kétszer vizsgázik. A legtöbb tárgyból írásbeli és szóbeli vizsga is van, kivétel a matematika és a testnevelés, amiből nincs szóbeli. Az írásbeli tanári felügyelettel történik, a szóbelit pedig bizottság előtt teszi le.
– A végén minden tanár értékeli a munkámat, megnézhetem a dolgozataimat és általánosan elmondható, hogy ha hibázom, azonnal elmagyarázzák, hogy mit rontottam el, hogyan kellett volna, ahelyett, hogy leszidnának. Sok bátorítást kapok a tanáraimtól, így a vizsgák legtöbbször pozitív élmények – mondja Fanni.
Nehezebb csak addig volt számára, amíg nem látta át, hogy jól „működik-e” ebben a rendszerben, illetve amíg nem találkozott más magántanulókkal, és nem értette meg, hogy semmi baj nincs azzal, ha nem állnak be a sorba: mert lehet, hogy a sorral van baj, nem velük.
– Elég könnyű ellustulnia magántanulóként annak, aki nem szeret tanulni, vagy nincs elég motivációja hozzá. Persze kérdés a cél is, mert aki átmenővel szeretne érettségit szerezni, annak minimális tanulás is elég. Szerintem az otthontanulás tudatos gyerekeknek és szülőknek válik be – összegzett Fanni.

Asztalos Ágnes

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.