Aki bújt, bújt, aki nem, nem

59

Daczo_Denes_webreaLejárt a jelöltállítási határidő. A pártok, szervezetek, szövetségek tegnap éjfélig iktathatták a támogatói aláírásokkal megerősített jelölési dokumentumokat. A június 5-i esti urnazárásig minden jelölt esélyes arra, hogy mandátumot szerezzen tanácsosként, polgármesterként. A megyei tanácselnök személye, az alpolgármesteri tisztségek csak a belső alkuk, megállapodások után válnak ismertté. Június 5-én tehát az urnák elé várják mindazokat, akik addig betöltik a tizennyolcat.
Adódik a kérdés, június 5-én választás vagy szavazás lesz?
Úgy tűnik, az idei helyhatósági választás alatt sem érett oda még a politikai kultúránk, hogy élni tudjunk a négyévente egyedi és vissza nem térő alkalommal. A jelölési időszak végén semmiképpen nem tartom eredménynek, hogy sok Hargita megyei településen még verseny sem tud kialakulni a polgármesterjelöltek között. Ott, ahol nincs legalább két jelölt, legfeljebb csak szavazásra várják az embereket. Pecsételni.
A helyhatósági választás – néhány nagyobb város kivételével – igazából a jelölt személyéről, és nem arról a politikai alakulatról szól, amelynek „ernyője”, protektorátusa alatt indul. Ott, ahol egyszínű vagy kétharmados többséggel rendelkező tanácsok alakulnak, értelmét veszíti a frakció fogalma, a szakbizottságok létrejötte is csak a papírformák követelményrendszerét elégítik ki.
A helyi politikai elit – végül is, miért ne tekintenénk annak a választottakat – beiktatáskor megfeledkezik arról, hogy a döntéshozó és végrehajtó hatalom el kell különüljön egymástól. Ez nem azt jeleneti, hogy mindenki mást fúj, saját feje után akarja vinni a települést, de nem is egyeztethető össze a bólogatók kilences, tizenegyes vagy akár ennél is népesebb csapatával.
Bár csak hetedszerre rendezik meg a helyhatósági választásokat az 1989-es forradalom óta, szomorú, hogy ennyi idő elég volt arra, hogy lasszóval, esetleg hirdetésekben kelljen jelölteket keresni. Máshol az egészséges versenyszellemben inkább lebeszélték a potenciális jelölteket az indulásról, mert így el lehetett kerülni a szervezeten belüli versengést. Időt, pénzt és főként izgalmat lehetett ezzel megspórolni. Immár arra is van példa, hogy éppen a jelöltállítás kérdése roppantotta meg a szervezetet. Ahol tényleg kialakul a verseny, mert a polgármesteri tisztségért legalább ketten vagy négynél is többen indulnak, ott a nagy versengés szükségességét nem értik egyesek.
Május 6-án hivatalosan is rajtol a kampány. A szűk egy hónap alatt, június 4-ig mindenütt érdemes lenne megfogalmazni, bemutatni azt, hogy ki mit akar tenni a saját közösségéért, amelynek vezetője, döntéshozó testületének tagja kíván lenni. Őszintén kíváncsi vagyok arra, hogy miként tematizálnak majd a jelöltek. A himnusz-, zászlóügyön túl, van-e még valami, ami az életerős közösséget foglalkoztathatja. A jó tematizáláshoz az elmúlt négy évben is az emberek között kellett járni, érezni kell, mi foglalkoztatja lokális szinten a polgárokat.
Nekünk, választási joggal rendelkező polgároknak, még ha csak néhány másodpercre is jut pecsét a kezünkbe a választás napján, igenis van feladatunk. Ne fogadjuk el azt, hogy kész tényként kezeljék a mandátumot a polgármester- és tanácsosjelöltek. Hallgassuk meg elképzeléseiket, adjunk mi is hangot elvárásainknak. Ahogy elvárjuk a vezetőktől, hogy ne legyenek bólogatók, úgy azt is szeretnénk, ha észrevennék, hogy mi sem vagyunk csak a pecsételésre teremtve.

Daczó Dénes

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.