Akárcsak a filmekben

38

A bandák szervezkednek, mindenkinek megvan a maga feladata, és senkinek nem kell megmondani, hogy mit csináljon. Végrehajtják a „küldetést”, majd a rendőrség nyomozásba kezd. Teljesen olyan, mintha egy átlagos hollywoodi bűnügyi film alapötletét vázoltam volna fel, a bökkenő mindössze annyi, hogy az itthoni, valós kis világunkban is egyre gyakoribbak ezek a jelenetek. Félreértés ne essék, nem az egyre inkább rossz irányba haladó világunkra vonatkozó, agyontépázott közhelyekről kívánok szót ejteni, hanem arról a tényről, hogy lassan már nekünk is csak a zöld háttér hiányzik, hogy filmszereplővé váljunk: az utcán vigyázni kell a zsebtolvajok miatt, a lakásunkban nem vagyunk biztonságban a betörők miatt, az utóbbi néhány évben pedig több gyilkosság is történt. Igen, itthon.
Szörnyülködünk a híradásokban látott történéseken, mindeközben nem vesszük észre, hogy lassan, de biztosan mi is mendegélünk lefelé a lejtőn. Az szomorít el a legjobban, hogy az állami rendőrség mellett több településen is létrejöttek a közbiztonságot elősegíteni kívánó szervezetek, előrelépést azonban nem igazán látok, sőt. A betöréses, lopásos esetek száma pedig gyarapodik.
Egy hónapja sincs, hogy Gyergyó­dit­ró­ban betörtek egy családi házba, pénzt és különböző értéktárgyakat tulajdonítottak el, mindeközben pedig törtek-zúztak, nem kis kárt hagyva maguk után. Éjszaka mentek be a lakásba, a ditróiak pedig egyre többször beszélnek egy helyi bűnbandáról, amely nyugtalanságot vált ki a községben.
Szó mi szó, a helyzet nem túl kecsegtető, a puska lassan a nyúl kezébe kerül. Lépéseket kellene tenni. Hogy milyeneket, azt a nálam okosabbaknak kellene eldönteniük. S mielőtt valaki kijelentené, hogy elolvasott itt egy jegyzetnyi pesszimizmust, jelzem, nem erről van szó. Csupán nem tervezek hollywoodi karriert. Itthon biztosan nem.

Kertész László

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.