Agresszió a mindennapokban 2.

Korképek és kórképek 76.

132

Az emberi frusztrációs lehetőségeket gazdagítja a személyes tér létezése, mellyel külön tudományág is foglalkozik: a proxemika. Egy pszichés burokról van szó, azaz arról a térbeli távolságról, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy mások jelenlété-
ben is jól érezzük magunkat. Ez csak ritkán, keveseknél esik egybe a bőr felületével. Legtöbbünknek jóval tágasabb, kb. karnyújtásnyira terjed az intim szféránk, vagyis csak a nagyon közelieket engedjük azon belül, azaz közel magunkhoz. A többiekkel akkor érezzük jól magunkat, ha ezen a körön kívül helyezkednek el. Természetesen ezek a távolságok kultúránként, közösségenként változnak. Minél keletebbre haladunk, annál kisebb ez a távolság: arrafelé természetes, ami gyakran mifelénk is faluhelyen, hogy egymáshoz érnek az emberek. Minél nyugatabbra és északabbra járunk, annál nagyobbá válik ez a távolság. A jelenség azért fontos, mert mindazok, akiknek a személyes tere jóval messzebb van a testük felületénél, mindenféle közeledést, amely átlépi ezt a láthatatlan határt, agressziónak élnek, élünk meg. Mint ahogy bizonyos értelemben az is, hisz rendszerint akkor közeledem a másikhoz, ha valamit akarok tőle, el akarok érni nála valamit. Ilyenkor mindig behatolunk a másik magánszférájába, mire ő azonnal védekezni kezd, azaz a védekező agresszió elsőnek említett formája lép életbe. Magyarán: nemigen szeretjük, ha a másik túl közel jön hozzánk, ha az orrunk alatt gesztikulál, ha a vállunkra csap, csavargatja a ruha/kabátgombunkat, hozzánk ér sorbanálláskor, és folytathatnánk még hosszan a sort. És akkor még nem beszéltünk azokról a helyzetekről, amikor az ilyen közeledéseknek szexuális töltete is van! Ilyenkor mindig kényelmetlenül érezzük magunkat és igyekszünk menekülni a helyzetből.
Többek között részben ez a jelenség magyarázza a más kultúrákkal való találkozás okozta idegenségérzetet: mi a keleti kultúrát például túl bizalmaskodónak, ők a mienket túl ridegnek, távolságtartónak látják. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy minket, embereket a fejlődésünk a kiscsoportos létre kondicionált és félünk az idegentől, akkor könnyen magyarázható a tumultus kiváltotta rosszérzés, illetve az idegen tömeg kiváltotta feszültség. Mint ahogy valószínűnek tűnik, hogy köze van, más genetikailag rögzült félelmeinkkel együtt bizonyos fóbiák kialakulásához is.

Albert Ildikó

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.