Adni vagy nem adni

53

Általában nem szoktam pénzt adni az utcán kéregetőknek, haragszom, mert túlságosan rámenősek, szó szerint másznak be az autó ablakán, vagy követik a gyalogost, könyörögve neki. S mostanság nem is elégednek meg banikkal, már egyenesen 5 lejt kérnek. Mondjuk, igazuk van, hiszen mire is elég az a kis pénz manapság? De meg kell említeni azt is, hogy bani ide vagy oda, találkoztam olyan koldussal, akinek több pénz volt a zsebében, mint egy dolgozó embernek fizetésnapon. Azért sem szívesen adok a kéregetőknek, mert többször átvertek. Például idős nénit sajnáltam meg és adtam autóbuszjegyre pénzt, hogy hazavihesse a férjét a kórházból. Majd néhány nap múlva egy másik település főterén kéregetett, ugyanezzel a szöveggel. Bár a kolduló gyermekeket nagyon sajnálom, tudom, az összegyűjtött pénzt legtöbbször nem magukra költik, hanem valaki elveszi tőlük. Másrészt pedig úgy gondolom, ha úgyis tétlenül töltik a napot, inkább dolgozhatnának valamit azért a kis pénzért: vigyék ki a szemetet, seperjenek járdát, vagy hasonló, és akkor megérdemelten kapnak pénzt. Ha viszont ők nem akarnak változtatni életmódjukon, akkor az a néhány lej, amit én alamizsnára adnék, biztosan nem segítene rajtuk. Mindezen elveim ellenére a minap mégis adtam egy kéregetőnek. Anya kis gyermekével az ölében jött szembe velem egy bolt előtt, s pénzt kért, majd amikor látta, hogy nem mutatok hajlandóságot, taktikát váltott. Azt mondta, ha pénzt nem akarok adni, vegyek valamit a gyermeknek, s úgy éreztem, ezt megtehetem. Majd a gyermek kezébe adtam egy kenyeret, remélve, hogy tényleg ő eszik belőle. Tudom, hogy ez nem változtatja meg az életét, de a gyermek nem tehet róla, hogy milyen családba született, én pedig nem leszek szegényebb egy kenyér ára miatt. 

Lázár Hajnal

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.