Az én lokálpatriotizmusom

279

Töredelmesen bevallom, soha nem voltam lokálpatrióta. No nem mintha nem szülőfalumat, Tordátfalvát tartanám a világ legszebb falujának, vagy nem kötődnék a Nyikómentéhez, vagy nem férkőzött volna bő másfél évtized alatt a bőröm alá Kolozsvár. De mégsem éreztem soha semmilyen büszkeséget, amiért épp ott élek, ahol. Az is igaz persze, hogy az ember és város vagy falu között, óhatatlanul is kialakul egyfajta kötelék. Vérbeli lokálpatrióta barátaimat, ismerőseimet azonban sosem értettem igazán, hogy miért vannak oda Nagyváradért, Kolozsvárért vagy Csíkszeredáért. Nehezen fért a fejembe, hogy miként lehetnek büszkék olyan műemlék épületekre, amelyeket nem is ők építettek, vagy arra, hogy épp ott élt és dolgozott, megszállt egy éjszakára egy híres költő, hadvezér. De úgy voltam, illetve vagyok ezzel most is, hogy tisztelem embertársaim heppjeit. Szóval, ha barátaimnak jó az, hogy ők lokálpatrióták, hát miért ne legyenek azok. Nem igaz? Aztán a minap elugrottam a Kolozsvári Magyar Napokra (KMN). Bármerre léptem, ismerősbe ütköztem, úgy, hogy közülük nem is él mindenki Kolozsváron. A KMN ugyanis mára annyira kinőtte magát, hogy nemcsak Közép-Erdély, hanem a teljes Kárpát-medencei magyarság találkozóhelyévé vált. A fesztiválutca legforgalmasabb pontján épp egy csíkszeredai ismerős árulta a minőségi pálinkát. Miközben egy pohárnyi beszélgetés erejéig leültem az asztalához, rengeteg ember megfordult a standjánál, anyaországi és erdélyi magyarok, románok és külföldi turisták egyaránt. Ahogy a nagyszabású fesztiválokon lenni szokott, a legnagyobb békében megfértek egymás mellett a szélrózsa minden irányából érkezők. Ettől pedig – kitudja, miért – otthonosságérzetem lett. Aztán némi töprengés után kezdett derengeni valami. Ekkor tört rám a felismerés, hogy hiába nincs egyetlen településhez, Tordátfalvához, Kolozsvárhoz, Csíkszeredához köthető lokálpatriotizmusom, azért van valami más. Valami, ami nagyobb a falvaknál, városoknál, de mégis valamennyi település benne van. Megértettem, hogy kitörülhetetlenül az identitásom része lett, hogy erdélyi vagyok és otthon vagyok Erdélyben. Micsoda triviális lokálpatriotizmus, nem igaz?

Kiss Előd-Gergely

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.