Az 1848. március 15-i magyar forradalomra emlékeztünk – Régi forradalmunk máig tartó harcai

73

A forradalmárokra, a szabadságharcosokra, a bátrakra emlékeztek tegnap a megye legtöbb településén. Az ünnepi beszédek során a márciusi ifjak példáját állították a megemlékezők elé Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson, a Nyer­ges­tetőn és megannyi faluban. Az akkori szabadságvágy máig sem teljesült be maradéktalanul, de sosem mondhatunk le róla – üzenték a szónokok.

A Hargita néptáncegyüttes ünnepi műsora a Nyergestetőn. Színes program az egykori csata helyszínén Fotók: László F. Csaba

Hargita megyében nemcsak a városokban, hanem szinte minden faluban megemlékeztek az 1848. március 15-én kitört magyar forradalomról. Mai összefoglalónkban a legrangosabb helyszínekről tudósítunk, de hétfői számunkban is visszatérünk egy-egy sajátosságra.

Szabadságvárás a Nyergestetőn
A március 15-i rendezvények visszatérő helyszínén, a Nyergestetőn „szokatlanul” barátságos idő, valamint a csíkkozmási Tuzson János Fúvósegylet zenéje fogadta a több száz megemlékezőt.
A Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület ünnepélyes zászlófelvonását követően Szántó László kozmási polgármester köszöntötte az egybegyűlteket. Mint kifejtette: a 12 pont célja és tartalma ugyanaz, a szabadság, amelyet még ma is várunk, amelynek hiányát a keleti végeken még mindig érezzük.
– 2018 tavaszán bátran a világ szemébe kiálthatjuk, hogy szabadságot várunk, és nem mondunk le róla. Az elmúlt száz év alatt rendszerek változtak, de az ígéreteket nem tartották be – fogalmazott Szántó.
Tánczos Barna RMDSZ-es szenátor „időutazásra” hívta a jelenlevőket. Mint rámutatott: 170 évvel ezelőtt szabadságvágytól fűtött magyar fiatalokkal találkoznánk Pesten, 100 évvel ezelőtt viszont „a magyar szabadság legádázabb ellenségeivel találnánk szembe magunkat Erdélyországban”.

Zászlófelvonásra készülő huszárok a csíkszeredai Vár téren. Petőfi eszméinek közelségében

– Senki nem gondolta volna, hogy a magyar szabadság 170. születésnapján nekünk, székelyeknek 100 évnyi kisebbségi létről kell megemlékeznünk. De arra sem számított sem a nagyvilág, sem a 100 éves hatalom, hogy 2018 márciusának idusán a székelyek merészen és nagyot akaróan ünneplik március 15-ét. Nem hitte senki. De hittük mi, magyarok, székelyek. Hittük Márton Áronnal, az ’56-os politikai foglyokkal, tanítóinkkal, papjainkkal. És hisszük ma is – mondta a szenátor.
A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes műsorát követően Soltész Miklós, a magyar kormány egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára felolvasta Orbán Viktor miniszterelnök üzenetét, majd Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke szólt az ünneplőkhöz, boncolgatva a „jelenkor szabadságharcának” küldetéseit: a fiatalok itthontartását, az életminőség javítását, a közösségi élet megszervezését.
– Annak tudatában kell dolgoznunk, hogy a rosszul működő, és a javulás jegyeit egyáltalán nem mutató román állam mellett megszervezzük a közösségek életét. Megszervezzük a közszolgáltatásokat, gondoskodjunk ezek javuló minőségéről. A ma élő generációk számára ez a szerény lehetőség kínálkozik. Élni ezzel lehet, s ezzel is kell – fogalmazott a megyeelnök.
Tamás József segédpüspök ünnepi gondolatait és áldását követően a nyergestetői ünnepség koszorúzással ért véget.

Az a székely, akinek az unokája is az lesz
Csíkszeredában a korábbi években kialakult szokáshoz híven a március 15-i ünnepségsorozat idén is délelőtt, a Petőfi Sándor Általános Iskola udvarán kezdődött. A köszöntőbeszédek mellett az iskola tanulói is előadták azokat a dalokat és verseket, amelyeket az ünnep alkalmából tanultak.
Köszöntőbeszédet mondott László Károly iskolaigazgató, aki megjegyezte, hogy az iskolában ezen a napon kettős ünnepet ülnek: elsősorban a forradalomra és szabadságharcra emlékeznek, ugyanakkor az iskola névadásának 28. évfordulója is ezen a napon van.
– A tanárok akkori döntésükkel hosszú időre meghatározták a mi életünket is, hiszen a szabadság, a bátorság, az elszántság és a tenni akarás mellett kötelezték el magukat. Minden év március 15-én ünneplőbe öltöztetjük magunkat és a lelkünket, és azokról az ifjakról beszélünk, akik csatákat vívtak ezekért az eszmékért Pákozdnál, Piskinél, Segesvárnál és a Nyergestetőn – szólt az ünneplőkhöz az intézményvezető.
Tőke Ervin EMNP-s csíkszeredai önkormányzati képviselő kifejtette, iskolát ugyanazért épít az ember, amiért fát ültet: hosszú távra tervez. Ezután feltette a kérdést, hogy ma, Székelyföldön tudunk-e hosszú távra tervezni, megágyazunk-e annak, hogy a mai gyermekek egzisztenciát teremthessenek itthon.
Orbán Viktor magyar miniszterelnök határon túli magyarokhoz szóló üzenetét Gál Hajnalka konzul tolmácsolta.
Darvas-Kozma József címzetes esperes Magyarországról szóló mesével keltette fel a gyermekek érdeklődését. A történet tanulsága szerint Magyarország olyan kincseket rejt, amelyeknek megóvásáért minden hazafinak küzdenie kell. Hozzátette, Krisztus szeretetét, a Szűzanya tiszteletét és az egyházat nem lehet és nem is szabad elrabolni Magyarországról.
Az ünnepi beszédek után a helyi és a megyei önkormányzat, a politikai pártok, a város további tanintézményei, testvértelepülésének iskolája helyezték el az emlékezés koszorúit Petőfi Sándor szobrának talapzatánál.
A kellemes kora tavaszi időjárásnak is köszönhetően több ezren vettek részt a Gál Sándor-szobornál kezdődő délutáni ünnepségen, majd vonultak át a Vár térre a Csíkszentsimoni Ifjúsági Fúvószenekar és a Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület lovas huszárai vezetésével, ahol még többen csatlakoztak az ünneplő tömeghez.
Gál Sándor szobránál Szilágyi Árpád volt politikai fogoly szavalatát követően Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere nyitotta az ünnepi beszédek sorát. Az elöljáró szóvá tette, hogy miközben Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke üdvözletét a „honfitársaim” megszólítással kezdte, addig a román kormány üzeneteinek a jobbik esetben az volt címe, hogy „Felszólítás” (Somație), és a magyar zászlók eltüntetését kérte, vagy pedig egyszerűen a bírság összegét megállapító jegyzőkönyvet küldték el.

Szavalat a Petőfi nevét viselő csíkszeredai iskolában. Átörökíteni az öntudatot

Mint megjegyezte: a bírságot olyan jogszabályra hivatkozva állították ki, amely 2002 óta nem módosult.
– Mi változott meg az elmúlt 16 esztendőben? Hiszen mi a városban ugyanazokat a jelképeket használjuk azóta is március 15-én, de hasonlóan járnak el Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen vagy Székelyudvarhelyen. Nem mi változtunk meg, a helyzet sem változott, hanem ilyen ez a Románia! Néha egyik-másik emberből – a kormányzat esetében elég gyakran – előtörnek a megszálló hatalmi reflexek, és ilyenkor elfelejtik, hogy mi is ugyanolyan állampolgárok vagyunk, mint ők, nekünk is pont olyan szent az ünnepünk, mint az övék – adott hangot elégedetlenségének az elöljáró.
Ráduly Róbert Kálmán ünnepi beszédében részletesen kitért a 1848–49-es szabadságharc csíkszeredai vonatkozásaira. Mint kifejtette: Csíkszeredában 1848. március 15-én még nem történt semmi, illetve nem is történhetett, mert csak nagyon lassan jutott el a budapesti forradalom híre a Székelyföldre. Csíkszeredába három héttel később a marosvásárhelyi Gecző János és a kászonaltízi Veress Ádám hozták el a hírt.
A 12 pont közül éppen az utolsó volt a legfontosabb a székelysdég számára – hangsúlyozta Ráduly.
– Nem az az igazi székely, akinek a nagyapja székely volt, hanem az, akinek az unokája székely lesz – fogalmazott az elöljáró.

Ráduly Róbert Kálmán beszéde a Gál Sándor téren. Székely, kinek az unokája is székely

Csíkszereda polgármestere után Bús Balázs, Óbuda-Békásmegyer polgármestere köszöntötte az ünneplő közösséget. Szót ejtett a közelgő magyarországi országgyűlési választásokról, valamint a népek egymásra utaltságáról.
Ezt követően az erdélyi magyar történelmi egyházak képviselői mondtak áldást. Solymosi Alpár csíkszeredai unitárius lelkész a család, és azon belül a gyermekvállalás fontosságáról értekezett beszédében, majd Darvas-Kozma József esperes-plébános mondott rövid imát és áldást.
Az ünneplő tömeg ezt követően a Vártérre vonult, ahol előbb a Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület vonta fel a székely zászlót, majd a Székelyföldi Magyar Szablyavívó Iskola tagjai az 1848-as szabadságharcban használt védés- és vágástechnikákat bemutató formagyakorlata színesítette a rendezvényt. Ezt követte a koszorúzás és az elöljárók beszédei. A magyar kormány képviseletében Soltész Miklós itt is felolvasta Orbán Viktor miniszterelnök köszöntő beszédét, majd Tánczos Barna szenátor – a Nyergestetőn korábban már elmondott – beszéde következett.
A köztéri megemlékezések után az emléknap zárásaként ünnepi gálaműsorra várták a csíkszeredaiakat. A Nagy István Művészeti Középiskola vegyeskarának előadása után a Hargita néptáncegyüttes is fellépett a Hegyen innen – hegyen túl című produkciójával.

Udvarhely nemzeti színekben. Ünneplőbe öltözött székely anyaváros Fotó: Simó Márton

Együtt ünnepel, aki együvé tartozik
Ünnepi díszbe öltözött Székelyudvarhely központja, és a felemás márciusi időben nagyon sokan összegyűltek az ünnepség hagyományos helyszínén, a Márton Áron téren. A déli harangszó, majd a Hagyományőrző Székely Huszárezred bevonulása jelentette a nyitányt. Tisztelet a bátraknak címmel hívta ünnepelni a városlakókat a polgármesteri hivatal, és tegnap minden az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc 170. évfordulójára való megemlékezésről szólt.
A magyar himnusz közös eléneklése és az egyházi áldások után Gálfi Árpád polgármester népviseletben állt színpadra, és ünnepi beszédében többek között kijelentette: vannak, akiknek nem tetszik a nemzeti színekbe öltözött város, hamis vádakat koholnak, megfélemlítéssel próbálkoznak. Nekik üzente: minden próbálkozás kudarcra van ítélve, amely egy őszinte, igaz ügyet akar megakadályozni.
Magyarország miniszterelnökének, Orbán Viktornak az üzenetét Soltész Miklós tolmácsolta.
Beszédet mondott Bíró Zsolt parlamenti képviselő, a Magyar Polgári Párt elnöke, aki síkra szállt a szabad ünneplés, szabad szimbólumhasználat joga mellett, majd Szeneczey Balázs, Budapest főpolgármester-helyettese Tarlós István főpolgármester és a fővárosiak nevében köszöntötte az udvarhelyeiket. Mint mondta: felemelő érzés Székelyföldön, Székelyudvarhelyen ünnepelni, itt élni meg az össztartozás érzését, hiszen együtt ünnepel, aki együvé tartozik.
Az udvarhelyi ünnepségen felcsendült a Gárdainduló, Erkel Ferenc Bán bánjának Hazám, hazám című áriája, Kossuth levele, a Huszártánc, végül – természetesen – a Szózat és a Székely himnusz is. Közreműködtek a helyi kórusok, a Role együttes és az Oroszhegyi Fúvószenekar. Székelyudvarhelyen már hagyomány a Vasszékely szobor megkoszorúzása, idén is ezzel a mozzanattal zárult a bő másfél órás ünnepség.

A csíkszeredai ünneplők felvonulása. Megemlékezések minden mennyiségben, minden helyszínen Fotó: László F. Csaba

A forradalom, a hősökre előtti tisztegés viszont közel sem ért véget: délután indult a Pilvax kávéházzá lényegült Mokka kávéházból a Tomcsa Sándor Színház rendhagyó, a 170 évvel ezelőtti eseményeket korhű kivitelezésben rekonstruáló produkciója, a forradalom.ma 2.0. Délután dísztanácsülés is zajlott a városházán, a forradalmi tömeg ide is betört, hogy „kiszabadítsa” Táncsics Mihályt, aki az udvarhelyi fiatalok 12 pontját ismertette, majd mindannyian átvonultak a Nemzeti Színházhoz, azaz a Művelődési Házhoz, ahol a színházi társulat, az Udvarhely Néptáncműhely, az Üvegfigurák színjátszó csapata, és a Tamási Áron Gimnázium diákkórusa a tömeggel közösen ünnepelte a forradalom kitörését.
Aki még bírta, „forradalmi” fáklyás sízéssel koronázhatta meg a napot. A Madarasi Síközpont idén is fáklyás, esti sízésre hívta a téli sportok kedvelőit a Madarasi-Hargitára.

Ma is harcolni kell a szabadságért
Petőfi Sándor Nemzeti dal című költeményének jól ismert soraival kezdődött a március 15-i megemlékezés Gyergyószentmiklóson, miután a hagyománynak megfelelően, a szentmisét követően a Petőfi Sándor és Kossuth Lajos szobra közti térre vonultak az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emléke előtt tisztelgők.
A 170 évvel ezelőtti eseményeket idén Erdős Nándor történelem szakos tanár elevenítette fel, s megjegyezte: a kivívott szabadságot meg is kell tartani, ma is keményen meg kell küzdeni érte. Mint fogalmazott: a magyarság fennmaradásáért mindenkinek többet kell vállalnia, napjainkban tőr helyett a hagyomány, az anyanyelv, a kultúra, valamint a keresztény hit ápolásával harcolhatunk.
Nagy Zoltán polgármester ünnepi beszédében kifejtette: ma sokakból hiányzik az a bátorság, ami a márciusi ifjakban megvolt, s megkopott az az összetartó erő, ami az akkor köréjük tömörülő tömeget jellemezte.
– 1948 azt üzeni számomra, hogy bármely átlagos esős nap alkalmas lehet arra, hogy végre felálljunk és félelem nélkül elődeink nyomdokaiba lépjünk. Az európai történések ismét ébresztőt fújnak, újra meg kell védenünk kultúránkat, keresztény hitünket – fogalmazott a városvezető.
Bende Sándor parlamenti képviselő hangsúlyozta: mi, magyarok a háborút a nemzet megmaradásáért megnyertük, ugyanis ma is itt vagyunk, él tovább a nyelvünk, kultúránk és él bennünk a szabadságvágy. Hozzátette ugyanakkor: a jogainkat újból és újból kikell harcolni.
– Ma sem szabad anyanyelvünk, kultúránk ápolására iskolát létrehozni vagy számunkra kedves szimbólumokat használni, és még mindig baj, ha nem akkor ünnepelünk, amikor mondják, hanem akkor, amikor úgy érezzük, hogy érdemes – mondta Bende. Megjegyezte, azt kellene mindenkinek megértenie, hogy szabadságunk élvezete nem csorbítja a többség jogait.
Barti Tihamér, Hargita Megye Tanácsának alelnöke a székelyek 48-as érdemeit emelte ki, s azt mondta: ma is a példájukból kellene erőt merítenünk. Véleménye szerint, fontos kérdés, hogy megértettük-e 1848 üzenetét, tudunk-e összefogni, s majd az utódaink büszkék lehetnek-e ránk. Barti hangsúlyozta, ma is harcolni kell, feladni nem szabad, még akkor sem, ha túlerővel állunk szemben.
– Küzdelmünknek van értelme, s meglesz az eredménye is – szögezte le az alelnök.

Soltész Miklós és a csíkszeredai városvezetők koszorúzása Fotó: László F. Csaba

A megemlékezésen Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának képviselője, Soós Zoltán konzul Orbán Viktor miniszterelnök üzenetét olvasta fel. Alkalomhoz illő szavalatok és kórusok fellépése is ünnepélyesebbé tette az eseményt, befejezésként pedig a kegyelet koszorúit helyezték el Petőfi Sándor és Kossuth Lajos szobránál.
Az ünnep részeként este a Karmazsin Népi Együttes Éljen a haza! című gálaműsorát mutatta be a művelődési központ színháztermében.
Csíkszeredába három héttel később a marosvásárhelyi Gecző János és a kászonaltízi Veress Ádám hozta el a hírt.
A 12 pont közül éppen az utolsó volt a legfontosabb a székelység számára – hangsúlyozta Ráduly.
– Nem az az igazi székely, akinek a nagyapja székely volt, hanem az, akinek az unokája székely lesz – fogalmazott az elöljáró.
Csíkszereda polgármestere után Bús Balázs, Óbuda-Békásmegyer polgármestere köszöntötte az ünneplő közösséget. Szót ejtett a közelgő magyarországi országgyűlési választásokról, valamint a népek egymásra utaltságáról.
Ezt követően az erdélyi magyar történelmi egyházak képviselői mondtak áldást. Solymosi Alpár csíkszeredai unitárius lelkész a család, és azon belül a gyermekvállalás fontosságáról értekezett beszédében, majd Darvas-Kozma József esperes-plébános mondott rövid imát és áldást.
Az ünneplő tömeg ezt követően a Vár térre vonult, ahol előbb a Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület vonta fel a székely zászlót, majd a Székelyföldi Magyar Szablyavívó Iskola tagjai az 1848-as szabadságharcban használt védés- és vágástechnikákat bemutató formagyakorlata színesítette a rendezvényt. Ezt követte a koszorúzás és az elöljárók beszédei. A magyar kormány képviseletében Soltész Miklós itt is felolvasta Orbán Viktor miniszterelnök köszöntőbeszédét, majd Tánczos Barna szenátor – a Nyergestetőn korábban már elmondott – beszéde következett.
A köztéri megemlékezések után az emléknap zárásaként ünnepi gálaműsorra várták a csíkszeredaiakat. A Nagy István Művészeti Középiskola vegyes karának előadása után a Hargita néptáncegyüttes is fellépett a Hegyen innen – hegyen túl című produkciójával.

Együtt ünnepel, aki együvé tartozik
Ünnepi díszbe öltözött Szé­kelyudvarhely központja, és a felemás márciusi időben nagyon sokan összegyűltek az ünnepség hagyományos helyszínén, a Márton Áron téren. A déli harangszó, majd a Hagyományőrző Székely Huszárezred bevonulása jelentette a nyitányt. Tisztelet a bátraknak címmel hívta ünnepelni a városlakókat a polgármesteri hivatal, és tegnap minden az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc 170. évfordulójára való megemlékezésről szólt.
A magyar himnusz közös eléneklése és az egyházi áldások után Gálfi Árpád polgármester népviseletben állt színpadra, és ünnepi beszédében többek között kijelentette: vannak, akiknek nem tetszik a nemzeti színekbe öltözött város, hamis vádakat koholnak, megfélemlítéssel próbálkoznak. Nekik üzente: minden próbálkozás kudarcra van ítélve, amely egy őszinte, igaz ügyet akar megakadályozni.

Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor üzenetét Soltész Miklós tolmácsolta.
Beszédet mondott Bíró Zsolt parlamenti képviselő, a Magyar Polgári Párt elnöke, aki síkra szállt a szabad ünneplés, szabad szimbólumhasználat joga mellett, majd Szeneczey Balázs, Budapest főpolgármester-helyettese Tarlós István főpolgármester és a fővárosiak nevében köszöntötte az udvarhelyeiket. Mint mondta: felemelő érzés Székelyföldön, Székelyudvarhelyen ünnepelni, itt élni meg az össztartozás érzését, hiszen együtt ünnepel, aki együvé tartozik.
Az udvarhelyi ünnepségen felcsendült a Gárdainduló, Erkel Ferenc Bán bánjának Hazám, hazám című áriája, Kossuth levele, a Huszártánc, végül – természetesen – a Szózat és a Székely himnusz is. Közreműködtek a helyi kórusok, a Role együttes és az Oroszhegyi Fúvószenekar. Székelyudvarhelyen már hagyomány a Vasszékely szobor megkoszorúzása, idén is ezzel a mozzanattal zárult a bő másfél órás ünnepség.
A forradalom, a hősökre előtti tisztegés viszont közel sem ért véget: délután indult a Pilvax kávéházzá lényegült Mokka kávéházból a Tomcsa Sándor Színház rendhagyó, a 170 évvel ezelőtti eseményeket korhű kivitelezésben rekonstruáló produkciója, a forradalom.ma 2.0. Délután dísztanácsülés is zajlott a városházán, a forradalmi tömeg ide is betört, hogy „kiszabadítsa” Táncsics Mihályt, aki az udvarhelyi fiatalok 12 pontját ismertette, majd mindannyian átvonultak a Nemzeti Színházhoz, azaz a művelődési házhoz, ahol a színházi társulat, az Udvarhely Néptáncműhely, az Üvegfigurák színjátszó csapata és a Tamási Áron Gimnázium diákkórusa a tömeggel közösen ünnepelte a forradalom kitörését.
Aki még bírta, „forradalmi” fáklyás sízéssel koronázhatta meg a napot. A Madarasi Síközpont idén is fáklyás, esti sízésre hívta a téli sportok kedvelőit a Madarasi-Hargitára.

Ma is harcolni kell a szabadságért
Petőfi Sándor Nemzeti dal című költeményének jól ismert soraival kezdődött a március 15-i megemlékezés Gyergyószentmiklóson, miután a hagyománynak megfelelően, a szentmisét követően a Petőfi Sándor és Kossuth Lajos szobra közti térre vonultak az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emléke előtt tisztelgők.
A 170 évvel ezelőtti eseményeket idén Erdős Nándor történelem szakos tanár elevenítette fel, s megjegyezte: a kivívott szabadságot meg is kell tartani, ma is keményen meg kell küzdeni érte. Mint fogalmazott: a magyarság fennmaradásáért mindenkinek többet kell vállalnia, napjainkban tőr helyett a hagyomány, az anyanyelv, a kultúra, valamint a keresztény hit ápolásával harcolhatunk.

Megemlékezés gyergyói huszárokkal. Más fegyverekkel folytatódik a harc Fotó: Nagy Levente

Nagy Zoltán polgármester ünnepi beszédében kifejtette: ma sokakból hiányzik az a bátorság, ami a márciusi ifjakban megvolt, s megkopott az az összetartó erő, ami az akkor köréjük tömörülő tömeget jellemezte.
– 1948 azt üzeni számomra, hogy bármely átlagos esős nap alkalmas lehet arra, hogy végre felálljunk és félelem nélkül elődeink nyomdokaiba lépjünk. Az európai történések ismét ébresztőt fújnak, újra meg kell védenünk kultúránkat, keresztény hitünket – fogalmazott a városvezető.
Bende Sándor parlamenti képviselő hangsúlyozta: mi, magyarok a háborút a nemzet megmaradásáért megnyertük, ugyanis ma is itt vagyunk, él tovább a nyelvünk, kultúránk és él bennünk a szabadságvágy. Hozzátette ugyanakkor: a jogainkat újból és újból ki kell harcolni.
– Ma sem szabad anyanyelvünk, kultúránk ápolására iskolát létrehozni vagy számunkra kedves szimbólumokat használni, és még mindig baj, ha nem akkor ünnepelünk, amikor mondják, hanem akkor, amikor úgy érezzük, hogy érdemes – mondta Bende. Megjegyezte, azt kellene mindenkinek megértenie, hogy szabadságunk élvezete nem csorbítja a többség jogait.
Barti Tihamér, Hargita Megye Tanácsának alelnöke a székelyek ’48-as érdemeit emelte ki: ma is a példájukból kellene erőt merítenünk. Véleménye szerint fontos kérdés, hogy megértettük-e 1848 üzenetét, tudunk-e összefogni, s majd az utódaink büszkék lehetnek-e ránk. Barti hangsúlyozta, ma is harcolni kell, feladni nem szabad, még akkor sem, ha túlerővel állunk szemben.
– Küzdelmünknek van értelme, s meglesz az eredménye is – szögezte le az alelnök.
A megemlékezésen Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának képviselője, Soós Zoltán konzul Orbán Viktor miniszterelnök üzenetét olvasta fel. Alkalomhoz illő szavalatok és kórusok fellépése is ünnepélyesebbé tette az eseményt, befejezésként pedig a kegyelet koszorúit helyezték el Petőfi Sándor és Kossuth Lajos szobránál.
Az ünnep részeként este a Karmazsin Népi Együttes Éljen a haza! című gálaműsorát mutatta be a művelődési központ színháztermében.

HN-összefoglaló

A cikk a Hargita Népe március 16-i számában jelent meg.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.