A volánon innen és túl

249

Azt mondják, bármihez is kezdünk, az nem tetszhet mindenkinek, és mindig lesznek olyanok, akik kinyilvánítják, hogy bizony ezért és azért nem jó. Valamennyire ez természetesnek mondható, hisz nem vagyunk egyformák, nem szerethetjük ugyanazt, a probléma azonban akkor üti fel a fejét, amikor egy kiváló kezdeményezéssel kapcsolatban keressük a kákán a csomót.
Április végén írtam a gyergyószentmiklósi önkormányzat Miénk itt a tér elnevezésű rendezvényéről, amelynek során legalább havonta egy alkalommal lezárják az autósforgalom előtt a város főterét, utat engedve a gyalogosoknak, bicikliseknek, rollereseknek és görkorcsolyázóknak, hogy kihasználják az aszfaltos út nyújtotta lehetőségeket. Az első alkalom rendkívül sikeres volt, a főteret birtokukba vették a gyermekek és a családok, és szerencsére az időjárás is kedvezett a szervezőknek, így még többen kilátogattak. A rendezvény második programjára sem igazán lehet rosszat mondani, hisz ezúttal főként a mozgássérültek használhatták ki az autómentes főteret, az élmény fokozása érdekében pedig versenyt is szerveztek számukra. Milyen szép, nem? Igen, az, csak nyilván vannak olyan személyek – furcsa is lenne, ha valaki nem szólná le a kezdeményezést –, akiknek szúrta a szemét a lezárt főtér, gondolom, vasárnap épp ott akartak autókázni egy kicsit. Tény, hogy mivel délutánra elromlott az időjárás, sokkal kevesebben látogattak ki, mint korábban, a szervezők azonban többször is hangsúlyozták: nem konkrét rendezvényről beszélünk, ezért fölösleges elvárni, hogy reggeltől estig programok legyenek. Az a fontos, hogy néhány kis programpont mellett, estig autómentes maradjon a főtér, hogy ha valakinek kedve támadna a biciklizéshez, vagy épp vasárnap délután kivinné a gyermeket egy kicsit sétálni, megtehesse.
Elindult a közösségi felületen a kommentáradat, egyik oldalon azokkal, akik értékelik a kezdeményezést, a másik táborban pedig az autósokkal, akik éppen ugyanazon a vasárnapon akartak körbe-körbe kocsikázni a városközpontban. Bármi képes volt elindítani a vitalavinát, legyen az egy ártatlan szelfi, vagy egy apró megjegyzés, minden és mindenki hibás volt azért, hogy egy hónapban egyszer (mondom: egyszer!) nem lehet behajtani autóval a főtérre, az úti cél eléréséhez pedig kerülni kell egy kicsit. Ugye milyen borzasztó? Szerintem is…
Számos ötlet, javaslat is megfogalmazódott, hogy hol kaphatna helyet a rendezvény, utat engedve a vasárnapi furikázásnak. Volt, aki a „sétálóutcát”, népiesebb nevén a Gimnázium utcát javasolta. Nincs is ezzel gond, csupán kapásból három kis bökkenő jutott eszembe: nem beszélünk akkora térről, amelyen kényelmesen elférnének az emberek, nem biztosít lehetőséget arra, hogy körbe haladjanak, és… hoppá!… kerülgetni kell az autókat, sőt, néha még tartani kell attól, hogy a „sétálóutcában” elütnek. Nem sokat érnénk el a változtatással, mert mi van, ha egy hónapban egyszer (megint hangsúlyozom: egyszer!) ugyanazon a vasárnapon, valaki éppen az utcácskában akarja megcsillogtatni a verdáját? Kezdhetnénk a vitát elölről.
Kedves sofőrök, tudom, nem könnyű, de mégsem lehetetlen. Ha jól értesültem, július 8-án ismét lezárják a főteret, és a zúgolódás helyett pattanjatok biciklire vagy gyertek gyalog, csak épp látogassatok ki a városközpontba. Meglepődtök azon, hogy a volánon túl is van élet.

Kertész László

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.