A veszett fejsze nyele

Egy szuszra

96

Nem eladó, kérdezi tőlem egy festett szőke, mi nem eladó, kérdezem, a festett szőke mondja, hát a bot, és mutat botomra a festett szőke, mit mondjak, előbb kell nyelni egy nagyot, autentikus, mondja a festett szőke, kellene belőle egy szál nekem, akár lehet is kegyednek botja, mondom, ha már ilyen váratlan esemény ér utol, vagy éppen én leszek a történet hőse, mert van úgy, hogy én vagyok a történet hőse, például most, amikor nem számolok ilyesmivel, olyasmivel egyáltalán nem számolok, hogy a botomat egyszer kérni fogja valaki, úgy hoztam a Vermessy patakból, könnyű, fényesre sikált bunkósbot, amilyennel pásztorok járnak, gyökér a feje, könnyű, mert bodza, mindenesetre príma kézbeli, rendszerint estefelé veszem elé a fészerből, most ez egy olyan időszak, amikor a juhászok még tartogatják későbbre a maradék legelőt, a kertekhez egészen közel húznak a nyájjal, itt legeltetnek, derékon felül érő kutyáikkal, a múltkor is megmartak valakit, ezért ez a bot, mert minek másért bot, ha meggondolom magam, vigyem fel, mondja a festett szőke, tegye az ajtóm elé, mondja a festett szőke, vigyem fel lehetőleg még sötétedés előtt, mondja a vadidegen festett szőke, nem tudom, mi van, holnap elszámolunk, mondja a festett szőke, az az igazság, hogy a vendégek átfázva jönnek le a Hargitáról, no meg a völgyben is tisztára látszik már az ember lehelete, fagypont fölött alig valamivel, mégis kinyílnak a panzió ablakai, a vendégek a panzió ablakaiban könyökölnek, kapkodják a friss levegőt, egymás elől is elkapkodnák, vad tekintetű férfi is érkezik a csoporttal, nem is nézném ki belőle, hogy zarándok, a vad tekintetű férfi is ott van az ablakban, csak nézi a festett szőkét, le nem venné a szemét róla, a festett szőke észreveszi a vad tekintetűt, beteszi maga előtt az ablakot, itt valami van, viszem is fel neki a bunkósbotot, állítom szobája ajtajához, itt valami van, másodszor megyek fel a festett szőke ajtajához, a bot nincs ott, elmegyek a hosszú nyelű baltámért, úgy járok fel s alá egész éjjel, semmi szokatlan dolog, reggel indul a csapat tovább, megvan mindenki, de hol van a vad tekintetű, kérdezem az idegenvezetőtől, nem tudunk ilyen emberről, mondja az idegenvezető, jön Etelka néni a szokatlan hírrel, a vad tekintetű férfi reggel még hajnalban távozik, illedelmesen köszön, ami egy ilyen vendégtől megint csak szokatlan, a festett szőke átad egy szívet Etelka néninek, azt mondja, adja át nekem, mert jár a szív nekem, szívpogácsa, búcsúfia, mondja Etelka néni, látom megint jött Etelka néni, ott állunk a teraszon, nem tudom eldönteni, hogy a festett szőke nekem vagy kinek int búcsút a mikrobuszból, kérdezteti a festett szőke, hogy a hosszú nyelű baltám nem-e eladó, nem eladó, mondom, botot Etelka néni ott leli az ágyban, pokróccal szépen betakarva, nem tudom, mi van.

Lokodi Imre

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek