2020, december 2, szerda.
custom_html_banner1

Hirdetés

A tizedik dédunoka öröme

A minap megkérdeztem valakitől: ismer-e bárkit, akinek ükunokája lenne. Nem ismert. És a kedves olvasó? Amúgy az én környezetemben sincs ilyen személy. De miért érdekel az, ami nem is olyan nagyon régen még elő-előfordult?
A hetvenhatodik esztendejét betöltő Bálint Gáspárnak lassacskán ükunokája lehetne. Bő hónapja született meg a tizedik dédunokája, miközben a legnagyobb, Amanda már tizenhetet töltött. Csíkszeredában tizedik osztályos. Büszke rá a dédnagyapja, mert szép verset mondott.
A dédunokák sorrendben: Amanda, Kamilla, Krisztián, Anna, Nóra, Laura, Hanna, Maja, Miklós és … „hogy is hívják a kicsit, hova írtam le?” – tűnődik Bálint Gáspár, vagy ahogyan mindenki szólítja: Gazsi. Aztán Ibolya asszony segítségével előkerül egy kis papíros jól olvasható betűkkel: Vanessza.
Bálint Gáspár 1943. július 25-én Székelyvarságon született, a Bogzosban töltötte gyermekkorát. Nyáron korán megözvegyült szénégető édesapját kísérte el némelyik testvérével együtt. Négyévesen árva maradt, csak emlékfoszlányok maradtak meg az édesanyjáról. Ugyanabban az évben, 1947-ben halt meg a legidősebb bátyja. A többi testvér azonban megélte a legkisebb testvér, Gazsi nyugdíjazását 1990-ben. Estiben végezte a nyolc osztályt, aztán egy év bányászati (lőmesteri) képzés következett. Harminc esztendőt dolgozott bányában, nagyon nehéz körülmények között, és tavasszal harminc éve lesz nyugdíjas. Bár a tizenkettedik a sorban a testvérek között (bibliai szám, ha Józsefre és testvéreire gondolunk), őt nyugdíjazták legkorábban. Negyvenhetedik évében, huszonegy év föld alatti munkával. 1969-ben a lövétei vaskőbányában kapott állást és a Bányatelepen (Rókaváros) lakhatóságot. 1983-ban felköltöztek Szentkeresztbányára, blokklakásba. A következő évben bezárt a lövétei bánya, és onnan Hargitafürdőre ingázott a kaolinbányába. Nyugdíjazása óta a Szelterszen, a Vargyas völgyében korábban megépített nyaralójukban lakik. Télen-nyáron. Ő a legrégebbi a víkendesek közül, nem hiába becézik polgármesternek.
Idősebb Bálintéknál tizenketten születtek, ma hárman élnek.
– Katasztrofális lenne követni, hogy a testvéreimnek hány gyermekük, unokájuk és dédunokájuk van – mondja viccesen Gazsi, a legkisebb.
Neki az első házasságából két lánya, tőlük öt lány- és egy fiúunoka és immár tíz dédunoka. Egyelőre. Hiszen a még gyermektelen fiúunokája éppen készül a gyermekvállalásra. Nemrég jöttek haza Németországból, és most kezdett dolgozni a felesége, hogy a gyermeket vállalhassák. Amúgy Gazsi lányai Máréfalván és Oroszhegyen élnek, unokái még Kápolnásfaluban és egyetlen unoka külföldön, Magyarországon.
Első házassága öt évet tartott, válása után ő nevelte a két lányt. A második feleségével valóban örök hűséget fogadtak egymásnak. Ibolya részéről egyelőre egy fia és egy unokája van. No meg egy nevelt fia és onnan egy legényunoka, akik Finnországban, a svéd többségű Vaasa mellett élnek egy faluban. Többször meglátogatták őket, mindig nagy izgalommal a repülés miatt.
Gazsi őszintén vallja, hogy a nagy család szép és örömteli dolog, nem volt szégyen annak idején és ejsze most sem az. Szülőfalujában még egy 12 gyerekes családról tud, ahol mind életben maradtak. A sok leszármazott azt bizonyítja, hogy nem éltél hiába. Gyermekkorában mindig volt mellette olyan nővére, aki gondoskodott róla. Közel harminc éve a testvérei mind jelen voltak a nyugdíjazási kicsengetésén, a tizedik dédunoka megünneplésére azonban hiányosan jelentek meg. Kéthetesen elvitték a kicsit Varságba, megettek egy bárányt, jól telt. Kis csalódással ugyan, mert „most lett volna alkalom, hogy mind Varságon legyenek”. Csakhogy nem tudták egyeztetni a Németországban dolgozó lánya és az itthoniak munkaprogramját.
Vanessza Udvarhelyen született, Oroszhegyen lesz megkeresztelve a télen, farsang idején. Bizony, nagy dolog megérni a tizedik dédunokát. Isten éltesse mindnyájukat! És adjon még annyit, hogy az ükunoka is megszülessen!

Ábrám Zoltán

Kapcsolódó cikkek:

14,237RajongókTetszik
0FeliratkozóFeliratkozás

Legfrissebb