A szőlőtermesztésben is 180 nap

ismét módosult a napszámostörvény

65

A mintegy hét évvel ezelőtt megjelent, a napszámosmunkára vonatkozó 2011/52-es törvény ugyancsak nem bizonyult stabilnak, időtállónak: megjelenését követően nem sokkal azt módosították, majd 2015 decemberében a sok beavatkozás nyomán azt újra is közölték. Újraközlés ide vagy oda, 2015 után többször is módosították, illetve kiegészítették, legutóbb a múlt esztendő májusában, de azóta jóformán még egy év sem telt el, s a minap ismét módosították és kiegészítették a szóban forgó törvényt.

Ok, érv mindig is volt a törvénymódosításra, s az is kiderül a különböző, időközben megjelent jogszabá­lyok megindokolási szövegrészéből. Ugyanakkor a módosítások és a kiegészítések kapcsán kiütközött egy olyan tendencia, miszerint a napszámosmunka kezdte „utolérni” az idénymunkát, s bár két különböző dologról, illetve tevékenységről van szó, egyre inkább nehezebbnek bizonyul(hat) azok elkülönítése. Igen, mert a törvényben annak idején tételesen meghatározták az alkalmi jellegű tevékenységek fogalmát (s ez a meghatározás azóta sem változott): tevékenységek, amelyek esetlegesen, időnként vagy véletlenszerűen fejtődnek ki, s amelyeknek nincs állandó és folytonos jellegük. Az utóbbi évek során bekövetkezett módosítások nyomán viszont nemigen érvényesül a „véletlenszerűség”, mert annak egyes tevékenységi területeken hovatovább idény jellege lett. Ugyanakkor, ha annak idején csak hat olyan tevékenységi terület szerepelt a törvényben, amely esetében lehetséges volt a napszámosmunka használata, az jelenleg már huszonháromra gyarapodott, s ugyanakkor éves viszonylatban a 90 napot kitevő maximálisan megengedett napszámosmunka 2017-től kezdődően elérte a 180 napot. (Ezen utóbbi időtartam már akár egyes szezonális tevékenységek időtartamát is meghaladhatja). S akkor joggal tevődik fel a kérdés: mi is a különbség, legalábbis egyes tevékenységi területeken a napszámosmunka és az idénymunka között? Amúgy ilyen tekintetben az első nagyobb lépést a múlt esztendő májusában megjelent 2017/105-ös módosító és kiegészítő jellegű törvény jelentette, amely elfogadására egyébként igen vontatottan és körülményesen került sor, nevezetesen a beterjesztést követően mintegy hét hónappal. Bizonyos értelemben a tavalyi törvénynek amolyan folytatását jelenti egy minap megjelent törvény.

Tegnaptól hatályos
A Hivatalos Közlöny április 10-i számában jelent meg és április 16-tól vált hatályossá ama 2018/86-os törvény, amely révén újólag módosult és kiegészült a napszámosmunkára vonatkozó 2011/52-es törvény. Annak kezdeményezője érdekes módon maga a kormány volt, a múlt esztendő decemberében nyújtva be a vonatkozó törvényjavaslatot. Annak megindokolásában többek között az állt, hogy a majdani módosítások és kiegészítések révén lehetővé válik a munkaerő foglalkoztatási arányszámának a növelése, elérve a 70%-os célkitűzést. Ilyen összefüggésben utalás van arra is, hogy a napszámosmunka éves időtartamának a kitolása 90 napra hozzájárult a napszámosok igénybevételének a fokozódásához, mint ahogy az is „ígéretesnek” bizonyult, hogy esetenként lehetővé vált a 180 napot kitevő éves foglalkoztatás is. Erre a lehetőséget a már említett tavaly megjelent 2017/105-ös törvény teremtette meg, a juhok, a szarvasmarhák és a lovak szezonális legeltetési tevékenysége esetén, valamint az akkreditált egyetemek alárendeltségébe tartozó botanikus kertek keretében kifejtett szezonális tevékenységek esetében. (Amúgy a tavalyi törvénybe akarva, nem akarva bekerült a „szezonális” tevékenység szintagmája, s ilyenképpen valóban összemosódott az idénymunka a napszámosmunkával, legalábbis egyes tevékenységeket illetően.) Nézzük meg e tekintetben milyen újdonságot jelent a most hatályba lépett törvény: abban továbbra is az szerepel, hogy egy naptári év során egyetlen napszámos sem végezhet tevékenységet 90 napot meghaladóan egy és ugyanazon munkáltató számára, de ez alól kivételt jelent a már említett szezonális legeltetés, a botanikus kertekben végzett tevékenység, valamint „újdonságként” szőlőművelés. Ugyanakkor ezentúl a napszámostevékenység érvényesülhet a szállodák és különböző vendégfogadói tevékenységi területeken, beleértve az éttermeket, a bárokat és a hasonló jellegű vendéglátóipari tevékenységeket is.
Lehet, hogy meglesz a maga „vonzereje” a jogszabály módosításának, de bekövetkezhet egy nemkívánatos gyakorlat is, nevezetesen az, hogy egyes munkáltatók az egyéni munkaszerződések megkötésének a rovására fognak élni a napszámosok foglalkoztatására vonatkozó új törvényes lehetőségekkel. Hogy miért? Egy munkáltató amennyiben szakképzetlen munkással köt munkaszerződést, a törvény által előírt minimális bruttó bért kell biztosítsa számára, azaz 1900 lejt, s az munkaadói minőségében számára havi 1943 lejt jelent, a munkavállaló pedig kézhez kap 1162 lejt. Egy napszámos esetében a munkaadó számára az összköltség havi 1278 lej lehet, a napszámos pedig ebben az esetben ugyancsak 1162 lejt fog kézhez kapni. Másképpen fogalmazva: lesznek olyan esetek, amikor a munkaadó szempontjából sokkal előnyösebb lesz a napszámos foglalkoztatása. Nos, egyes szakértők szerint a munkaerő foglalkoztatásának az ilyen jellegű rugalmasabbá tétele egészségtelen módszernek bizonyulhat, és akár oda is vezethet, hogy csökken az egyéni munkaszerződések száma. Majd megválik…

Új szereplő
A 2018/86-os törvény értelmében bevezetődött a jogszabályba egy új fejezet is, amely a napszámosmunka amolyan intézményesítését szolgálná. A megszövegezés szerint egy olyan tevékenységről van szó, amely a napszámosmunka tekintetében a kereslet és a kínálat közt közvetítene, azaz kapcsolatot teremtene a munkaadók és a napszámosok között olyan munkaviszony megteremtése érdekében, amely megfelel a törvényes előírásoknak. Kicsit homályos ez a megfogalmazás, mert tudtunkkal hazai viszonylatban a munkaviszony jogi keretét a munkatörvénykönyv teremti meg úgy általában és konkrétan az egyéni munkaszerződés. (Amúgy a munkatörvénykönyv előírásai nem alkalmazandóak a napszámostevékenység vonatkozásában.) A közvetítői tevékenységet Románia területén úgynevezett közvetítő ügynökségek bonyolítják le, olyanok, amelyeket akkreditálni kell. Erre az akkreditálásra adott kritériumok és eljárások alapján kerül sor, s ugyanakkor az akkreditálás feljogosítja azt a vállalkozást, hogy a szóban forgó közvetítői tevékenységre vállalkozzon. Egyébként a szóban forgó kritériumokat és az akkreditálási eljárást kormányhatározat révén fogják jóváhagyni. A törvény továbbá rendelkezik arról is, hogy melyek azok a kereskedelmi társaságok, amelyek közvetítői ügynökségi tevékenységet fejthetnek ki, illetve azok milyen feltételek között fejthetik ki a szóban forgó tevékenységet. Az akkreditálást követően a közvetítői szolgáltatásokat végző ügynökségeknek be kell jelentkezniük a megyei munkaerő-elhelyező ügynökségeknél és ott azokat nyilvántartásba kell venni. Érdemes megemlíteni azt is, hogy a közvetítő ügynökségek azoktól a magánszemélyektől, akik napszámostevékenységet vállalnának, illetve végeznének, nem követelhetnek semminemű pénzbeli ellentételezést, azaz díjszabás kifizetését. Továbbá, amennyiben akkreditálással nem rendelkező vállalkozás végez közvetítői szolgáltatást, szabálysértést követ el, s az 500 lejtől 10 000 lejig terjedő pénzbírsággal sújtandó. Az akkreditálás majd a megyei munkaerő-elhelyezési ügynökségekre hárul, a kritériumokat és az akkreditálási eljárást jóváhagyó kormányhatározatot pedig június 15-ig kell megjelentetni a Hivatalos Közlönyben. Ezek szerint egyelőre a törvénynek az akkreditálási ügynökségekre vonatkozó előírásai nem érvényesülhetnek.

A tisztánlátás érdekében
Lehet, hogy a munkaerő foglalkoztatása tekintetében valamelyes jobbuláshoz vezethet a most megjelent törvény előírásainak a gyakorlatba ültetése. Ugyanakkor azonban a gyakori módosítás és kiegészítés ellenére sem sikerült bizonyos dolgokat rendbe tenni, érdemben tisztázni. Itt van például a törvénynek ama jelenleg is hatályos előírása, miszerint a munkaadó nem használhatja fel a napszámosokat egy harmadik személy számára végzendő egyes tevékenységekre. Ezt a tiltó jellegű rendelkezést nehéz értelmezni, mert például mi történik akkor, ha egy építkezési vállalkozó a napszámost nem a saját telephelyén, például anyagmozgatási tevékenységre kívánná foglalkoztatni, hanem valamelyik munkapontján különböző szakképzettséget nem igénylő tevékenységek végzésére. Akkor kinek is a javára dolgozik az a napszámos? Továbbá: a törvény továbbra sem teszi lehetővé, hogy magánszemély napszámost foglalkoztasson, mert a törvény értelmében a munkaadónak legalább engedélyezett magánszemélyi jogállással kell rendelkeznie. Az is problémát és bizonyos értelemben gondot jelenthet, hogy függetlenül a tevékenység időtartamától, a napszámosok továbbra sem részesülnek semminemű szociális védelemben, s ez annak okán, mert nem kötelezettek sem a társadalombiztosítási, sem pedig az egészségbiztosítási hozzájárulás fizetésére. Ezt igaz, megtehetik, megtehetnék magánszemélyként, de nem hinnénk, hogy „hajlamosnak” bizonyulnának erre.

Hecser Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.