A szívességtétel országa

159

A Romániai Üzletemberek Egyesületének (AOAR) illetékesei által is aláírt közös felhívásban fenntartásokat fogalmaztak meg azzal a sok törvénykezdeményezéssel kapcsolatosan, amelyek révén számos területen jogszabály-módosításra kerülhet sor, beleértve a Büntetőeljárási és a büntető törvénykönyvet is. Szerintük ez nem helyénvaló, s végső soron nyomást jelenthet a jogállamiságra. Elismerve bizonyos módosítások indokoltságát és szükségszerűségét, főleg olyan esetekben, amikor azok lehetőséget biztosítottak a központi és helyi közigazgatási apparátus köztisztviselőinek, túlkapásokra, sőt egyben törvénytelenségek elkövetésére bátorítva az esetenkénti megalapozatlan túlbuzgóságot is.
Utalnak a dolgok egy másik vetületére is: egyes bűncselekmények – mindenekelőtt a hivatali visszaélés és a hivatali hanyagság – fogalmának a „fellazítása/felpuhítása” elgondolkodtató, s a büntetőjogi következményeken túl a közigazgatási eljárások tisztességessége, átláthatósága, valamint a közerkölcs szempontjából is súlyos problémákat takarhat, illetve vethet fel. A közös felhívás megszerkesztői óvakodtak a rámenős hangvételtől, kendőzetlen, szókimondó állásfoglalás megfogalmazásától, de a szövegből kiérződik, hogy vannak fenntartásaik, mint annak a valószínűsítése is, hogy a túlkapások, az ügyféllel való packázások nemigen csökkenhetnek a jövőben sem.
Értjük, hogy hova akarnak kilyukadni, nevezetesen hogy a hazai ügyintézés mechanizmusa akkor működik jobban, ha azt kellő módon megolajozzák, mármint azok, akiknek valami elintézni-, rendeznivalójuk van. Például különböző engedélyek beszerzése, kérések megoldása, panaszok kivizsgálása, észrevételek és javaslatok figyelembevétele stb. Az olajozás jelenthet, mint ahogy jelent is „egy kis figyelmességet” (ami esetenként lehet „nagyobb”, azaz értékesebb vagy éppenséggel hasznosabb).
Van viszont egy másik variáns is, „jótett helyébe jót várj”, azaz ma én teszek neked valamilyen szívességet, holnap pedig te nekem, ma én intézek el neked valamit, honlap pedig te nekem valamit, de olyan esetek is, amikor a „főnöknek” kijár ilyen-olyan ürügy címén egy kis figyelmesség vagy szívességtétel.
E tekintetben talán a legelokvensebb példát jelentheti az a nem is olyan régen bekövetkezett eset, amikor a szenátus elnöke hajtási jogosítványa kicserélésére a szó szoros értelmében soron kívül került sor. (Ezt azért mondjuk így, mert annál a bizonyos hivatalnál azon a bizonyos napon több mint száz ügyfél állt sorban.) A történtek nyilvánosságra kerülését követően ugyan lett valamelyes kivizsgálás, de azt igen diszkréten elintézték, elsimították, a jogszabályok tömkelegében megtalálva a büntetlenség (vagy az olvasó szíves akaratával az ártatlanság) kiskapuját.
Más: a Romániai Műépítészek Rendjének (OAR) minap megválasztott új elnöke, Alexandru Găvozdea szerint országos viszonylatban is súlyos visszásságok és problémák mutatkoznak az építkezési engedélyek kibocsátása, illetve az 1991/50-es törvény előírásainak az alkalmazása terén. Utalt arra, hogy az építkezési engedélyt a törvény értelmében 30 napon belül ki kellene bocsátani, de az országban vannak olyan helységek is, ahol annak kézhezvételére akár egy évnél többet is kell várni. Szerinte ebben megvan a maga szerepe a „törvényes” bürokráciának is, de ugyanakkor az illetékesek sem mindig tanúsítanak kellő operativitást, esetenként a kompetenciával is gondok vannak.
Nem véletlenül idéztük a műépítészek elnökét, mert olyasmivel példázódott, ami nem csupán a szóban forgó engedélyek terén tapasztalható. Nem, mert másabb közintézményi vagy közhatósági engedélyek, végzések vagy határozatok esetében is túlontúl nehézkes, körülményes, azaz bürokratikus az eljárás, az ügyintézés, s annak okán kerül(het) be a gépezetbe az otthonról hozott „kenőanyag”.
A szívesség témakörben kitapintható a már említett „jótett helyébe jót várj”: egykor például X-nek módjában állt, állhatott, hogy Y számára kedvező módon döntsön, s azt ez utóbbi esetleg „nem felejti el”. Ha hinni lehet a mendemondának (de ugye, szél fúvatlan nem indul) abban, hogy annak idején Traian Băsescu egykori államelnök érdemei elismerése jeléül alkotmánybírónak jelölte Daniel Morart, egyesek szerint többet nyomott a latban az, hogy miként „viszonyult” Morar a DNA főügyészi minőségében a Flota néven elhíresült bűnügyi ügycsomóhoz. (Ebben az ügycsomóban finoman fogalmazva érintett volt egykori miniszteri minőségében Băsescu is, meg is gyanúsították, de végül nem állították bíróság elé.)
Az utóbbi időben sokat lehetett hallani Petre Lăzăroiu alkotmánybíróról, annak a taláros testületi döntésnek a kapcsán, amely révén arra kötelezték az államelnököt, hogy mentse fel tisztségéből a DNA főügyészét, Laura Codruța Kövesit. Lăzăroiu azért került a képbe, mert egyesek azt hangoztatták, hogy mandátuma lejárt és mégis ott ül az alkotmánybírák között. Utólag kiderült, tisztázódott, hogy ez az állítás téves volt. Az viszont nem „téves” értesülés, miszerint Lăzăroiu annak idején, amikor Băsescu volt Bukarest főpolgármestere, megszüntette az eljárást egy kellemetlennek tűnő ügycsomóban. A későbbiek során Băsescu államelnökként kinevezte őt alkotmánybírónak, ebben a minőségében pedig a 2012-es esztendei referendum idején (amikor bekövetkezett Băsescu második felfüggesztése) az államelnök „mellett állt ki”. Nem az utcán tüntetve, hanem a testület által meghozott, Băsescura nézve kedvező döntésben.
Lehet, hogy a véletlenek egybeeséséről van szó, s így történt talán az tavaly is, amikor a Legfelső Semmítőszék leköszönő elnökét, Livia Stanciut alkotmánybírónak nevezték ki. Azt a Livia Stanciu bírónőt, aki annak idején Johannisnak az állítólagos összeférhetetlenségére és másabb bűncselekmények elkövetésére vonatkozó perben játszott meghatározó szerepet a Johannisra nézve kedvező ítélet meghozatalában.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.