2021, január 17, vasárnap.

A szerelem örök és mulandó

A szerelem örök és mulandó – hangzott el Pál Feri magyarországi katolikus pap, mentálhigiénés szakember gyergyószentmiklósi előadásán, amelyet a Nyitott Akadémia és a Szent István Plébánia Belső Iránytű programja szervezett. A Magánytól az összetartozásig című előadás sokakat érdekelt – zsúfolásig telt a művelődési ház nagyterme –, hiszen Pál Feri atya humorral és olykor groteszk történetekkel átszőtt, fergeteges expozéja a párkapcsolatokról és azok buktatóiról szólt.

Vásárlás és dedikálás
Vásárlás és dedikálás

Mit ér a szerelem, ha megtartod magadnak? – vetette fel a sarkalatos kérdést a mindenki által egyszerűen csak Pálferiként ismert és tisztelt mentálhigiénés szakember, mindjárt az elején kifejtve, hogy a magányról szóló részét az előadásának tekintsük úgy, mintha elhangzott volna, inkább az összetartozásról beszél.

Hormonális bumm – idealizálás
Már az előadás első perceiben kiderült, hogy a szerelemre egyaránt érvényes az a kijelentés, hogy örök, de az is, hogy mulandó. A már-már axiómaként kezelt állítás bizonyítására a párkapcsolatok működését vizsgálta az előadó, arra a kérdésre keresve a választ: mi segítheti a párokat az összetartozásban, hogy kapcsolatuk tartós legyen és mindkét fél elégedett legyen? Az atya arról is beszélt, hogy a szerelem érzésének hatására élettani változások játszódnak le az emberi szervezetben, vagyis akár vizsgálatokkal is kimutatható bizonyos hormonok emelkedett szintű jelenléte.
– Ha valaki szerelmes, elmondható róla, hogy természetes úton létrejövő kábítószeres befolyásoltság alatt áll – szögezte le az atya a hallgatósága derültségére.
De szerinte nemcsak hormonális változások mennek végbe, hanem olyan lélektani és érzelmi változások is, amelyek befolyásolják a személyiséget.
– Az Én határai elvékonyodnak, átjárhatóvá válnak, belőlem és a nagy Ő-ből lesz a nagy Mi – világított rá Pál Feri, rámutatva arra is, hogy ilyenkor a csecsemőkori élmény és érzésvilágunk elevenedik fel bennünk.
Ugyanis a szerelmesek éppúgy gügyögnek egymásnak, mint az anya a gyermekének vagy fordítva, és ugyanaz az intimitás érzése – a csak mi ketten vagyunk a világon érzete – tapasztalható meg, mint csecsemőkorban. Ennek az érzésnek az elevensége kelti a szerelmesekben azt a hitet, hogy az ő szerelmük rendkívüli, hiszen ilyenkor mindenki úgy érzi, végre megtalálta azt a személyt, aki minden szükségletére pozitívan reagál. Ez viszont azzal jár – az előadó szerint –, hogy a párok kezdik idealizálni egymást, vagyis „rózsaszín szemüvegen” vagy „lila ködön” át látják a másikat, a pozitív tulajdonságaikat felerősítik, a negatívakat pedig bagatellizálják, vagy tudomást sem vesznek róluk. Ez természetes és hasznos, hiszen ez segít a döntésben és az elköteleződésben a másik fél mellett.
– A hormonális bumm viszont legtöbb három év alatt lecseng – tehát a szerelem mulandó. A lélektani változások viszont maradandóak lehetnek – tehát a szerelem örök – részletezte Pál Feri.
Úgy véli, hogy az a házaspár, amelyik a szerelmet megélte őrizve az élményeket is, az könnyebben átvészeli a nehézségeket, a házasság mélypontjait.

Hormonális puff – démonizálás
– Egy idő után, ahogy idealizáltam társamat – ami áhítat és csodálat formájában nyilvánult meg – ugyanúgy idealizálom őt, csak ellentétes, azaz negatív előjellel. Ezt nevezem hormonális puffnak – mondta az atya.
Elmondta, ahogy az emelkedett hormonszint segített az egymásra hangolódásban, úgy, amint normális értékeket mutat, kezdjük „másként látni társunkat”. A szakember szerint az is normális folyamat, hogy felerősítjük társunk negatív tulajdonságait, ugyanakkor a pozitívokról megfeledkezünk, észre sem vesszük. Ezt nevezi a szakirodalom démonizálásnak, amivel egy időben – az atya szerint – jelentkezik a kölcsönös „neurotikus allergia” is, amely szintén a csecsemőkori anya-gyerek kapcsolattal van összefüggésben. A csecsemő ugyanis nem tud beszélni, nem tudja szavakba öntve kifejezni magát, de számos emberi szükséglete van, amit édesanyja kielégít, hiszen képes kitalálni a vágyait. Az atya szerint ez a szeretet alaptapasztalata, és a szerelem idején ez erősíti meg a párokban azt a (tév)képzetet, hogy van olyan személy a világon, aki kitalálja a vágyainkat is.
– Mi viszont már nem vagyunk csecsemők, tudunk beszélni, és el tudjuk mondani társunknak az elvárásainkat – mondta Pál Feri, kifejtve, hogy ez azért lehet hasznos, mert így elkerüljük a negatív gondolatokat, a „már nem szeret” hiedelmét. Az előadó arra is kitért, hogy a párkapcsolatok demonizálási szakaszában olykor hajlamosak vagyunk társunkat a külső szemlélő szemszögéből megítélni, ebben a helyzetben vesszük észre azt, másoknak lehet szimpatikus, akit mi már „megvetünk”, hogy mások nevetnek azokon a vicceken, amiket mi már ununk.

Elfogadás és realizálás
– Ha valaki allergiás a kutyaszőrre, nem biztos, hogy ki kell irtani az összes kutyát! – terelte a helyes megoldás irányába hallgatóságát az atya. Elmondta, az egymás iránti „neurotikus allergiát” is lehet kezelni, amennyiben a házastársak felismerik, hogy mindketten „allergiásak” – ekkor következik be a párkapcsolatok harmadik fázisa, az idealizálás és démonizálás után a realizálás, vagyis a másik elfogadása. Ekkor már a házastársak lényegében olyannak látják egymást, amilyenek, el tudják fogadni azt, hogy egyaránt vannak jó és rossz tulajdonságai. Ebben az állapotban már az is lehetséges, hogy együttérző magatartást tanúsítsunk társunkkal szemben olyankor is, ha nem föltétlenül értünk egyet vele bizonyos kérdésben vagy helyzetben. Így tud létrejönni az elköteleződés a társunk mellett, hiszen ez már a személynek szól és nem annak az ideának, akit láttunk a szerelem első szakaszában – vélekedett Pál Feri, aki szerint a tartós párkapcsolat titka a kölcsönös tisztelet és megbecsülés.

[box type=”shadow” ]Pál Ferenc, közismertebb nevén Pálferi római katolikus pap, mentálhigiénés szakember 1966-ban született Budapesten. 1986–89 között atlétaként tagja volt Magyarország válogatott keretének, 1996-ban szentelték pappá Esztergomban, és azóta több anyaországi plébánián szolgált. Jelenleg az angyalföldi Szent Mihály-templom helyettes plébánosa, illetve a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének munkatársa. Munkásságát 2011-ben Magyar Köztársasági Érdemkereszttel jutalmazták, a 2000-es évek második felétől több könyve jelent meg és több pszichológiai tárgyú kiadvány társszerzője.[/box]

Jánossy Alíz

Kapcsolódó cikkek:

14,315RajongókTetszik
0FeliratkozóFeliratkozás

Legfrissebb