2020, december 2, szerda.
custom_html_banner1

Hirdetés

A szentmisék és az online világ

A hitgyakorlás hétköznapjait is jelentősen megváltoztatta a márciusban kitört járvány. Több hónapon keresztül nem lehetett szentmiséken és istentiszteleteken részt venni. Az erdélyi magyar történelmi egyházak viszonylag gyorsan reagáltak az új helyzetre, így számos egyházközségben és gyülekezetben már márciusban elkezdődött az online szentmise-, istentisztelet-közvetítés. Minderről dr. Holló Lászlót, a Babeº–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának dékánhelyettes egyetemi docensét kérdeztük.

 

– Hogyan élték meg a hívek az online szentmise-közvetítéseket? Mennyire bizonyult hatékonynak ez a megoldás?

 

– „A szükség nagy úr” – tartja a régi mondás. A SARS-CoV-2 vírus által a Covid–19 elnevezésű betegséget okozó világjárvány következtében a világban gyakorlatilag megszűnt a közösségi élet megélésének lehetősége, ami lételeme a vallásoknak, különösen a keresztény egyházaknak. Ebben a helyzetben az erdélyi magyar történelmi egyházak is megoldásokat kerestek. Nyilván az adott körülmények között az online világ lehetőségei kínálták magukat. Ezek, bár nélkülözik azt az alapvető sajátosságot, amit latin eredetű szóval communiónak, görög eredetűvel pedig koinoniának nevezünk, és ami az egyházak, különösen a katolikus egyház tanítása és élete számára nélkülözhetetlen, mégis pótolják valamelyest a közösség találkozását. A koinonia kifejezés a Szentírásban ismételten előfordul a részvétel általi közösség értelmében. Ez egyfelől a keresztség és oltáriszentség (úrvacsora) által Jézus Krisztussal létrejövő közösség, másfelől ezek által meghatározott kapcsolat, melyben a keresztény közösség közösségisége jut kifejezésre. A katolikus egyház számára azért is különösen fontos az említett közösség, mert a szentmisében – az igeliturgia mellett, ami a protestáns felekezetek istentiszteletének felel meg – kiemelt jelentősége van az áldozati liturgiának is, amelyben a keresztény számára Krisztus kereszthalála és feltámadása válik jelenvalóvá, a szentáldozásban (úrvacsora) pedig Jézus Krisztussal egyesülhet.

 

– Mennyire tudták átvenni a közvetítések a személyes igehirdetés és egyéb hitgyülekezeti események szerepét?

 

– Bár az a közösség, amit már említettem nem valósulhatott meg az online közvetített szentmisék, illetve istentiszteletek által, mégis szükséghelyzetben, a járvány által előidézett körülmények között létrejöhetett a virtuális találkozás. Így a gyülekezési korlátozások meghirdetését követően rövidesen nagyon sok plébánia, illetve egyházi közösség keretében szerveződtek online közvetített szentmisék, istentiszteletek. A viszonylagos fegyelmezettség, amelyről történelmi egyházaink tanúságot tettek, annak köszönhető, hogy az illetékes egyházmegyei hatóságok az egyes egyházmegyékben, illetve egyházkerületekben viszonylag gyorsan szabálykövető magatartásra buzdító, általános irányvonalakat határoztak meg.

 

– Mennyire fértek hozzá az online igehirdetéshez azok az idősebb hitgyülekezeti tagok?

 

– A legnagyobb problémát talán az jelentette, hogy gyakorta épp az idős, legrendszeresebben templomba járó híveink számára nem volt hozzáférhető az online közvetítések általi bekapcsolódás, de ezt főként a tévécsatornák által közvetített szentmisék/istentiszteletek, illetve a Mária Rádió pótolta. Úgy tapasztalom, hogy az online közvetítések első számú, nyilvánvaló haszonélvezői a külföldre szakadt hazánkfiai, akik a világjárvány kitörése előtt nemigen vehettek részt anyanyelvükön celebrált szentmiséken/istentiszteleteken. Most sok esetben saját szülőfalujukból és városukból közvetített szentmisék/istentiszteletek által valamelyest jobban kielégíthették lelki igényüket, csillapíthatták honvágyukat, és nosztalgiázhattak a templombelsők szemlélésével. Ugyanakkor az online közvetítések pozitív hozadékai közé tartozik, hogy a híveink egy olyan rétege is „eljutott” a templomba, akik egyébként nem rendszeres szentmise-/istentisztelet-látogató tagjai az egyházainknak.

 

– A kijárási korlátozások közepette mintha kiéleződött volna a „törvénytisztelő”, „szabálykövető” magyar történelmi egyházak vs. a „szabálysértő” („állam az államon belül”) ortodox egyház ellentét. Vajon ennek is volt valamiféle megerősítő szerepe a magyar hívek körében?

 

– Ami a „szabálykövető” magyar történelmi egyházak vs. „szabálysértő” ortodox egyház kérdését, illetve ennek magyarázatát illeti, úgy vélem, ez abban ragadható meg, hogy míg a nyugati keresztény felekezetek körében a reformáció, illetve egy több évszázados szekularizációs folyamat következtében a figyelem egyre inkább a formáról a tartalomra irányul, addig az ortodoxia egésze, de különösen egyes tagjai erőteljesen ragaszkodnak a formákhoz. Az ortodox egyházzal szemben a magyar egyházak szabálykövető magatartását esetenként dicsérő médiatermékek gyakran a nem feltétlen pozitív hozadékú felsőbbrendűséget erősítették.
Serestély Zalán




Kapcsolódó cikkek:

14,238RajongókTetszik
0FeliratkozóFeliratkozás

Legfrissebb