A szédülés komoly bajt is jelezhet

Beszélgetés Pelok Benedek György neurológussal

9 020

A szédülés szót a bizonytalanságérzéstől kezdve a forgó jellegű szédülésen át minden egyensúly-bizonytalanság jellemzésére használják. Számos betegség húzódhat a hátterében, ezért érdemes mielőbb megtalálni az okát. Dr. Pelok Benedek György neurológus főorvossal beszélgettünk.

Fotó: Szabó Károly

– A szédülés legtöbb esetben betegség tünetét jelzi. Milyen lehetséges okai lehetnek a szédülésnek?

– A „szédülés” fogalma nagyon sok mindent takar, magának a szónak a jelentése más és más lehet a panaszt átélő személy saját szóhasználata, előzetes élményei alapján. Az emberek nagyon sok, különböző kellemetlen érzésre használják ezt a szót. Jelentheti az egyensúlytartás zavarának szubjektív érzését (a szó szoros értelmében ezt értjük szédülés alatt), de sok személynél gyengeséget, mozgási bizonytalanságot, a tájékozódás zavarát vagy szorongást jelenthet ugyanez a szó. A panasz csak az azt átélő személy számára világos, a panaszt meghallgató személy számára nem egyértelmű. A hallgató vagy a saját tapasztalatait vetíti ki a szavak alapján (ezt szokta tenni a szomszédasszony, akinek „pont ez a baja” volt a múlt héten), vagy megpróbálja tisztázni további információk által (ezt szokta tenni az orvos, amikor mindenféle furcsa kérdésekkel bombázza a beteget vagy hozzátartozóit). „Szédülést” érezhet az a személy, akinek az általános erőnléte valamiért romlott, például akármilyen belszervi betegség miatt (a vérszegénység, a szívelégtelenség vagy akár egy légúti virózis csak kiragadott példák – szinte bármilyen betegségben jelentkezhet szédülés, akár vezető tünetként is). „Szédülés” lehet a beteg panasza, ha látászavara van. Az egyensúlytartásban részt vevő akármelyik idegrendszeri funkció romlása ugyancsak „szédülést” okozhat: ugyanezt a szót használhatja Parkinson-kóros beteg, féloldali bénulást elszenvedett beteg, az érző idegszálak károsodását elszenvedett beteg… szinte az egész neurológiai pacientúra. A nyaki gerinc degeneratív (kopásos) betegségei gyakran társulnak szédüléssel, de ugyanolyan gyakori az is, hogy súlyos kopási folyamatok egyáltalán nem okoznak szédülést. Az egyensúly és a térbeli forgás észlelésére speciális érzékszervvel rendelkezünk, a fülünk belső, érzékelő részében. Az ezzel kapcsolatos idegi impulzusok a hallóideg mentén jutnak be az agyunkba, és ott ezek alapján tudjuk a függőleges testtartást és a menetirányt tartani, a tekintetünket adott irányba fordítani és megtartani. Ennek a rendszernek a hibái erős, forgó jellegű szédülést (szakszóval „vertigo”), gyakran hányingert és hányást, az egyensúlytartás képtelenségét (eldőlést) és a szemgolyók rezgő mozgását (nisztagmusz) okoznak. Az ilyen állapotokat nevezzük vesztibuláris szindrómának – a neurológus számára ez jelenti a valódi szédülést, de ezek az esetek csak az összes szédülős beteg kisebbségét teszik ki.
Valójában a legtöbb személy, aki tartós vagy visszatérő szédülést él át, valójában lelki bizonytalanságát fordítja le testi panasszá. Ez a jelenség, a szomatizáció mindennapos tünetképzési mechanizmus és a szédülés az egyik leggyakoribb szomatizációs tünet (a fejfájás és a hátfájás mellett). Persze ezt a mechanizmust a legnehezebb bizonyítani, minthogy nem áll rendelkezésre olyan vizsgálati eljárás, amely a szorongást műszeresen kimutatná.

– Melyek a szédüléssel járó tünetek?

– Az októl függően más és más jelenségek kísérhetik a szédülést. A tipikus tünetegyüttes a már említett vesztibuláris tünetcsoport: szédülés, dőlés, nisztagmusz, hányás együttese. Ezzel az állapottal, ha hirtelen jelentkezik, a beteg rendszerint kénytelen mentőt hívni vagy bevitetni magát a sürgősségre, minthogy nem tud a lábán megállni, sőt sokszor a fejét sem tudja mozdítani, vagy a szemét kinyitni, a hányinger fokozódása miatt. Ha a klinikai kép enyhébb, a beteg járni tud, nem hányik, nincs nisztagmusza, az esetleges kísérő tünetek változatosak lehetnek, és támpontot nyújthatnak a diagnózishoz (például ha a beteg szédülésre panaszkodik, de egyúttal reszket is a keze, és meglassúbbodott a mozgása, Parkinson-kórra gondolhatunk – ez is csak egy szemléltető példa).

– A diagnózistól függően teljesen megszüntethető-e?

– Ha a „szédülés” oka valamilyen tartós, esetleg nem gyógyítható állapot, elképzelhető, hogy a panasz is véglegesen megmaradjon. Az állapot kezelésével sokszor enyhíthető viszont a szédülés érzése. Ha az ok gyógyul, a panasz is gyógyulni szokott (például ha egy virózis miatt szédül valaki, az rendszerint pár nap alatt megszűnik). A vesztibuláris szindrómákban magára a szédülésre elég hatékony gyógyszerek állnak rendelkezésre. Valójában ezek a szerek átsegítik a beteget azon az időszakon, amíg az idegrendszere adaptálódik, hozzászokik a gyengébben vagy hibásan működő forgásérzékelő rendszerhez – úgyhogy a gyógyulás valójában spontán következik be, a gyógyszer csak tünetileg segít. Van olyan változata is a vesztibuláris szindrómának, amelyben speciális gyógytornamanőverek képesek a szédülés okát megszüntetni. Ennek a diagnosztizálása és a kezelés javallata szakorvosi feladat, és nem minden szédülő beteg számára ajánlott!

– Milyen szakorvoshoz kell fordulnunk, ha szédülünk?

– A „szédülés”, mint látható, komplex, sokrétű probléma, és sok szakmához tartozhat. Az átlagember valószínűleg nem tud megfelelő biztonsággal dönteni a szakorvosválasztást illetően. Azt a gyakorlati megközelítést javaslom, hogyha valakinek hirtelen jelentkezik szédülése, ami mellett nem tudja az egyensúlyt tartani, az mindenképpen sürgősségi szolgálathoz forduljon, mert akár súlyos betegsége is lehet. A régóta fennálló szédülés, ami mellett a beteg azért tud járni, családorvosi vizsgálatot tesz szükségessé, és ha kell, a családorvos irányítja majd a beteget megfelelő szakorvosi vizsgálat vagy kórházi beutalás irányába.

Nagyálmos Ildikó

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.