A szabatosság igénye…

71

Annak idején amolyan fegyvertényként jelentette be a kormánypárt az új nyugdíjtörvény tervezetének kidolgozását, magabiztosan és határozottan megígérve a „jónépnek”, hogy az a parlamentben oly módon kerül majd elfogadásra, hogy még 2018 végéig meg is jelenhessen a Hivatalos Közlönyben. Ha minden az elképzelésük szerint haladt volna, akkor talán ez év kezdetétől annak fokozatos hatályba léptetésére is sor kerülhetett volna. Amúgy a „fáklyavivő” ez esetben is Liviu Dragnea, a szociáldemokraták elnöke volt, a „koncertmester” pedig az egykori munkaügyi miniszter, Olguța Vasilescu, aki heteken át krétával a kezében vázolta, illetve rajzolta fel a jelenlegi s a majdani nyugdíjasok előtt álló fényes és ígéretes távlatokat. Távlatok voltak, vannak és lesznek is, hogy azok mennyire ígéretesek, illetve valóra válthatók, az már más ügy. Egyelőre egy dolog biztos: a törvény elfogadása utólag körülményesnek bizonyult, majd az ellenzéki honatyák alkotmányossági aggályokat fogalmaztak meg, s annak okán a taláros testülethez fordultak. Nesze neked, törvényalkotási mestermű. (Az új nyugdíjtörvényt egyébként már-már elsöprő parlamenti többséggel szavazták meg, beleértve az RMDSZ honatyáit is.) Ilyenképpen az nem jelenhetett, s továbbra sem jelenhet meg a Hivatalos Közlönyben. Ez utóbbi annak okán, hogy az Alkotmánybíróság három szövegrész tekintetében talált kivetnivalót, illetve kiigazítanivalót a törvény szövegében – ez derül ki a Hivatalos Közlönyben május 14-én megjelent 2019/138-as döntéséből. Egyébként az Alkotmánybíróság sem siette el a dolgokat: a február 13-ára beharangozott döntés meghozatalát elhalasztotta február 27-re, majd március 13-ra, s az akkor meghozott döntésnek a nyilvánosságra hozására még két hónapot kellett várni. (Az alkotmánybírósági döntések különben csak a Hivatalos Közlönyben történő megjelentetésük napjától válnak hatályossá.) Jobbára pontatlan, nem eléggé világos és esetleg nehezen érthető és értelmezhető fogalmazást kifogásolt a törvény egyik szakaszának egyik bekezdésében, akárcsak egy másik szakaszának egyik bekezdésében, s egy másikban viszont érdembeli kivetnivalót is találtak. Megerősítést nyert az Alkotmánybíróság mostani döntésének fényében is, hogy a hazai jogalkotási tevékenységben túlontúl gyakori a „nagyvonalúság”, a hevenyészett fogalmazás, a nyelvtanilag helytelen mondatszerkesztés, a félreértelmezhető megszövegezés. Apropó: a minap egy napilapnak nyilatkozva az egyik szenátor azt hangoztatta, hogy vannak olyan intézményvezetők, akik különböző utasításokat helytelenül értelmeznek. Lehet, de mi azt mondanánk, hogy ez rendszerint akkor következik be, amikor annak a jogszabálynak, ez esetben utasításnak a megszövegezése nem egyértelmű, pontatlan. Amikor világos és korrekt a megfogalmazás, akkor azt a szöveget nemigen lehet többféleképpen értelmezni. Másképpen fogalmazva: a jogalkotás, a törvényhozás területén elengedhetetlen követelmény a szabatosság, a közérthető és egyértelmű „szövegszerkesztés”. Nem tudjuk, hogy hazai viszonylatban létezik-e igazságügyi nyelvész, de ilyen szakértőkre mindenképp szükség lenne, s talán nem csupán a jogszabályok kidolgozása terén, hanem például az igazságszolgáltatási terén is.
Tehát új nyugdíjtörvény nincs, s egyelőre csak az biztos, hogy a taláros testület által kifogásolt szövegrészeket tisztességes módon át kell írni. Visszamenve az időben az elmúlt esztendő vége felé már a kormánypárt is rádöbbent arra, hogy könnyelmű és felelőtlen módon nyilatkoztak a majdani törvényről, s annak hiányában a hírhedt 2018/114-es sürgősségi kormányrendeletbe bekerült egy olyan szövegrész is, amelynek értelmében a nyugdíjpont értékének 15%-os megemelésére 2019. szeptember 1-jétől kerül sor. (Egyébként nem biztos, hogy jó szolgálatot tettek a nyugdíjas-társadalomnak, mert egyes szakértők szerint a jelenleg hatályos nyugdíjtörvénynek, a 2010/263-as számúnak a nyugdíjak indexálására vonatkozó előírásai kedvezőbbek lettek volna.)
A minap írtunk arról, hogy a nemrégiben megjelent 2019/93-as törvény révén módosultak a munkatörvénykönyvnek ama előírásai, amelyek lehetővé teszik a nők számára tevékenységük folytatását el egészen 65. életévük betöltéséig, ha ezen igényükre vonatkozóan kérést nyújtanak be a munkaadóhoz. Ugyanakkor egy előzetesen megjelent jogszabály, 2018/96-os sürgősségi kormányrendelet értelmében „a munkaadó nem gátolhatja meg, illetve nem korlátozhatja az adott női alkalmazott tevékenysége folytatását”. Ez rendjén is lenne, sőt rendjén is van, de a már említett 2019/93-as törvény szövegébe bekerült „a munkaadó beleegyezésével” szintagma is. Nos, ez a kiegészítés valahogy nincs összhangban a már említett sürgősségi kormányrendelet által a munkatörvénykönyvbe beépített, fentebb idézett szövegrésszel. Nos, az ilyen eseteket kell elkerülni ahhoz, hogy ne legyen félreértelmezhető, félreérthető és „kérdőjeleket felvető” az a törvény, az a kormányrendelet, az a kormányhatározat vagy éppenséggel felettes hatósági utasítás…

Hecser Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek