A slágertémák átka

8

Mielőtt még bárki félreértene: egy pillanatig sem vonom kétségbe, hogy az éghajlatváltozás valódi fenyegetést jelent az emberiség és úgy általában az élővilág számára. Sőt, eszem ágában sincs megkérdőjelezni, hogy a környezetünk, a természet megóvása mára már létkérdéssé vált számunkra. Az éghajlatváltozás és a természetvédelem gondjai igenis valós, az emberiség teljes egészét érintő és minél gyorsabb megoldást igénylő problémák. Teljes mértékben indokolt tehát, hogy ezekről az égető kérdésekről minél több szó essen a közbeszédben, egyetlen épkézláb érvet sem tudok felhozni ellene. Ennek ellenére némi zavart érzek az erőben. Most, hogy néhány nap múlva államfőt választ az ország és véget ér a választási kampány, nem tudom nem észrevenni, hogy maguk a jelöltek is előszeretettel beszélnek nagyszabású környezetvédelmi terveikről. Ebben persze nincs rendkívüli, hiszen a kortárs képviseleti demokráciák jellemzője, hogy kampányidőszakban a jelölteket teljes kommunikációs stáb segíti napi huszonnégy órában, hogy azokról a közéleti kérdésekről beszéljenek, amelyek a legtöbb embert érdekli és a lehető legtöbb szavazatot hozhatja a konyhára. Olyan korban élünk itt a Földön, amikor szinte mindent az információ jelent. Egyáltalán nem mindegy emiatt a közélet szereplőinek számára, hogy célba tudják-e juttatni az üzeneteiket a megcélzott célcsoportoknak. Erőss a verseny, hogy ki tud erősebbet, nagyobbat mondani. Jelentős fejtörését okoz ugyanakkor a politikusoknak, hogy egy-egy szakterülethez meglehetősen kevesen értenek igazán. Emiatt arra kényszerülnek, hogy a széles tömegek számára is közérthetően, a lehető legegyszerűbben fogalmazzák meg mondanivalójuk lényegét. Javarészt ennek köszönhetjük, hogy csak úgy záporoznak ránk a közhelyek a televízióból, a közösségi oldalakról, a választási plakátokról. Azt találta mondani ma is az egyik jelölt, hogy ha megválasztják, akkor Románia elnökeként az erdőket kezeli első számú környezetvédelmi prioritásának. Sürgősen felkérem majd a Legfelsőbb Védelmi Tanácsot (CSAT), hogy határozottan lépjen fel ebben a nemzetbiztonsági kérdésében, és kötelezze a hatóságokat a szemünk előtt zajló bűncselekmények, zsarolás és rablás megszüntetésére – mondta lehengerlő magabiztossággal. Fogalmam sincs, hogy miért, de erről most Fodor Sándor meséje jut eszembe, egész pontosan Csipike, a gonosz törpe története. Csipike ugyanis határozottan megparancsolta a pataknak, hogy az másnaptól kezdve folyjon visszafelé, és másnap el is hitette önmagával, hogy sikerült neki. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy felszólítsam a világ légitársaságait, hogy holnap hajnalig fessék zöldre az eget. Mert én azt mondtam! Lehet ezen nevetni persze, csak akad itt egy kis bökkenő, amitől ez mégsem annyira vicces. Nevezetesen az, hogy amikor ilyen óriási mennyiségű közhelyet hallunk valamivel kapcsolatban, akkor hajlamosak vagyunk, hogy legyintsünk és bólogassunk, hogy persze, persze. Aztán végezzük tovább a dolgunkat. Ez a slágertémává válás átka, ha egy fontos közügy túlságosan átpolitizálódik és csapból is ez folyik, akkor bizony előfordulhat, hogy önkéntelenül is érdektelenné válunk. A slágertémáknak többnyire ez a sorsa. Ezért nem ártana odafigyelnünk arra, hogy a számunkra igazán fontos közéleti kérdések soha ne váljanak slágertémává. Elképzelni se tudom, mi lenne, ha például kampányidőszakon kívül, különösebb pátosz nélkül, felelősen és komolyan vitatnák meg legfontosabb közös ügyeinket. Ugye, hogy ez a felvetés milyen szürreálisnak hat?

Kiss Előd-Gergely

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek