A rózsafüzérem után nyúltam…

39

Három felnőtt és két kiskorú kopogott be Gábor atyához a brassói kolostorba. Valamennyien csíksomlyói kötődésűek, hasonlóan azokhoz, akikre emlékezni jöttek. A jellemző ferences szívélyesség nyomán csakhamar nyílt a kripta ajtaja, s a különös céllal érkezett „zarándokok” által hozott virág, a mécsesek teljesíthették küldetésüket. A mécsesek imbolygó lángjai három önmagát gyertyaként (ön)feláldozó szerzetest idéztek: P. Csiszér Eleket (Csíksomlyó szülöttjét), P. Hajdú Leándert és P. Pöhacker Balázst. Két utóbbi a Gondviselés általi meghívás alapján vállalta és végezte a Csíksomlyóhoz kötött szolgálatát: székely-magyar fivéreink, nővéreink és ivadékaink lelki istápolását, egyben tántoríthatatlan, fáradságot és a megpróbáltatásokban félelmet nem ismerő szolgái, építői, őrzői voltak a szent helynek. Őseikhez, ferences mivoltukhoz méltóan.
A rendhagyó kegyeleti látogatást két évforduló indukálta: Balázs atya születésének centenáriuma, illetve átköltözésének, az égi születésnek harmincadik éve. (A Hargita Népe egyik minapi számában ezzel kapcsolatban esett is szó.)
A kripta csendjében az imádkozók lelkében gondolatok, érzelmek fakadnak, kelnek életre. Az immár érett korú férfi a szentlelkű ferences pap melletti első ministrálásaira, a liturgikus szövegek lektorálásaira, a cselekményekben való egyéb segédkezéseire emlékezik, felesége és leánytestvére Isten üzenetét hallják vissza az atya egykori beszédeire (is) gondolva. Az apa mellett álldogáló, immár tízéves fiúgyermekről pedig többen is tudjuk, hogy nem véletlenül hallgat a Balázs névre.
Isten különös ajándékaképpen jómagam személyesen ismerhettem mindhárom tiszteletre méltó ferences atyát. Az őket imádságosan köszöntőkhöz azonban csak lélekben csatlakozhattam. Mikor a telefon jóvoltából értesülhettem, hogy megnyílt Brassóban a kriptaajtó, ösztönösen a rózsafüzérem után nyúltam. Úgy éreztem, hálaadásra vagyok köteles, mert hozzám is küldte Őket az Úr, merthogy csíksomlyói küldetésükkel engem is igyekeztek közelebb vinni mindannyiunk égi Édesanyjához, sikerült még inkább csíksomlyóivá lennem.

Id. Borsodi László ny. tanár

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.