A pótolhatatlanokról

107

Közhely, hogy az ember akkor öreg, ha öregnek érzi magát, ha kivonja magát a forgalomból, ha bemagyarázza magának, hogy ő már fölösleges és nem kell senkinek. Olyan közhely, ami mindenkinek csak a maga bőrén tapasztalva válik fájdalmas valósággá. De nem kötelező módon. Mert nem öregszik meg mindenki – csak, aki hagyja magát. És természetesen itt nem a szerencsétlen módon fiatalon eltávozottakra gondolok, hanem azokra a korosabb emberekre, akinek mindig van dolguk, tennivalójuk, soha nem unatkoznak, céljuk, gondolatuk, véleményük van, még akkor is, ha tolószékbe kényszerültek vagy mindenük sajog. Csakhogy miközben ezt végiggondolom, azt kell hinnem, hogy az örök ifjúság (egyetlen) elengedhetetlen feltétele a szellemi frissesség, s tudom, hogy ez gyakran nem az akaraton múlik: az időskori demencia elkerülésére nincs csodaszer és nincs biztos recept. Láttam leépülni tanítónőt és papot, aki korábban híres szónok volt. Láttam magatehetetlen roncsként szuszogni mérnököt, elbutulni színészt, költőt, munkást, néztem fényüket vesztett szemekbe, s félve magamat láttam bennük, az eljövendőt – mert kinek ne fordulna meg a fejében öregotthonokban járva, hogy rám is ez várhat?
De az október 1-jei Idősek Világnapja nem erről szól. Nem azért nyilvánította ünneppé e napot 1990. december 14-én az ENSZ közgyűlése, hogy majdani magunk romlását előre sirassuk, hanem valamelyest érdekből. „Az intézkedés célja, hogy középpontba helyezzék a méltóságteljes öregkort, valamint az idősöket visszaintegrálják a gazdaságba. Európában az aktív munkaerő csökkenése miatt egyre nagyobb hangsúlyt kap az idősek foglalkoztatása, ezzel is pótolva a munkaerőhiányt, valamint segítve a teljes értékű élet fenntartását” – fogalmazta meg az Idősek Napjának jelentőségét a magyar Nemzeti Erőforrás Minisztérium Szociális Lakossági és Tájékoztatási Osztálya, és hasonlóan érvel idén kiadott sajtóközleményében a román országos statisztikai intézet is. Magyarán: azonkívül, hogy az aktív öregkor hozzájárul a teljes értékű élet fenntartásához, el kell ismernünk, hogy a gazdaságnak is szüksége van az idősekre.
Az Országos Statisztikai Hivatal ezt adatokkal is alátámasztja: Románia lakosságának 18 százaléka, vagyis az ország 19 523 621fős lakosságából 3 559 957 személy 65 év fölötti. Az idősek többsége – 2 117 495 egyén – nő, és a statisztikai hivatal adatai szerint a 65 év fölötti nők az ország női lakosságának több mint egyötödét (21 százalékát) teszik ki, míg a férfiaknak mindössze 15 százaléka tartozik ebbe a korcsoportba. A legelöregedettebb a lakosság Munténia déli és Olténia délnyugati részén, ahol az ott élők 20 százalékát teszik ki a 65 év fölöttiek. Ezt követi az ország északkeleti része (17,8 százalék), a Központi régió (17,7 százalék) az északnyugati megyék (17 százalék), míg a legfiatalabb a lakosság összetétele a Bukarest-Ilfov régióban (15,9 százalék).
Az ország lakosságának átlagéletkora 2003-ban 37,8 év (az EU lakosságának ugyanekkor 38,9 év), 2017-ben 41,7 év (az EU-s átlag 42,5 év), míg 2018. január elsején 41,9 év volt.
A napokban közzétett statisztikai adatok azt mutatják, hogy a hazai háztartások 43,9 százalékában nyugdíjas, míg 38,4 százalékában fizetett alkalmazott a háztartás vezetője, viszont ha nem a foglalkoztatottság, hanem az életkor alapján vesszük szemügyre a háztartásokat, kiderül, hogy azokat 36,8 százalékban 25–49 év közöttiek vezetik, és a háztartások alig több mint egyharmadát (34,6 százalékt) vezetik 65 év fölöttiek. Elgondolkoztató az is, hogy 2017-ben az ország 5 228 000 nyugdíjasából mindössze 3 971 000 személy részesült öregségi nyugdíjban, a többi más nyugdíj-kategóriába tartozott.
Ezekben a napokban szerte a megyében a nyugdíjasokat köszöntötték: virágban, kalácsban, társaságban, köszöntésben részesültek önkormányzatoktól, iskoláktól, civil szervezetektől. Hallhattak sok biztatást és dicséretet. Ezúttal én is csatlakozom a sorhoz, azt kívánva, soha ne adják fel, semmilyen életkorban! Soha nem késő valamit elkezdeni – a közelmúltban éppen egy 81-dik évében járó székelyudvarhelyi örökifjúval készítettem interjút! –, lehet szép, tartalmas, teljes, az öregkor is. És nem utolsósorban: szükségünk van rátok!

Daczó Katalin

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.