A Ponta-kormányok is „jeleskedtek”

49

Remélhetőleg 2016. január 1-jétől csak hatályba lép az új Adótörvénykönyv, amely vonatkozásában többek között azt ígérte meg a kormányfő, hogy stabilitást fog biztosítani a hazai adórendszer számára. A nagyközönség számára egyébként jobbára az a fontos és érdekes, hogy hányféle adónem lesz, illetve mekkora lesz a különböző adónemek szintje. Ám az Adótörvénykönyv, valamint az Adóeljárási Törvénykönyv ennél jóval többet jelent, s sokkal bonyolultabb, mármint a „részletkérdések” tekintetében: ki, mit, mikor, miért és hogyan vagy éppenséggel mit nem és miért nem. Sajnos az ezekre a kérdésekre választ adó jogszabályozási előírások a tapasztalatok szerint félreértelmezhetőknek, homályosaknak bizonyultak, a gyakori „módosítgatásokról” nem is beszélve. Nos, a Ponta-kormány sajnos ez utóbbi vonatkozásokban „jeleskedett”, ezalatt azt értve, hogy túlontúl gyakran eszközölt különböző módosításokat és kiegészítéseket, s a saját maga által bevezetett előírásokat is sokszor „kiigazította”.

Következhet a „számítgatás”: kinek mit és miért kell eltörölni...
Következhet a „számítgatás”: kinek mit és miért kell eltörölni…

[dropcap]A[/dropcap] számviteli szakembereket sokszor zavarta össze a jogszabályok gyakori ellentmondásos módosítása, a pontatlan megfogalmazás, egyes rendelkezések félreérthetősége. Így például az év elejétől eltelt időszak során az Adótörvénykönyv, az annak alkalmazási normáira vonatkozó kormányhatározat és az Adóeljárási Törvénykönyv több mint 25 esetben volt kénytelen elviselni ilyen vagy olyan módosításokat. Ilyen összefüggésben utalhatunk a már hírhedtté vált, a borravalóra vonatkozó jogszabályozásra, amelyet három hónap leforgása alatt háromszor is módosítottak, vagy az áfakulcs módosítására vonatkozó módosításra, továbbá az áfafizetőként történő bejegyzési eljárás többszöri „átfogalmazására”. Az ilyen jellegű módosításoknak rendszerint velejárója volt a cégek számára a pluszkiadás, számítógépes programok átdolgozása, adótanácsadók igénybevétele, azaz közvetett értelemben a veszteség. A borravaló esetében például egy adott pillanatban egy amolyan nyilvántartási regiszter megvásárlására kötelezték az érintett cégeket, de alig két hét után az feleslegessé vált. Ugyanakkor ki kellett függesszenek a borravalóval kapcsolatosan bizonyos hirdetményeket is. Mindez ma már a múlté. Az áfabejegyzés feltételekhez kötésével kapcsolatosan jelent meg ez év januárjában az Országos Adóügynökség elnökének a 2015/17-es rendelete. Ennek a rendeletnek a gyakorlatba ültetése állítólag a megfelelő szoft hiányában problematikusnak bizonyult. Ez egy dolog, de utalni kell arra is, hogy július 29-én megjelent a 2015/1964-es rendelet, amely révén módosították a januári rendelet egyes előírásait, azaz nem egészen egy fél év múltán rádöbbentek, hogy valami nincs rendjén. Van ennél egy még frappánsabb példa is: az Országos Adóügynökség elnökének július 3-án megjelent 2015/1451-es rendeletét nem egészen két hónap múltán, pontosabban augusztus 20-án módosították a 2015/2108-as rendelettel.

Amnesztia az amnesztiára
Az elmúlt esztendőben, valamint ez év elején több olyan jogszabály is megjelent, amelyek révén eltöröltek bizonyos adófizetési kötelezettségeket, sőt olyanokat is, amelyek tekintetében már sor került a befizetésre, vagy időközben elrendelték az adóhatóságok a behajtást. Az elmúlt hónapokban is megjelent két ilyen törvény, az egyik július 20-án, a 2015/209-es, amely értelmében eltörlésre kerültek egyes fiskális fizetési kötelezettségek. Ennek a törvénynek a fontosabb előírásait lapunk július 22-i számában már ismertettük. Alig telt el néhány nap, s július 28-án megjelent egy hasonló jellegű törvény, a 2015/225-ös, amely értelmében egyes magánszemélyi kategóriák esetében megsemmisítik, illetve eltörlik az egészségbiztosítási hozzájárulásokat. Lényegében azokról a személyekről volt/van szó, akik a januárban megjelent 2015/4-es kormányrendelet értelmében nem kötelezettek a szóban forgó hozzájárulás fizetésére, de akikre azt kivetették az adóhatóságok a megelőző időszakok során. E törvény kapcsán utalni kell arra is, hogy igen fura módon ugyanennek a hozzájárulásnak az ügyével „foglalkozott” a már említett 2015/209-es törvény is. Amúgy ennek a két amnesztiának mi is áll a hátterében, arra nehéz lenne világos és kimerítő választ adni, mert a szálak igen összekuszálódtak, több tényező is közrejátszott abban, hogy utólag eltöröltek bizonyos fizetési kötelezettségeket. Például a hatályos jogszabályozási előírások helytelen értelmezése, vagy éppenséggel téves alkalmazása. Továbbá a pontatlan megszövegezés, azaz a szabatos és egyértelmű megfogalmazás hiánya stb. stb. Hogy az adóhatóságok részéről a szakszerűséget „fűszerezte-e” vagy sem túlbuzgóság, arról is lehetne vitatkozni, mint ahogy arról is, hogy az utólag megállapított fizetési kötelezettségek tekintetében valószínűsíthető pereskedések végkimenetele kinek kedvezett volna, az adóhatóságnak vagy az érintett adófizetőnek? Szerény meglátásunk szerint kevés olyan eset fordult volna elő, amikor is az igazságszolgáltatás az adófizetőt marasztalta volna el, arról nem is beszélve, hogy az ilyen jellegű pereskedések rendszerint elhúzódnak, és az eljárás szempontjából ügyintézési terhet jelenthetnek az adóhatóságok számára is. Következésképpen joggal feltételezhető, hogy az „amnesztiát az amnesztiára” jellegű jogszabályozás egyik célja lehetett az adóhatóságok tehermentesítése is.
Térjünk vissza az egyes fiskális fizetési kötelezettségek eltörlésére vonatkozó 2015/209-es törvényre. Annak 6-os szakasza értelmében az Országos Adóügynökség elnöke rendeletével kell jóváhagyni az alkalmazási eljárást augusztus 23-ig. Az a bizonyos rendelet, a 2015/2202-es, a Hivatalos Közlöny augusztus 21-i számában jelent meg, és hétfőn reggel lépett hatályba. Annak van egy érdekessége is, nevezetesen az, hogy „felölelte” a 2015/225-ös törvény előírásait is, holott erre nincs utalás a törvény szövegében.
Ami az egészségbiztosítási hoz­zá­járulás-fizetési kötelezettség esetenkénti eltörlésére vonatkozó 2015/225-ös törvényt illeti, egyetlen dologra utalnánk: 2012. január 1-től a 2015/4-es kormányrendelet hatályba lépéséig terjedő időszakra vonatkozóan eltörlendő a szóban forgó hozzájárulás-fizetés azon magánszemélyi kategóriák esetében, amelyeket tételesen „nevesít” a szóban forgó kormányrendelet. Ezzel kapcsolatosan, túl a már említett adóügynökségi rendeleten, utalnunk kell egy másikra is: a Hivatalos Közlöny augusztus 19-i számában jelent meg az Országos Adóügynökség és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár elnökeinek a 2015/1987/513-as rendelete, amely révén jóváhagyták azon információk struktúrájára vonatkozó eljárást, amelyek a két intézmény között fognak „közlekedni”. A dolgokat leegyszerűsítve, arról van szó, hogy az egészségügyi pénztár összesíti azon magánszemélyek listáját, akik a törvény (az Adótörvénykönyv 29620-as szakasza, valamint az egészségügyi reformra vonatkozó 2006/95-ös törvény 213-as szakasza) értelmében alanyi jogon mentesülnek az egészségbiztosítási hozzájárulás fizetése alól, de ugyanakkor egészségbiztosításra jogosultak, és azt megküldi az Országos Adóügynökségnek. Sajnos, ennek a rendeletnek a mellékletében olyan szöveg is szerepel, amely nem egyezik az Adótörvénykönyv, illetve a 2015/225-ös törvény szövegével. Ez önmagában még nem is lenne baj, de egy és ugyanazon dologról van szó: a törvényben többek között az szerepel, hogy az egykori politikai üldözöttek és a hasonló jogállású személyek „amennyiben nem realizálnak másabb jellegű jövedelmi kategóriákat, mint az őket megillető illetmény”, akkor nem kötelezettek egészségbiztosítási hozzájárulás fizetésére. A közös rendelet szövegéből viszont kimaradt „a másabb jellegű jövedelem”.

Programozók adózása
Még 2013 szeptemberében jelent meg az a közös miniszteri rendelet, amely értelmében a számítógépes programokat alkotó személyek esetében nem alkalmazandó a 16 százalékos jövedelmi adó. Ez a rendelkezés jobbára azokat a cégeket érintette, akik ilyen jellegű tevékenységekre „szakosodtak”, illetve ilyen jellegű tevékenységet kifejtő személyeket alkalmaztak. Hogy melyik tevékenységi körökről van szó, azt pontosította a jogszabály, lévén, hogy abban fel voltak tüntetve az adott tevékenységi körök kódszámai (CAEN) is. Ami viszont gondot jelentett, az az volt, hogy a közös miniszteri rendeletben az is fel volt tüntetve, hogy milyen szakirányú végzettséggel kell rendelkezzen az az alkalmazott, amelyre vonatkozik az adómentesség (ezek között szerepelt az automatika, alkalmazott elektronika, informatika, gazdasági informatika, kibernetika és gazdasági informatika stb.). Lévén, hogy a gyakorlat azt igazolta, hogy a programozói tevékenység, illetve kompetencia nem mindig a végzettség függvénye, azért indokolttá vált a jogszabály módosítása. Nemrégiben jelent meg az erre vonatkozó 2015/217/4172/1348/835-ös közös miniszteri rendelet. Az új rendelet országos viszonylatban közel 66 000 alkalmazottat érinthet már amennyiben az adott cég a megelőző esztendőben egy alkalmazottra számítva legalább 10 000 dollár értékű bevételt realizált szoftok forgalmazásából.

Hecser Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.