A pékáru „színeváltozása”… – Módosul(t) a vásárlói kereslet

93

Piaci elemzők szerint hazai viszonylatban is a kenyérfogyasztás tekintetében változás következett be: egyrészt az csökkenő tendenciát mutat, másrészt pedig úgymond fokozódott az érdeklődés a másabb pékipari termékek iránt. Továbbá csökkent az úgynevezett olcsóbb kenyérféleségek üzleti forgalma. Ilyenképpen pedig nem túlzás azt állítani, hogy arculatváltás jelei mutatkoznak a kenyérpiac szintjén. A szóban forgó tendencia felerősödésében sok tényező közrejátszott, s azok között említhetjük a választék hovatovábbi bővülését, a lakosság jelentős hányada jövedelmeinek a gyarapodását, s nem utolsósorban a fogyasztási szokások megváltozását.

Az egyik legilletékesebb, a Malomipari, Sütőipari Romániai Patronátus (Rom­pan) elnöke, Aurel Popescu szerint az utóbbi évek során a kenyérfogyasztás csökkenésében közrejátszott a nagyarányú kivándorlás is, azaz a lakosságszám csökkenése, valamint az a sokak által sulykolt meglátás, miszerint a kenyér hizlal. Popescu szerint ugyanakkor egyre inkább háttérbe szorulnak egyes klasszikus kenyéripari termékek és előtérbe kerülnek viszonylag drágább termékféleségek, ezek között említve a magvas kenyereket, a perecféleségeket stb. Ami pedig a választék bővítését illeti: jelenleg vannak olyan nagy üzletláncok, amelyek több mint hetven kenyéripari, illetve sütőipari áruféleséget forgalmaznak.

Több mint 5000 szereplő
A hazai sütőipar üzleti forgalmát 1,3 milliárd euróra becsülik, s annak több mint 5000 szereplője van. Első látásra ez soknak tűnik, de számolni kell azzal, hogy a nagyságrend, a piaci pozíció tekintetében nagy eltérések vannak. Szakelemzői becslések szerint az ötös toplistán szereplő cégek a hazai kenyérpiacban mintegy 15%-ot képviselnek. Ez azt jelenti, hogy a piaci szereplőknek körülbelül 0,1%-a a már említett 1,3 milliárdos üzleti forgalomból közel 200 millió eurós volument tudhat a magáénak. A hazai piacnak egyik sajátossága, az, hogy továbbra is túlontúl nagy arányt képvisel, nevezetesen 60%-ost, a becsomagolatlan pékáru. Ez az arány Németországban például kevesebb mint 20%. Említettük, hogy az olcsóbb, a klasszikus termékek iránti érdeklődés némileg csökkenő tendenciát mutat, de ezzel együtt a piacot továbbra is azok „uralják”. Ezt érzékelteti, legalábbis közvetett értelemben az Eurostat statisztikája is: az Európai Unió szintjén Romániában a legolcsóbb a kenyér ára, az uniós átlagnak az a fele lévén. A számítást úgy végezték el, hogy az uniós átlagot 100%-ban jelölték meg, s ahhoz viszonyították a tagállamok árait. Nos, Románia esetében az uniós átlaghoz viszonyítva az ár annak 53%-a, azaz a legalacsonyabb, míg Bulgáriában 59%, Lengyelországban 60%, Magyarországon 71%, Csehországban pedig 75%. A szóban forgó arány Dániában viszont 166%, Ausztriában 141%, Németországban pedig 103%.
Visszatérve a hazai sajátosságokra, megemlíthetjük azt is, hogy bár országunk az Európai Unió egyik legnagyobb, pontosabban második gabonatermesztője, ennek ellenére az elmúlt öt esztendő során a sütőipari termékek importja megduplázódott. Ugyanakkor ebben a szektorban a külkereskedelmi mérleghiány a tavaly 150 millió euró körül volt. A szakmabeliek szerint a dolgok ilyenszerű alakulása a fagyasztott kenyértészta hovatovább növekvő importja számlájára írható. Ebben pedig a vezető szerepet a nagy nemzetközi üzletláncok játszották, játsszák, akik azt ott helyben percek alatt friss pékipari termékekké „varázsolják”. Feltételezhető, hogy az étkezési szokásokon túl a kenyér árának is megvolt, megvan a maga szerepe abban, hogy a romániai egy lakosra jutó kenyérfogyasztás egyik legnagyobb Európában: az 90 kg az uniós szintű 60 kg-os átlagfogyasztással szemben.

Foghíjas tájékoztatás
A szakmabeliek, valamint a fogyasztóvédők egy része szerint a fagyasztott nyersanyagból, illetve félkész termékből „sütött” kenyér vagy bárminemű pékáru tekintetében felmerülhetnek bizonyos problémák. Mindenekelőtt a fogyasztók eligazítása, tájékoztatása tekintetében, annál is inkább, mert a hatályos jogszabályozás értelmében jól látható helyen jól olvasható és megérthető módon ott kell lennie ama címkének, miszerint az a termék „kiolvasztott termék”. Amennyiben ez a tájékoztatás nem megfelelő, akkor az a vásárló nemigen lehet tisztában azzal sem, hogy ott a nagyáruházban megvásárolt friss kenyér előzetesen nem volt-e lefagyasztva. Vannak olyan vélemények is, miszerint az ellenőrző szervek nem lépnek fel kellő eréllyel és következetességgel. Például vannak olyan áruházak, ahol a feliratozás helyett a címkén egy hópehely nyomata látszik, s annak révén kívánnak utalni arra, hogy fagyasztott félkész termékből készült az a kenyér vagy zsemle. Az igaz viszont, hogy vannak olyan hipermarketek, szupermarketek, hogy a polcok egyik vagy másik oldalán ott fityeg egy katalógus, s azt fellapozva a tisztelt vásárló megtudhatja, hogy melyik termék miként készült, és amikor ott helyben megsütötték, az nem fagyasztott félkész termék formájában került-e be az elektromos kemencébe. Vannak, akik azt is kifogásolják, hogy a címkézésen nem szerepelnek másabb eligazító információk, például annak a fagyasztott félkész termékből készült kenyérnek az összetevői stb. Mindennek okán egyes kenyéripari cégek, érdekképviseletek illetékesei azt hangoztatják, hogy a hagyományos termékek esetében az elvárások másabbak, mint a nagyáruházi fagyasztott félkész termékekből sütött áruféleségek esetében. Ennek okán pedig követelik a jogszabály-módosítást is. Amúgy a becslések szerint a hazai sütőipar üzleti forgalmának körülbelül 5-6%-át tehetik ki a fagyasztott termékek. Ami pedig a vitatott jogszabályt illeti, az az Országos Fogyasztóvédelmi Szakhatóság 2016/183-as rendelete, s amely előírja ama címkézési kötelességet, miszerint fel kell tüntetni, hogy az a termék „kiolvasztott termék-e” vagy sem. Hallani arról is, hogy a hatóságnál finalizálták e rendeletet módosító jogszabály tervezetét.

Hecser Zoltán

A cikk a Hargita Népe március 28-i számában jelent meg.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.