A pártnak megfelelő

175

A Hivatalos Közlönyben a minap jelent meg Viorica Dăncilă kormányfőnek ama 2018/78-as döntése, amely értelmében kabinetje államtitkári rangú igazgatói funkciójába nevezte ki Juliana Mihaela Zobuian asszonyságot. Bárki mondhatná, hogy egy kormányfőnek, egy miniszternek kell legyen kabinetfőnöke, s azt annak módja szerint ki is kell nevezni. Másképpen fogalmazva: államigazgatási szinten szokványos dologról van, lehet szó.
Ez így igaz, legalábbis látszólag, de a szóban forgó funkcióra kiszemelt, illetve kinevezett személyről azt is kell tudni, amit eddig kevesen tudtak: 2014-ben a szóban forgó személy az akkori régiófejlesztési és közigazgatási miniszter, Liviu Dragnea kabinetjének volt az igazgatója, s úgyszintén a védelem tanújaként szerepelt abban a bűnvádi eljárásban, amely során jogerősen két évre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték a kormánypárt jelenlegi elnökét, Liviu Dragneát. (Egy egykori népszavazással kapcsolatos, „referendum” néven elhíresült ügycsomóról van szó.)
Ilyen körülmények között talán nem véletlenül feltételezhető az, hogy a most kinevezett tisztségviselő a kormánypárt berkeiben, s mindenekelőtt annak elnöke által eddigelé nem volt ismeretlen, s hogy odakerült abba a kabinetigazgatói funkcióba, közrejátszhatott némi „sugalmazás” is.
Igen, mert hazai viszonylatban (de nem csak) már nagy hagyománya van annak, hogy mindig is a kormánypárt, a kormánykoalíciót alkotó pártok vezetői döntenek arról, hogy ki is kerülhet ilyen vagy olyan vezetői tisztségbe, legyen szó az államigazgatási apparátusról vagy a decentralizált intézményekről, de akár a helyi közigazgatási hatóságokról és az azoknak alárendelt intézményekről. (Hallani, tudni arról is, hogy még a képviselők, a szenátorok vidéki irodáinál alkalmazottak esetében is igen fontos szempont a döntő szó, a központi és a helyi pártszervezeté.)
A közmondás azt tartja, hogy megfelelő embert a megfelelő helyre. Ez viszont pártvonalon másként fest: „a pártnak megfelelő embert”… A hely talán már nem is számít, mert nem túlzás azt állítani, hogy a magas rangú vezető tisztségektől le a harmadik vonalasokig a pártkatonák élvezik az előnyt. Sehol nem írja ugyan, hogy X vagy Y tisztség betöltésének meghatározó feltétele a párttagsági könyv, de az sokszor szinte „értékesebb”, mint egy diploma. És hogy mennyire így alakultak, alakulnak a dolgok, azt alátámaszthatjuk a Szociáldemokrata Párt elnökének ama múlt heti nyilatkozatával is, miszerint a párt csúcsvezetése arról döntött, hogy az általuk „állított” 96 államtitkár közül a közeljövőben 27-et visszahívnak, illetve azokat másokkal helyettesítik.
Hasonlóképpen nyilatkozott az ALDE elnöke, Călin Popescu Tăriceanu is, aki az ALDE esetében négy államtitkár visszahívásának a szándékát jelentette be. Újságírói kérdésre válaszolva Dragnea azt állította, hogy a visszahívásoknak „több oka is van”, azok között említve, hogy vannak olyan államtitkárok, akik jelenleg nem élvezik a pártvezetés teljes bizalmát, s ugyanakkor azokat nem támogatják a Szociáldemokrata Párt megyei szervezetei. Tehát ezek szerint, ha pártvonalon egy államtitkár vagy egy helyettes államtitkár támasz nélkül marad, akkor akár ki is húzhatják alóla azt a bizonyos bársonyszéket. Hasonlóképpen a különböző állami hatóságok, ügynökségek vagy állami érdekeltségű cégek különböző testületeibe delegált személyek esetében is.
Amúgy rendszerint pártérdemek mentén kerül sor az ilyen jellegű „delegálásokra”, és nemigen számítanak szakmai ismérvek, s ha utólag mégis bekövetkezne valamilyen botrányos vagy éppenséggel törvénysértő fejlemény, akkor kezdődik a mentegetőzés, nevezetesen a tekintetben, hogy hiányzott a szakmai kompetencia. Igen ám, de ezekért a funkciókért javadalmazásban és nem is kevésben részesül az a „pártnak megfelelő” személy, mint ahogy az megtörtént például a Tulajdon-visszaszolgáltatási Országos Ügynökség (ANRP) esetében. (Van olyan elítélt tisztségviselő, aki utólag azt állította, hogy neki nem kellett ismernie az ingatlanok piaci árait, igen ám, de az azok megállapítására vonatkozó jegyzőkönyveket szemrebbenés nélkül aláírta, akárcsak a szolgálataiért megillető illetménylistát.)
Más: A Rompetrol Rafinare ügyvezető tanácsában az államot képviseli Nicoleta Viorica Suisun, aki annak idején a Realitatea Românească kiadónál volt pénztáros, majd párttaggá válását követően szépen ívelt felfelé karrierje, el egészen a Tăriceanu-kormány idején a kancellári előadói funkcióig, s attól arrafelé ilyen-olyan tisztségekből is jutott neki. Az egyik legnagyobb állami cég, a Hidroelectrica ügyvezető tanácsában találtatik Andreea Negru. A hölgy egykor egy kereskedelmi televíziónál tevékenykedett, majd az ugyancsak állami érdekeltségű Transelectrica cégnél tett szert energetikai tapasztalatokra, lévén, hogy annál egy bizonyos ideig PR-tevékenységet fejtett ki.
Folytathatnánk a példázódást, mint ahogy azt megemlíthetnénk, hogy az utóbbi 28 esztendő során politikusi, pártpolitikusi dinasztiák is kialakultak. A 2012–2016-os parlamenti ciklusban a Szociáldemokrata Pártnak volt egy olyan képviselője, akinek a nagyapja 1989 utolsó napjaiban, illetve 1990 elején miniszteri tisztséget töltött be.
Álljunk meg itt és zárjuk sorainkat azzal, hogy nagy baj az, amikor a szakmai, a rátermettségi szempontok háttérbe szorulnak és előtérbe kerül a „pártkatonai” mivolt. Persze, ettől még Zobuian asszonyság lehet eredményes kabinetigazgató, s főleg hűséges…

Hecser Zoltán

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.