A NEMZETI ÖSSZETARTOZÁS ÉVE – 2020 Ki Mit Tud?

43

A nemzeti összetartozás jegyében kapcsolódtunk a Charta XXI megbékélési mozgalom kezdeményezéséhez: az „önismereti/önbecsülési vetélkedő” keretében bemutatunk egy vagy két Magyarország határain túli települést, továbbá fotót közlünk újabb és újabb településekről, arra biztatva olvasóinkat, hogy olvasmányaik vagy a világháló segítségével ismertessék röviden ezeket. A megszerzett tudás örömén túl a legjobb hozzászólókat a sorozat végén jutalmazzák: a verseny százezer forint összdíjazású lesz. Ez a Charta XXI alapötlete, ehhez a Hargita Népe külön könyvjutalmakkal járul hozzá. A versenybe bármikor be lehet kapcsolódni Facebook-tagoknak, csak vissza kell lapozni a hírfolyamban a https://www.facebook.com/ChartaXXI oldalon. (Simó Márton)

 

Pozsonypüspöki,                                                                   Felvidékképeslap, 1910

Magyarpalatka, Erdély                                             Fotó: Wikipédia

Mai településismertetőnk
POZSONYPÜSPÖKI
Szlovákul Podunajské Biskupice, korábban Bis­kupice pri Dunaji, németül Bischdorf, Pozsony délkeleti városrészét alkotja a Kis-Duna jobb partján a város központjától 7 km-re délkeletre. 1944-től Szunyogdi tartozott hozzá. Nevét onnan kapta, hogy eredetileg püspöki birtok volt. A hagyomány szerint már 836-ban állt itt keresztény templom.
A települést a 13. században az esztergomi káptalan birtokaként említik, templomát 1221-ben. Fél évezreden át az esztergomi érsek birtokaként mezőváros, kezdetben mezőgazdasági jellegű település, a 17. századtól azonban teret nyert a kézművesség. 1683-ban a Bécs ostromára vonuló török elpusztította. Néhány évvel később a kuruc háborúkban szenvedett súlyos károkat. A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott. A Beneš-dekrétumok következtében 1947-ben 29 magyar családot deportáltak Csehországba, valamint 95 családot telepítettek ki Magyarországra. 1972. január 1-jén csatolták a fővároshoz. Területén ma hat alapiskola (ebből egy magyar tannyelvű), három magán középiskola és egy állami gimnázium működik.
Lakossága az utóbbi száz évben megsokszorozódott és jelentékenyen megváltozott. 1910-ben 2148 lakosából 2053 magyar és 25 szlovák anyanyelvű. 1930-ban 3108 lakosából 2509 magyar és 380 csehszlovák volt. 2001-ben 19749 lakosából 2760 magyar és 16212 szlovák volt. 2011-ben 20611 lakosából 2231 magyar és 17351 szlovák.
(Charta XXI/Simó Márton, illetve Vályi András: Magyar Országnak leírása, Buda, 1796; Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Pozsony vármegye)

MAGYARPALATKA
Romána neve Pălatca falu Kolozs megye délkeleti részén, a Mezőség közepén helyezkedik el, községközpont. Vegyes – magyar, román és cigány – lakosságú, becsült lélekszáma 759, amelyből 259 magyar (2017). Nevét az oklevelek 1296-ban említették először Palathka néven, majd 1323-ban Felseupalathka, 1326-ban Fulswpalathka, 1332-ben Palatka néven írták nevét. Ősi nemesek birtoka volt, akiket a XIII. században élt Joanka – más néven Iwanka – után később Jakabfiaknak neveztek.
1296-ban Joanka fiai, János és Gergely eladták Palatkának és a hozzá tartozó telkeknek: Mikótelke, Tehenestelke, Pétertelke (Petetelke) és Légen felét a Hintos erdő felével (silva Hyntus, amely ma Vajdakamarás határába esik) Gyógyi Miklós ispánnak. Azonban még ugyanez évben János fia János és Iwanka özvegye Margit tiltakozott az eladás ellen. 1319-ben Gyógyi Miklós fia Konrád bírság fejében elvesztette Palatkát, ekkor Dózsa nádor Konrád testvérei, András vajda és Boryu (dictus) Miklós beleegyezésével kártérítés fejében átadta a telegdi székely Tuzsoni Semyen fia Mihály fiainak.
A magyarpalatkai népzene a mezőségi zenekincs része. Egykor a belső-mezőségi terület legfoglalkoztatottabb zenészközpontja volt. Ez a táj őrzött meg a legtöbbet az erdélyi reneszánsz és barokk örökségből, s ezt fejlesztve alakította ki a sajátos újabb erdélyi tánc- és zenei stílust. A későbbi magyarországi új stílus és más idegen, polgári hatások ide csak későn jutottak el. A magyar, román, cigány és szász kultúra kölcsönhatása itt fokozta a legmagasabbra az erdélyi tánc- és zenekincs gazdagságát.
(Charta XXI/Csuka Ibolya)

Bácsi, Erdély                                                                                                                          Fotó: Wikipédia

Magyardiószeg, Felvidékképeslap, 1890

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek