A Múzsa csókja

33

Szilveszter Dániel, rossz anyagi körülmények között tengődő flekkenfalvi lírikusnak újabb verseskötete jelent meg a kereskedelemben, valamint kis időre rá a szemétdombon is. A kötet sikerességét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy könyvbemutatót könyvbemutató, és felolvasóestet felolvasóest követett, melyek során Szilveszter Dániel az Úgy el voltam keseredve újonnan megjelent könyvéből olvasott fel poémákat, igencsak nagy derültséget keltve az írni-olvasni tudó közönség soraiban.


Szilveszter Dániel, mikor éppen nem felolvasóesteken vett részt, flekkenfalvi lakásának konyhájában ült. Előtte papír és ceruza, gondolkodott és meredten nézett maga elé. Ezen tevékenysége csak az avatatlan, hozzá nem értő egyéneknek – mint amilyen a felesége is volt – tűnhetett naplopásnak, ugyanis a művészethez értő és az alkotás nehézségeiben jártas személyek már messziről észrevehették volna, ha éppen arra járnak – de nem járt arra a kutya sem –, hogy a költő éppen az ihlet befogadására, vagyis a múzsa csókjára vár.
Szilveszter Dániel ült, gondolkodott és bambult, de a vers, az irodalmi lapok szerkesztőinek nagy megkönnyebbülésére, sehogy nem akart megszületni. A költő a kudarcélménytől teljesen lelombozódva vágta földhöz írószerét, és indult délutáni egészségügyi sétájára Cipzár nevű kutyájával. Kiruccanásait családja két okból is támogatta. Elsősorban azért, mert ilyenkor legalább nem volt otthon, aztán meg abban is reménykedtek, hogy sétái alkalmával valahol csak találkozik a MUNKÁVAL, és annyi év után végre hátha megismerkednek és összebarátkoznak.

Muszka Sándor 7. és 10. oldalon megjelent szövegei a szerző Sanyi bá című, az Exit Kiadó gondozásában 2014-ben megjelent kötetéből származik. Az illusztrációk Csillag István munkái.

Muszka Sándor

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.