A művész

47

Közeledett karácsony, a hó is leesett. Az erdélyi kisvárost övező dombok hátát vastag fehér dunna borította. Boldizsárt, a festőművészt viszont csak egy vékony pléd takarta be hideg albérleti szobájában. Nem volt fára pénze, mert ki kellett fizesse a vízdíjat, de pechjére a víz is befagyott a mosdótálba. Felöltözött gyorsan és elindult a kocsmába meginni a reggeli szívmelegítőt. A kocsmárosnál még volt egy kis hitele, mert nemrégen festett az öregnek egy Betlehem-képet a kis Jézus születéséről.
– Látom, már megint a kocsmába indul. Minek annyit piálni? – szólt utána a háziúr. – Maga tehetséges, jóképű fiatalember, még sokra viheti az életben, ha leszokik az italról.
– Igen-igen – morogta az orra alatt Boldizsár, aztán arra gondolt, mit tudja azt bárki is, hogy mekkora az ő bánata, ami nem enyhül csak az italtól, s ha egyszer alkohol nélkül is el bírja majd viselni, hogy az apját az 1956-os magyarországi forradalom után a román politikai rendőrség ártatlanul bebörtönözte, halálra kínozta, mert azt merte mondani, hogy örül a magyarok bátorságának, és ami miatt az anyja öngyilkos lett, őt meg kirúgták a bukaresti képzőművészeti egyetemről, mielőtt államvizsgázott volna, hát akkor végleg abbahagyja a piálást és reméli, nem fogják többé rémálmok gyötörni.
S bár tervbe vette, hogy lelép Nyugatra, egyre csak halogatta-halogatta, nem bírta itthagyni a szülei sírját. Ivott hát, hogy erős legyen és élni tudjon a sötét gondolatai alatt, amelyek úgy borultak rá, mint a köd a városra. Tán alkotni sem tudott volna, ha nem iszik. Törzsvendége lett a nem éppen elit, de olcsó kiskocsmának, ahol már csak azért is jól érezte magát, mert tisztelték a tehetségéért. Igaz, a háta mögött úgy csúfolták, hogy „pucérseggű”, mert amikor már nem volt pénze egy sörre sem, eladta a kabátját, nadrágját az ott ivó módosabb embereknek, ócskaságkereskedőknek, így úszott el minden hónapban a ruhatára, amit aztán mindig felújított egy újabb festménye eladása után. Egy napon éppen egy női aktképet árult, amikor arra járt egy pénzes vállalkozó, és betért az ivóba meginni egy sört. A pasas egyből felismerte a kiváló tehetséget Boldizsárban és tőkét látott a festményében, ezért megvette az aktképet. Kiállított egy ötjegyű számról szóló csekket és átadta a művésznek a névjegyével együtt.
Boldizsár akkor már nagyon részeg volt, valami köszönetfélét gajdolt, aztán a csekket a névjeggyel együtt begyömöszölte a szarvasbőr zakója belső zsebébe és rendelt még egy italt.
Másnap délig húzta a lóbőrt, és amikor felébredt és nagy nehezen résnyire kinyitotta bedagadt szemeit, olyan macskajaj kapta el, hogy muszáj volt igyon valamit, hogy jobban legyen. Igen ám, de se piája, se pénze nem volt. Leakasztotta hát gyorsan a szarvasbőr zakóját a fogasról és eladta a sarki olcsóruha-boltosnak potom áron. No de sebaj, gondolta a kocsma felé menet, mert ha megiszik két deci rumot, rögtön jobban lesz, és akkor majd ripityom fest egy új képet, amit elad majd a műkereskedőnek és az árából visszavásárolja a zakóját. Vagy inkább fát vesz, mert rohadtul hideg van. Aztán ahogy megitta a rumicilint, ahogy ő hívta az életre keltő reggeli italát, egészen felfrissült és nem bírt ellenállni két korsó sörnek sem. Később hazament, hogy megfesse a képet a várost ölelő behavazott dombokról, de az ecsetje alól az apja portréja bukkant elő, úgy, ahogy utoljára látta: őszülő halántékkal, keserű vonallal a szája szögletében, szomorú tekintettel. Olyan volt, mint egy szíven szúrás. A festő kezéből kihullt az ecset, sírva esett be az ágyba, és szeszgőzös álomba zuhant.
Másnap reggel, amikor a háziúr eljött hozzá a lakbérért, nem bírta felkölteni. Megfagyott szegény Boldizsár, mint a víz a mosdótálban. A festőállványról egy őszülő halántékú férfi portréja nézte szomorú tekintettel az élettelen testet. A háziúr leemelte a képet az állványról és elindult vele a műkereskedőhöz. Ha az megveszi a portrét, akkor az árából eltemethetik a művészt.

Tóth Ágnes

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek