A múlt emlékei

1 575

Magam sem tudom, hányszor jártam át Csíkszeredából Udvarhelyre, és az út elején a Lina-kanyarban húzódott meg az a kis fogadó-csárda, amely valamikor a vándornak adott szusszanásnyi pihenőt, esetleg egy-két pohár szíverősítőt (akkor még így is lehetett „vezetni”, hiszen csak lovas kocsik voltak).

Az évek során mind rosszabb állapotban láttam, de mindig reménykedtem, hogy az utolsó pillanatban, a 24. órában valahonnan jelentkezik a tulajdonos és – csodák-csodájára – újból vendégfogadó vár az első kanyarban. Sajnos a reményem nem vált valóra és most már visszafordíthatatlanul összeomlott az épület, mintha egy elmúlt világot jelképezne, amit már soha nem lehet életre kelteni, újjáépíteni, csak emlékezni lehet rá. Ha még élnek, és amíg élnek azok, akik emlékezhetnek.

Fazakas Attila, Csíkszereda

Levélbontás oldalunkon az írásokat, leveleket szerzőik előzetes hoz­zá­járulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, esetenként rövidítve jelentetjük meg. Az itt megjelent vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőségével.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek