A motivációs tréning csodálatos vélt hatalma

Korképek és kórképek 84.

168

Nem hiszem, hogy igazi, végzetes veszélyt rejtenének magukban a kényszerű szünet előtt emlegetett divatos trénerek. Pontosabban nem élet-, de lélekveszélyesek, ha valaki hisz bennük. És ez a kulcsszó. Mert ezek az előadók az érzelmekre hatnak, látszólag értelemmel tele. Az emberi hiszékenységet használják ki, a hajlamunkat a csodavárásra. Mert ugye van bennünk ilyen. Főként, ha nincsenek eredményeink, rosszul választottunk, nem jönnek össze a dolgaink és nincs senki a környezetünkben, akiben bízunk, akihez fordulhatunk, és aki érdemben segít. És úgy tűnik, sokan, igen sokan vannak ilyenek.
A legnagyobb veszély, hogy kritikátlanul fogadják az előadásokat, igaznak vélik a hangzatos kijelentéseket és pompás ígéreteket a jövőről és a lehetőségekről, aztán kiderül, hogy tulajdonképpen az egész valamiféle nesze semmi, fogd meg jól-féle módszer volt, és nincs mit kezdeni vele. És az a jobbik eset, ha az életére, a kérdéseire, problémáira feleleteket, megoldásokat kereső ezt felismeri, pontosabban: ezt ismeri fel. És nem arra gondol, amikor továbbra is tehetetlen, és ezután sem tudja, mit kellene tennie, hogy ő a hibás, amiért nem képes követni a remek tanácsokat. Azokat a remek tanácsokat, amelyek tulajdonképpen követhetetlenek. Végignéztem néhány ilyen programnak a forgatókönyvét. Elszörnyedtem. Azt ígéri, hogy megismertet a motiváció és önismeret elméletével és gyakorlatával, megtanítja a személyiségtípusokat és azt is, hogy felismerd őket, aztán azt, hogy ezek után mindenkivel a saját nyelvén beszélj, közben természetesen azt is, hogy legyen motivációd, ha volt, de elfogyott, akkor jöjjön vissza, ha meg sosem volt, akkor lesz ezután. Végül tökéletesen sikeres leszel, mert még azt is megtanítják, hogy mikor mit kell mondani a főnöknek, a beosztottnak, a kollégának, és akkor már kész is van a sikeres és motivált élet. Az egyik blog szerint: „A tréning új dimenziókat nyit életedben. Akik itt végeznek, 100%-os garanciát kapnak.” Könyörgöm, mire?! Mert azt elfelejtette odaírni.
A legfontosabbat mellőzik mindig, ők és sokan mások, meg a korszellem általában: eredményt munkával – külső, belső tevékenységgel, de tevékenységgel – lehet elérni. A tudást pedig hosszan tartó tanulással, aztán az ezen alapuló tapasztalattal. Ami pedig a motivációt illeti: nem kurzusokkal szoktuk megszerezni és főként nem felnőttkorban. Ezt nem árt megjegyezni. De majd külön tárgyalom.

Albert Ildikó

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.