péntek, november 27, 2020
custom_html_banner1

Hirdetés

A mosogatás kiváltsága

Ha egy háztartásban egynél több személy él, máris számos kérdés merül fel: ki vesz kenyeret, ki viszi le a szemetet, ki takarítja el a száraz leveleket, a havat a ház elől, ki veti meg az ágyat, és így tovább. De az is biztos, hogy az egyik legsarkalatosabb feladvány a „ki fog elmosogatni” jelige alatt fut.
Bár az is lehet, hogy sok családban ez nem is kérdés. Hogyhogy ki mosogat? Hát az asszony, nem? Maga az aktus, mármint az edények használat utáni megtisztítása számos férfipoén témája, s már hallottam a teremtés koronáitól praktikus, viccesnek szánt jó tanácsot is, amit az épp páros életre készülő havernak javasoltak megfogadásra. Mármint, hogy legyen kedves, és az elején ajánlja fel segítségét a házimunkában, viszont az első mosogatásnál törjön el minél több féltett üveg- és porcelánneműt, persze álcázza ügyetlenségnek a szándékosságot. S mivel ugyebár a kapcsolat elején még a balfácánság is bájos, hát a szerelmes társ bizonyára megsimogatja párja buksiját, és átveszi a feladatot: hagyd, én majd megcsinálom. És aztán csinálja, évekig.
Biztosan vannak olyan demokratikus berendezkedésű életközösségek is, ahol az mosogat, akinek éppen van ideje, korra, nemre való tekintet nélkül. Aztán lehet, hogy vannak olyan háztartások, ahol heti beosztás készül a házi munkákról, ahol a mosogatásnak is megvan a rendje és kijelölt felelőse minden időkben.
A helyzet fokozódik, ha gyermekek növekednek a családban. És még inkább fokozódik, ha a gyermekek az erősebbik nemhez tartoznak, vagy épp különbözű neműek. Na, itt ugrik a majom a vízbe, avagy itt képződik egy olyan minta a mosogatókagyló körül, ami döntő hatással lesz arra, hogy a patriarchális berendezkedésű, a férfimunka, női munka szigorú szétválasztásán, egyes tagok kiszolgálásán alapuló modell tovább él-e a következő generációban vagy sem.
Minek kell egy mosogatásból ekkora dolgot csinálni? – mondhatják most Önök, kedves olvasók. Hogy kell-e, azt nem tudom, de elmélkedni azért lehet. Például, ha mindig az anya mosogat, és később bevonja a lányát (a fiát sosem), akkor majdnem biztos, hogy a lány is a kizárólagos Mosogató lesz majdani családjában. Ha mindig az anya mosogat, mások után is, természetesen, és egyik gyerekét sem teszi oda, hogy legalább maguk után öblítsék el a tányért, akkor ha lánya van, ő már lehet, hogy ki fogja kérni magának, hogy ő legyen a kizárólagos Mosogató, csupán csak azért, mert nőnek született, de az is lehet, az anyai hozzáállást viszi tovább. Ha fia van (vagy fia is van), akkor ő nagy valószínűséggel nem fog mosogatni. Mert nem szokta meg. Mert azt tanulta, hogy neki nem kell mosogatni. Azt elvégzi más. 
Ha a családban nemcsak az anya mosogat, hanem az apa is, mert egyenrangú félként rendezkedtek be, és mikor akkorák lesznek a gyerekek, őket is bevonják a házimunkába, és ezekben a családokban a mosogatás sem egy személy „kiváltsága”, hanem egy egyszerű, kipipálandó feladat, amire mindenki egyformán képes, akkor innen ezt a mintát fogják továbbvinni a gyermekek is. 
Aztán ha egy ilyen családból érkező lány összeköltözik egy olyan családból származó fiúval, ahol a mosogatás kizárólag női „kiváltság” volt, kezdődhet a meccs. Ha ügyesek, valahogy megoldják a konfliktust, ha pedig nem, gyűlni fognak a sérelmek, a lenyelt vagy kikiabált panaszok, akárcsak a mosatlan a kagylóban. És nem, a problémát egy mosogatógép nem fogja megoldani. Ugyanis azt is be és ki kell pakolni, meg egyébként is, ki viszi le a szemetet?
Szóval mégsem annyira banális ez a mosogatás dolog. Mert miközben megtisztulnak az edények, a felnőtt, aki ezt végzi, példát is nyújt a családi munkamegosztásra.
 

Asztalos Ágnes

Kapcsolódó cikkek:

14,237RajongókTetszik
0FeliratkozóFeliratkozás

Legfrissebb