A Millenniumi-templom hirdeti a székely jövendőt

Beszélgetés Darvas-Kozma József címzetes esperes-plébánossal

142

A Millenniumi-templom felszentelésének tizenötödik évfordulóját ünnepelték október 21-én, vasárnap Csíkszeredában. Az ünnepi alkalom apropóján kerestük fel Darvas-Kozma József címzetes esperes-plébánost, aki előszeretettel mesélt az építkezést övező viszontagságokról, háborús időkről és egyéb kihívásokról. Rámutatott: az évszázados álom megvalósulása a székely jövendőt hirdeti.

Darvas-Kozma József Fotók: László F. Csaba

– Hosszú út vezetett a Millenniumi-templom felépítéséig, hiszen a két világháború és a kommunizmus is szerepet játszott abban, hogy a csíkszeredaiak száz évig vártak az építkezésre. Mely tényezők hátráltatták leginkább a munkálatok elkezdését?

– Már 1904-ben elkészült egy háromhajós templom tervrajza Csíkszeredában, és gyűjtötték is a pénzt az építkezésre. Közben kitört a nagy háború, akkor már nem lehetett elkezdeni. Igaz, úgy gondolták a hívek, hogy a szarajevói merénylet után a háború hamar véget ér, mert a császár megmondta: „hogy mire a fák levelei lehullanak, a katonák hazatérnek”. Ezért a begyűlt pénzösszeget hadikölcsönbe fektették. Úgy hitték, hogy a háború után gazdag kamattal kapják vissza az összeget, amelyből felépítik a templomot. Hát nem így történt. Odaveszett a pénz, s az ezt követő időszakban az emberek mellett a plébánia is sokat szenvedett. Az 1916-os román betörés végén a plébánia épületeit: a kántori és a harangozói lakot, a volt elemi, fából épült iskolát, a plébániát és gazdasági épületeit mind felgyújtotta az idegen, visszavonuló hadsereg. Ezzel együtt másfélszáz családi otthon is a lángok martalékává vált. A Szent Kereszt felmagasztalása-templom maradt meg, de azt is rossz állapotban hagyták hátra. A menekülésből hazatért plébános házbérben lakott. Az új plébániát csak 1928-ban tudták felépíteni. Az új templom építésének terve 1942-ben merült fel újra, ekkor azonban nem volt egyetértés a hívek körében. Voltak, akik kifogásolták a templom méretét, és szóval megbántották Bíró Ferenc plébános-főesperest, aki lemondott az építkezésről. A második világháború is elvitte a templomépítésre szánt adományokat. Amikor 1947-ben a román kommunisták átvették a hatalmat, valósos ideológiai harcot indítottak az egyházak ellen, különösen az erdélyi római katolikus egyház ellen, amely felkarolta a román görögkatolikus egyházat az ortodoxiába történő beolvasztása idején. Amikor 1918-ban megszállták a románok Kolozsvárt, akkor Hirschler József plébánost háromszor is letartóztatták és arra kényszerítették, hogy adja át a Szent Mihály-templomot az ortodox egyháznak, de Hirschler ellenállt. Így nem meglepő, hogy az új impérium elvtársai ezután sem akarták azt, hogy a katolikus egyház kibontakozzon. Hiába volt meg a jó szándék, az anyagi háttér és a kellő jóakarat, mert a párt nem adott engedélyt templomépítésre.
1980–81-ben segédlelkészként szolgáltam Csíkszeredában, megismertem az akkori állapotokat is. 1981 tavaszán a megyei párttitkár egy gyűlésen arra utasította a tervezőintézet vezetőségét – ez a Gál Sándor utcában működött –, hogy a Szent Kereszt-templom kertjének kerítését verjék le és nyissanak utcarészt a templom tornya mellett, a Szív utca felé, mert akkor a templomot három utca fogja körül, és az emberek nehezen tudják megközelíteni. El akarták szigetelni Isten házát. A gyűlést követően Fülöp Ferenc építésztechnikus figyelmeztette Borbély Gábor plébánost, hogy a pártapparátus a templom melletti kertet önhatalmúlag el akarja venni, utcát akar nyitni. Erre válaszként az egyházi vezetés deszkacsűrt, ún. deszkatemplomot épített a templomkertbe. Huszonöt méter hosszú és huszonnégy méter széles, lábakon álló építmény volt, amely a most is élő hársfákig tartott. E deszkatemplom 2003 júniusáig szolgálta a csíkszeredai híveket. Az idősek még emlékeznek az akkori körülményekre, hiszen amilyen idő volt kint, olyan volt bent is, vagy még rosszabb: mínusz 30 fokban is tartottunk szentmisét.

– A sok évtizedes viszontagság után mégis sikerült elkezdeni a munkálatokat, amelyek egy emberként fogták össze a közösséget. Ön volt a kezdeményező. Hogyan tekint vissza az álom megvalósulásának történetére?

– A rendszerváltás után a csíkszeredai hívek közül ötezer munkás írta alá azt a felajánlási ívet, amelynek értelmében egyhavi fizetéssel és tíznapi közmunkával támogatják az új templom megépítését a főtéren, az ún. „Gödörben”. Ez a mostani Nagy István Művészeti Középiskola területe. Felkérték Makovecz Imrét, hogy tervezze meg a templomot, aki hozzá is látott a munkának. A kezdeti rajzokat megküldte.
Végül erről az építésről lemondtak, mivel Borbély Gábor főesperes-plébános attól tartott, hogy ha a kommunisták visszajönnek, akkor a megyeházából ismét figyelni fogják, hogy kik járnak templomba. Különös ez a mentalitás. Beigazolódott a mondás: akit a kígyó megmart, az a gyíktól is fél. Végül ’94-ben belementek abba, hogy a Szent Ágoston-templom épüljön fel Csíkszeredának. A Szent Kereszt-plébániát ’95 januárjában a Főegyházmegyei Hatóság megosztotta. A várost hosszában vágták el, és nem azt nézték, hogy miként lehetne egységes plébániaterületet kialakítani. A lelkipásztori szempont mindig az, hogy a templomot, ha lehet, akkor a hívő közösség lakóterének a központjába kell építeni.
Amikor az érsek atya 2000. augusztus 1-jével idehelyezett, azt a feladatot adta, hogy a deszkatemplom helyett építsek új templomot. Érdeklődni kezdtem, hogy korábban kivel/kikkel tanácskoztak, egyezkedtek ez ügyben. Közel fél év után tudtam meg, hogy a világhírű műépítész, Makovecz Imrét keresték fel nyomban a változás után. Erkölcsi kötelességemnek tartottam azt, hogy felvegyem vele a kapcsolatot. Telefonon felhívtam 2001. január közepén, és 30-án fogadott is engem. Elmondtam, hogy Magyarország millenniumi éve van, a magyar kereszténység ezer évét ünnepeljük, ezért szeretnénk Csíkszeredában múltunknak emléket állítani. A 2. vatikáni zsinat tanítását és Szent II. János Pál pápa tanítását figyelembe véve beszéltük meg a terveket, hangsúlyosan szem előtt tartva azt, hogy családegyház legyünk. Beszélgetésünk nyomán Imre bátyám nagyon lelkes lett, és ingyen felajánlotta munkáját. Február 2-ára faxon elküldte a templom látványtervét és a belső szinteket: a galéria, a templomhajó és az altemplom terveit. Arra is figyelt, hogy tanítványára, Bogos Ernő csíkszeredai építészre bízza a részletes terv kidolgozását, hogy a honosítással járó kiadásokra külön még ne kelljen költeni.

A Millenniumi-templom belseje. Beteljesült álom 

– A templomban mindennek fontos szerepe van, az angyalokat sem véletlenszerűen helyezték el…

– A torony öt-öt keresztje a keresztény magyarság tíz évszázadát szimbolizálja, a kapuk Izajás prófétát idézik: „Tárjatok kaput, hadd vonuljon be az igaz nép, amely őrzi a hűséget” (Iz 26,2). Az Úr üzenete találó a csíki székelyekre, akik nagy kincset őriznek: Szent István hitét és a Boldogasszony szeretetét. Mindig hűségesek maradtak, nem volt reformáció, de az asszimiláció sem úgy zajlik, ahogy azt Bukarestben 1920-ban eltervezték.
Az angyalok kezdetben szokatlanok voltak a templom tetején. Mégis mindenkit megragadtak, mert ők fejezik ki a látható és a láthatatlan szellemvilág összekapcsolódását. Érkező formában ábrázolták őket a művészek, és olyan hatást keltenek, mintha ők tették volna le a templomot. Kitárt kezüket védőn fölénk terjesztik, hogy semmi se zavarja meg az emberek és Isten találkozását. Egyben kifejezik azt is, hogy itt van a kegyelmi idő, Krisztus mindent megtett értünk, most tőlünk függ, hogy közreműködünk-e vele vagy sem. Az angyalokat úgy helyeztük el, ahogy keresztet vetünk. Szent Mihály angyalt északon, Gábor angyalt délen, Rafaelt keleten és Urielt nyugaton. Három angyalt Kurkó János, Ft. Mátyás Gábor és Ft. Virág László adományozta. A negyediket pedig Kurkó Árpád, a Harmopan Rt. és az Alutus nyomda. Alkotójuk Nagy Ödön és Koszti István Miklós. Először a szárnyakat lyukakkal akarták elkészíteni, hogy amikor a szél fúj, ne ütközzön meg bennük. Ezt nem találtam jónak, mert ha a szél olyan szögben talál fújni, akkor az angyalszárnyak sípolni kezdenek, és a környék lakói azt gondolnák, hogy megszólaltak a végítélet harsonái. Így az angyalok szárnyára réztollazat került, ez is megtöri a szél erejét.
Az angyalok mellett az orgona is különleges helyet foglal el a templomban. Megjelenésében és hangjában egyesül a művészet csaknem minden területe, 2015-től szerves része a liturgiának. Pályázatot hirdettünk rá, végül a csíkszentsimoni Sándor P. Gábor munkáját találtuk megfelelőnek és Makovecz Imre terveihez igazítottuk. A sípokat Gyergyószentmiklóson gyártották. Az orgona teljes egészében székely gyártmány.
A keresztúti tablókat id. Imets László faragta, a kápolna falképeit Márton Árpád festette, a harangokat és részben az orgonát Magyarország kormánya finanszírozta.

– Mit jelentett Önnek, amikor tizenöt évvel ezelőtt felszentelték a templomot?

– Azt napot nem lehet elfelejteni. Olyan volt, mint amikor valaki megkapja a diplomáját. Rengeteg szorgalom, áldozat van mögötte, amelyet beteljesülés koronáz meg. Istennek legyen hála! Az emléktábla is hirdeti: Ím, valóra vált az évszázados álom.

– Mit üzen a Millenniumi-templom múltja és jövője az embereknek?

– Hirdeti a székely jövendőt. Összefogással, befogadással nem­csak megmaradást, de jövőt, kibontakozást lehet építeni. Legyünk igényesek, alázatosak és az újtól ne féljünk, ha a közösség javát próbáljuk szolgálni! Csíkszereda és Székelyföld akkor emelkedik fel, ha a szentháromságos modellt követjük (kezdeményez–befogad–együtt dolgozik) mind a családban, mind a közösségekben.

Keresztes Bea

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.