A mi listánk

453

Egy fiatal román történész, Mădălin Hodor néhány napja közzétett egy több mint mintegy 180 nevet tartalmazó listát (amin tulajdonképpen 201 név lenne, de egy oldal be sem került a CNSAS irattárába, vagyis kézen-közön, idejekorán eltűnt). A névsoron többnyire ismert román értelmiségiek neve olvasható: valamennyien a külföldre távozott, emigrált román állampolgárok megfigyelésével voltak megbízva. Ezek a besúgók az „UM 0225-tel”, vagyis az Állambiztonsági Szolgálat azon egységével álltak kapcsolatban 1985 májusában, amely a román emigrációval foglalkozott. A névsor érdekes és korántsem teljes, hiszen többnyire fővárosi személyeket foglal magába, s ezenkívül elsősorban a németek lakta vidékről – Szebenből, Segesvárról – szerepel a listán több megbízott, míg az ország más megyéiből egy vagy egy sem. Tanulságos és elgondolkodtató viszont a foglalkozás szerinti megoszlás: a jegyzéken szereplő besúgók legnagyobb hányada ugyanis történész (28), mérnök (27), író-filológus (26), újságíró (24) és tanár (21). De ha arra gondolunk, hogy mérnökként és tanárként jóval többen dolgoztak akkor az országban, mint történészként vagy újságíróként, valószínűsíthető, hogy a történészek és az újságírók nagyobb arányban működtek együtt a szervekkel, mint tegyük fel a mérnökök vagy tanárok. Márpedig éppen ők kellett volna és kellene legyenek az igazmondás és az elfogulatlanság, a korrektség mintaképei. De nem azok.
A történészek egyik „legjelesebbike” a Román Akadémia nemrégiben megválasztott elnöke, Ioan Aurel Pop, az újságírók közül talán a legismertebb Cornel Nistorescu, a Cotidianul főszerkesztője. Magyar név nem sok van a lajstromon: Hargita megyéből dr. Ieszenszky Francisc került rá – nem okozva senkinek meglepetést, hiszen már az 1990-es évek elejétől fennforgott a médiában is besúgóként való foglalkoztatottsága. Magyaros neve van még Földes Teodor-Gheorghe romani, Földváry Ludovic Victor temesvári mérnököknek, a nagyváradi Gyula Gheorghének, a Kolozs megyében született Elena Orosnak és a szatmári születésű Remetian Paul Ferenczi Gézának (nem tévesztendő össze a kolozsvári régésszel!!). Természetesen a 22 című folyóiratban megjelent cikk nem maradt visszhang nélkül: a romániai magyar sajtó elsősorban az akadémikus Ioan Aurel Pop és dr. Jeszenszky Ferenc nevét reagálta le, míg a román sajtó több román közéleti szereplő besúgómúltjának világgá kürtölését erősítette fel: Ștefan Cazimir irodalomkritikus, Dan Berindei történész (aki a saját fiát is feljelentette), Ion Coja nyelvész, Ioan Chiper, Horia Matei történészek csupán néhányan a bedolgozó-sorból. Többen a megnevezettek közül hirtelen fel is hördültek, méltatlankodnak, mártírkodnak, ködösítenek (azt állítva, hogy milyen szerencsétlen nemzedék tagjai), vagy egyszerűen csak tagadják a vörös ördöggel kötött paktumot – sőt az erdő felől próbálva állni, a közzétevő történészt illetve sajtóorgánumot tartják rosszindulatúnak. Márpedig Mădălin Hodor nem fejeket és nem halálos ítéletet követel (sőt, nem is követel semmit), hanem a múlt méltóságteljes felvállalását. Elvárná (elvárnánk – tenném hozzá én is), hogy az érintett közszereplők (nyilván az élők) hozzák nyilvánosságra szekusdossziéikat és „ne egy, a CNSAS által 2009-ben kiadott igazolásra hivatkozzanak, amelyben az szerepel, hogy nem működtek együtt a szekuritátéval, mert 2018-ban vagyunk és 2009 óta a SRI és a SIE több száz méter levéltári ügycsomót adott át a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanácsnak” – írja a 22. A maga részéről Mădălin Hodor újabb névsor közzétételét ígéri. Szívrepesve várom. Meglepődnék, ha a cirmos orrúak megszólalnának már a nyilvánosságra hozatalt megelőzendően – erre ugyanis nem tudok példát –, de ha mégis megtennék, kezdhetnék lapunk hasábjain – mondjuk az érintett újságíróelődök… Természetesen, tisztelet a kivételeknek.

Daczó Katalin

A cikk a Hargita Népe április 16-i számában jelent meg.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.