A mi felelősségünk az összefogás

Úzvölgye: kiállás a meghurcoltakért

46

Szolidaritási tömegrendezvényen nyomatékosították szombaton Csíkszentmártonban az úzvölgyi haditemető-ügyben meghurcoltak melletti kiállást, valamint a jogos örökségünkhöz való ragaszkodást. Az Úzvölgyéért folytatott törekvések sorában ez az alkalom is megőrizte az ökumenikus jelleget.

Edzésben tartanak a megpróbáltatások. Ki kell állnunk egymásért Fotó: Kovács Hont Imre

Történelmi egyházaink papjai, vezető politikusok, a Székelyföld minden szegletéből érkező településvezetők és szimpatizánsok százai töltötték meg Csíkszentmárton központját szombat délután az Úzvölgyéért Kezdeményező Bizottság által meghirdetett esemény alkalmából. A megmozdulás elsődleges célja a meghurcoltakkal való szolidaritás kifejezése volt: mint arról beszámoltunk, múlt héten házkutatást tartottak négy Hargita megyei helyszínen, testi sértés, lopás és rongálás gyanújával öt személyt kihallgattak, majd elengedtek. A kora reggeli órákban családjuk szeme láttára vezették el a rendőrségre a három csíkszentmártoni és két kászoni férfit.

Pontot tenni ’89 végére
Az egybegyűlteket Gergely András, Csíkszentmárton polgármestere köszöntötte.
– Nekünk az a sorsunk, hogy akkor kell összegyűlnünk, amikor baj van. Hangoztatják, hogy Románia a kisebbségi jogok kérdését csodálatosan megoldotta, de nap mint nap tapasztaljuk, hogy ellehetetlenítenek, meghurcolnak, akár be is börtönöznek, és ha évek múlva kiderül az ártatlanságunk, akkor sincs semmi különös – fogalmazott az elöljáró.
Gergely András a többség és a kisebbség szempontjából kétféleképpen alkalmazott mércére hívta fel a figyelmet, és a legutóbb meghurcoltak – László Antal alpolgármester, Schrábi József és Schrábi László csíkszentmártoni, valamint Kotró Antal és Bartha Imre kászoni lakosok – melletti kiállásra buzdított.
– Ez a meghurcolás életre szóló trauma számukra és a családjuk számára. Pontot kell tennünk 1989 végére! – jegyezte meg a polgármester.

Együtt az egyházak
Közös imát vezetett fel Kovács Zsolt helyi katolikus plébános.
– Ahol az emberi igazságszolgáltatás elakad, az isteni igazságszolgáltatáshoz kell folyamodnunk. Mi nem akarjuk a másét elvenni, de szeretjük, ami a miénk – mondta a plébános.
– Arra próbálnak nevelni bennünket, hogy merjünk kicsik lenni. Olyan bűnöket varrnak a nyakunkba, amelyeket el sem követtünk. Támadnak, el akarnak tüntetni, fel akarnak számolni bennünket. Pedig mi befogadtuk őket, iskolát építettünk nekik, lefordítottuk román nyelvre a Bibliát. A vendég azonban magára íratta a házunkat, betelepedett a temetőinkbe. Hol a tűréshatárunk? Vannak, akik megijednek, meghátrálnak. De a mi felelősségünk, hogy végre összefogjunk – fogalmazott Bíró Erika szörcsei református lelkész.
Tamás János csíkszeredai evan­gélikus lelkész megjegyezte: megpróbáltatásokkal teli út vezet Úzvölgyébe.
– Ittlétünk bizonyítja: nem lankadtunk el, nem fáradtunk meg. Ez az ügy egy csepp abból a keserű pohárban, amelyből évek óta kénytelenek vagyunk inni – mondta a lelkész, azért imádkozva, hogy –az ige szavaival élve – elmúljon ez a keserű pohár.
Kovács István sepsiszentgyörgyi unitárius lelkész kifejtette: Isten a teremtés ajándékaként adta a szabadságot, mégis rengeteget kell küzdenünk érte a Kárpát-medencében. Malomkövek között őrlődő búzaszemekként mégis megmaradtunk.
– A léthez való jog nem nacionalista egoizmus. Jogunk van őrzini, ami a miénk. Hozd el azt az igazságot, ahol a bitorló nem tüntetheti fel magát áldozatnak – imádkozott a lelkész.

Az élők építenek, a holtak nyugszanak
Politikusként egyedül Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke szólalt fel. Az előtte beszélő Kovács Istvánt idézve megerősítette, hogy az állandó ármánykodás edzésben tart bennünket, ezért sem adjuk fel. Rámutatott: az ügyet egyszerűen lezárná az, ha az RMDSZ kérésének eleget téve az illegális betonkereszteket eltávolítanák az úzvölgyi honvédtemetőből, a botránykeltőket pedig felelősségre vonnák.
– Az úzvölgyi temetővel eddig nem volt probléma, a szent­mártoniak gondját viselték a helynek. Ahhoz hozzászokhattunk, hogy elveszik az ember vagyonát, és az élő ember hozzászokott ahhoz is, hogy újraépít. De az elő ember nem szokott hozzá ahhoz, hogy a halottjait bántják. Nem szabad gyengeséget, megosztottságot mutatnunk – mondta a szövetségi elnök.
A rendezvény himnuszaink éneklésével ért véget, amelynek „hangadója” a pilisszántói küldöttséggel érkező Szörényi Levente énekes-zeneszerző és Antal Tibor gyimesi népzenész volt. Őket Dajka Mihály tárogatós kísérte.

Kovács Hont Imre

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek