A megkoronázott változás

30

Daczo_Denes_webreaAz állandó változások országa vagyunk. Alig tíz nappal vagyunk túl a helyhatósági választásokon, amikor az államfő arról beszél, hogy az ősszel megalakuló új parlament feladata lesz, hogy módosítsa a választási törvényt. A hivatalban lévő államfő úgy véli, az egyfordulós polgármester-választás nem megfelelő, azt tartaná jónak, ha újra visszavezetnék a kétfordulós voksot. Ez azt jelentené, hogy a polgármesterjelöltek meg kell szerezzék a leadott szavazatok ötven százalékát a mandátum elnyeréséhez. A választási törvény most lehetővé tette, hogy az nyerje el a mandátumot, aki a legtöbb szavazatot kapta. Ott, ahol egy vagy két jelölt volt, ez nem is jelentett gondot, de ahol három vagy akár nyolc jelölt is versengett, ott egyetlen szavazat is döntött a következő négyéves időszakra a település vezetésének kérdésében. Az államfő javasolt, de változtatáshoz a szenátorok és a képviselők akarata is kell majd, arról viszont egy következő mérkőzés után döntenek.
Az állandó változások a tanügyet sem kímélik. A minap azt hallottam a rádióban, hogy az idén érettségizők szerencsésnek mondhatják magukat, ugyanis menet közben nem változtak a játékszabályok. A legfontosabb változás, hogy a szóbelin nem lehet tételt cserélni. Itt az is elhangzott, hogy igazából tét nélküliek a szóbeli vizsgák, így a diákoknak nem okoz túl nagy izgalmat ez a próba. Az mindenképpen elgondolkodtatóbb, hogy a vizsgára a szürkeállományba kell „kimentse” a tankönyvek tartalmát a diák, amit akár sikeres, akár sikertelen vizsga után, egy éven belül törölnek a „merevlemezről”. A kreativitás, a tárgyak közötti összefüggésekre való rávilágítás ideje még mindig nem ért el hozzánk. Ez a típusú változás még várat magára, mert ezt nem lehet rendeletekkel szabályozni. Még szerencsénk, hogy a bebetonozottnak hitt dolgok is változhatnak, erre jó példa az ország címere.
Most, amikor az utolsó koronás romániai király halálos ágyán fekszik valamelyik nyugati klinikán, a száműzött királyság iránti tiszteletként (?) visszakerült Románia címerében a sas fejére a királyságot jelképező korona. Ebben a tekintetben sem hazudtolta meg magát az állami apparátus. Amikor már nem kell a királyságtól tartani, akkor visszakerülhetett a monarchia jelképe az ország címerébe. Alig negyed évszázaddal ezelőtt, az Iliescu rendszerében ellenségként néztek arra, aki a királyt, a királyi család és a monarchia gondolatát emlegette. Hogy visszakerült a korona az ország címerébe, ez még nem más, csak egy apró változás.
Ugyanilyen apró változás az is, hogy újranyitották a ’89-es forradalom dossziéját. A forradalmárok sorát megritkította az idő, így, ha ezúttal sem sikerült elég mélyre ásni és megtalálni az igazságot, akkor legfennebb csak a hullákkal és csalódással teli gödröt nyitják újra. A tények és tét nélküli történelmi kihantolással csak a sírgödröt nagyobbítják, ahová végül minket is beáshatnak. Aki pedig nem akar részese lenni a szüntelen, cél nélküli látszat-változásnak, az maga változtat. Továbbáll. Végül marad a betonnal födött sír, amely fölött teljes pompájában őrködhet a koronás sas, egy újabb változásig.

Daczó Dénes

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.