A Marseillaise magyar fordítójára

62

emlékezünk ebben az évben: Verseghy Ferenc (1757. április 3.–1822. december 15.) a magyar felvilágosodás, majd a nemzeti ébredés és a hazafiság egyik első alakja volt, lírai és elbeszélő költő, nyelvész, zeneértő, sőt zeneszerző, kiváló énekes is, az első névvel is ismert hárfaművészünk…emlékezünk ebben az évben: Verseghy Ferenc (1757. április 3.–1822. december 15.) a magyar felvilágosodás, majd a nemzeti ébredés és a hazafiság egyik első alakja volt, lírai és elbeszélő költő, nyelvész, zeneértő, sőt zeneszerző, kiváló énekes is, az első névvel is ismert hárfaművészünk…Verseghy Ferenc 260 éve, 1757-ben született Szolnokon, édesapja korai halála után édesanyja a német ajkú Pestre, a jó nevű piarista gimnáziumba íratta, majd Egerbe költöztek, ahol a 14 éves fiú a jezsuita gimnáziumban végzett. Tanulmányait az egri papi szemináriumban folytatta, majd Budára költözött, s a királyi palotában székelő egyetemre iratkozott, itt összebarátkozott Ányos Pállal, találkozott Bessenyei Györggyel, Virág Benedekkel, Révai Miklóssal… Pálos szerzetes lett, Nagyszombatra, a pálos főiskolára küldték, de nemsokára visszahívták a budai egyetemre, ahol tovább tanult, s maga is oktatta fiatalabb iskolatársait. A filozófia doktorává, majd a teológia borostyánosává avatták. Pozsonyban, majd Pesten rendi szerzetesként szónokolt, az akkor még német ajkú hívőit a templomban igyekezett magyar szóra szoktatni. A szerzetesrend eltörlésekor tábori lelkész lett, egészsége megromlott, leszerelték, ekkor érett igazi költővé. Verseiben egy ritka hang szólalt meg: a rokokóé. Ez a stílus a barokk végső, könnyeddé és játékossá kecsesedett változata, stilisztikailag nem volt idegen a haladó íróktól, de megvalósítani a költészetben először Verseghynek sikerült. Nagy tetszést is aratott széles körökben, hírneves író lett.Talán legtöbbet idézett műve Az igazi bölcs című epigramma, melyhez szintén írt zenét:

„Nézd a búzakalász, büszkén emelődik az égnek,
Míg üres; és ha megért, földre konyítja fejét.
Kérkedik éretlen kincsével az iskolagyermek,
Míg a teljes eszű bölcs megalázza magát.

Kazinczy Ferenc is elismerőleg nyilatkozott néhány művéről:

„Új tsudákat adsz előnkbe
A’midőn etsetre kelsz,
’S a’ Világnak alkotásátVersegim! Le-képezed….[…]
Tsillagokkal el-boríttod
A’nagy Égnek udvarít;
’S Nappal, Hólddal ékesítvén,
E’ Világra fényt emelsz… […]
Tsak repülly tovább-is! a’míg
Talpra nem fog állani
Mind az, a’mit ékes elméd
El-tökélle végezni.
Néked addig a’ borostyánt
Meg-kötendik Híveid;
És, ha majd le-szállsz közikbe,
Homlokodra fel-teszik.”
(Baróti Szabó Dávid: Versegi társunkhoz, 1792)

Verseghy világnézete is radikalizálódik, a francia eszméktől átitatott költő részt vett a Budai Societas Euridotorum létrehozásában, ahová Szentjóbi Szabó László és sok más jakobinus járt. Nemeskürty István szerint Verseghy teremtette meg azt a dalformát, amit aztán nyomán Kisfaludy Károly, majd Petőfi tökéletesített, amit népdalnak is szeretünk nevezni (Örzsike, Klárikához). Ő a „legközéletibb” költő kortársai közül, Koppi Károlyhoz intézett versében programjukat is megfogalmazza:
„…szomoru szükség, mely engemet arraKénytelenít…, hogy titkosb tollam ezentúlKellemetesb hasznot hozhasson az árva magyarnak…”

„Titkos tolla” oly vakmerőségre vetemedett, hogy magyarra fordítá a Marseillaise-t:

„Ébredj hazánknak bajnok népe
Ragadd ki híres kardodat,
Nevednek esküdt ellensége
Dühödve hozza láncodat…[…]
Fegyverre, bajnokok,
Levente magzatok!
Rontsunk, rontsunk
E vérszomjúkra,
Szabdaljuk halmokra!”

Nemeskürty szerint Verseghyben már 1789 előtt ott készülődnek a Marszíliai Ének szavai: „A zsoldos martalékok nyája Ordítva habzik ellenünk…”, „Reszkess, lator tirannus pára, Jutalmad napja érkezik. Fejedre száll a vérnek árja Mely érted ingyen öntetik…” „Kedvelt szabadság istensége, Törd össze népünk láncait…”E sorokért kapott Verseghy Ferenc láncot, előbb Kufstein (1795–1796), majd Graz (1796–1797) és Brünn (1797–1804) börtöncelláiban csaknem tíz évet töltött, mert felségsértés és hazaárulás vádjával halálra ítélték… Édesanyja kegyelmet kért a számára, de életét talán az mentette meg, hogy Martinovics Ignác kivégzése után az uralkodó nem akart még egy pap áldozatot.A költőnek se testét, se lelkét nem törte meg a szenvedés, magyarul, németül és latinul disputált a nyelvészekkel, nyelvtani kézikönyveket szerkesztett. A jottista-ipszilonista nyelvi vitában a kiejtés szerinti írásmódot alkalmazta volna, s ma úgy látjuk, több igaza volt, mint ahogy kortársai megítélték.Az idő közeledett a reformokhoz, és a fokozódó nemzettudat elismeréssel fordult azok felé, akik egy emberöltővel korábban elkezdték a küzdelmet a nemzeti nyelv jogaiért, gazdagításáért, szépítéséért. A hajdan gyanús papban, a Marseillaise fordítójában, az úttörő poétát, a tiszteletre méltó nyelvtudóst, a nemzetnevelőt, a börtönviselt magyar hazafit látták, s megbízták a latinul, görögül, héberül egyaránt jól tudó Verseghyt, hogy vesse egybe a Biblia magyar szövegét az eredetiekkel. Nagy terjedelmű, latin jelentése szép példája a szakszerű és lelkiismeretes fordításkritikának A budai várhegy keleti oldalán fekvő házacskájában 195 éve, 1822. december 15-én hunyt el…Emlékezzünk Rá egy strófányi versével, Nemeskürty István szerint akár Petőfi is írhatta volna ezt:

„Legnagyobb kincs a szabadság!
Vérrel szerzik azt a nemzetek.
Én is benned, szép szabadság,
Véghetetlen kincset tisztelek.”

Málnási Ferenc 

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.