A magyar költészet napja

61

József Attila születésnapján, április 11-én ünneplik a magyar költészet napját Magyarországon 1964 óta. E jeles nap környékén mifelénk is számos rendezvényen ünneplik a magyar verset. Összeállításunk az ünnepre készült.

Jozsef_Attila_prozanostra-com

Bajna György
Kisleltár

Nem féltem soha, hogy elzüllök,
nem volt kedvem se hozzá,
aztán „jómódom” módfelett
még sok lapáttal tett rá.

Szerelmeim is ügyeltek
romlásba meddig visznek.
Kamaszkoromra szó se jut,
legénykorom se viszket.

Nem voltam ostromlott soha se,
mégis lehettem boldog.
Nem rámenősen szerettem,
így alakultak a dolgok.

Valaki mindig elkísért,
ha válság ösvényét jártam.
Hálás se lehettem, nem várták.
Nem fulladoztam sárban.
Balázs Gáspár Emil
Hol

Az otthonnak neve van,
a szeretet neme tündökli a ko(ó)rok balgaságát.
Délceg latrok,
büszke utcalányok pironkodnak
a szégyen nincstelen visszhangján,
szájukon a kényszer ódája zeng mentséget a vágynak,
hogy merjen álmodni a testnek,
egy olyan mámort,
ahol nem parancsra kell tetszeni a bujaságnak.

Az otthonnak neve van.
Alakváltó, hangzatos, kaméleon szivárvány,
korhűen mutatós, fennhéjázó,
ideális kongású magányos bűvhodály.

A szeretetnek Nem(e) van.
Kelletlenül kellemes,
Mégis értetlenül egyre megy.
Percre pontos divat, utat mutat,
közhely(j)es egyediség,
sablonmintás lobbi vágy,
lízingelt mirelit szívek ellátócsarnoka.

Az otthonnak neve van.
Hangját csendesen fénylő,
lágy titkú egyértelműség lengi körül.
Betűi a neved betűi.
Dallama a te hangod dallama.
Lélek, szellem, test találkozásának csarnoka.

Bíró József
Kisvárosi éj

A kisvárosomra nyíló
ablakomban ülök,
mint annyi idős lélek,
kinek szemére
még nem jött álom…
És nézem őt,
bár teste nincsen,
mégis látom,
amint el-elsétál
az ablakom előtt…
Szerre veszi az utcákat
a kisvárosi csend,
mely szebb egy fehérbe öltözött
menyasszonynál…
mert szeret minket…örvend,
hogy az élet uralkodik rajtunk,
s nem a halál…
Most minden csupa béke,
csupa megnyugvás
minden gondolat,
mely testem és lelkem között sétál.
Burján Emil
Ihlet

amikor a gondolat
másik gondolatra hat
köztük láncreakció
a teleportáció
metafora-alagút
nem igaz se nem hazug
annak színes képlete
ami fehér-fekete

Burján Gál Enikő
Meglátod lesz majd olyan

Meglátod lesz majd olyan
hogy tiszták és szépek leszünk
mint egy hófehérre vasalt
vasárnapi ing

Szobánk falára szőjük álmainkat
és egy csendes mosoly után
meglátogat minket a
vasárnap délután

Meglátod lesz majd olyan
hogy sokan leszünk
kik ugyanabból a kenyérből eszünk

És meglásd lesz majd olyan is
hogy nem leszünk
csak úgy mint a fenyőillat
ami egy-egy pillanat
a végtelen nyári éjszakán
Czirják Edit
Világ vándora

Hosszú ideje nem láttalak téged,
Másfelé sodort az élet vihara,
De most megjöttél – testvérem,
Isten hozott idehaza!

Fölötted is elmúltak az évek,
Az élet ízéről mesél arcod bársonya,
Hogy elhagytad a szülőfölded
Tán nem is tudod, mi volt legfőbb oka,
De most itt vagy – bátyám, nővérem,
Isten hozott idehaza!

Mondd, meséld, másik hazád hogyan fogad?
S, hogy ismerős idegen lettél az emberek szemében,
A tényeken mit sem változtat.
Ülj ide mellém, én is elmesélem, mi oka,
hogy vállaltam itt, mit az élet
Apránként terhelt vállaimra.

Nézd, itthon vagy, mert lehet több hazád,
de szülőfölded csak egy lehet,
és édesanyád, édesapád ajkán áldás:
Isten hozott idehaza!

Cseke Gábor
Éppen

Éppen kinéztem az ablakon…
az ablak alatt megy egy
fekete kutya
és egy fekete lány
a kutya lesunyt fejjel üget
szimatolva keresgél
a lány csupa szomorúság

Éppen beléptem az ajtón…
…s irdatlan csörömpöléssel
egy korondi váza levetette magát
a konyhában a szegről
amelyen lógott –
megállt bennem az ütő –
a csörömpölést még ma is hallom
de hol vannak a váza
cserepei?

Éppen a Fellegvárra néztem…
…amikor Gagarin átszáguldott az égbolton
de akkor én még nem tudtam róla
nekem a házunk fölötti domb is
elég magas volt ahhoz
hogy felnézzek rá
világűr után sóvárgó
tisztelettel

Éppen benéztem egy ablakon…
…nagy plazmatévé szórta szineit
krőzusi bőséggel s a hangsávon
csak úgy harsogott a dús melódia
egy férfi hajolt ki az esti sötétben
felizzott cigarettája szívta szívta
arca belevöröslött éjszakámba
jó hogy nem én voltam

Éppen a hajnali temetőhöz értem…
…amikor rám köszönt egy madár:
ptyici, ptyici – harsogta oroszosan
mintha csak kérkedett volna hogy ő a madarak
családjához tartozik
madarak, madarak – tolmácsoltam magamnak
fecsegését pedig lehet
csak annyit akart mondani: pici vagyok,
isten teremtménye –
s bizony mondom, öklömnyi se volt…

Éppen egy kis melegre vágytam…
…s a napfény, ím, csodaként megjelent –
vajon másnak is ennyire hiányzott
az elsinkófált téli kegyelem?
Mosolya mögül rám se nézett –
az idő siklik így tova –
mi nézünk utána rendületlen,
mintha nem látnánk többé soha

Csergő Lajos
Egy egyszerű falu felett

Maholnap a betűkből
egy sem marad.
Törvényén tort ülnek…
…Némán és hidegen
nem érzem a keresztet.

majd összejön egyszer.
Örökömbe pogányok jönnek?
földem ölébe – jer, és ne félj;
megtalálod benne majd
a napvilágot – árnyam erkélyén.

Lesír az ég, láncait leoldja
egy könnycsepp, beszegve virággal,
egy egyszerű falu felett.

Farkas Wellmann Endre
Trójai képeslap Kolozsvárról
N.B. kisasszonynak, csak úgy

Partjain csak krokodil az asszony:
itt e folyó, holmi Szajna-féle;
hívják Donnak, Temzének, Szamosnak,
nem tudom, de nem talál a képbe.

Itt a város. Látod, ez, barátném.
Óva óv vagy kiköp, s elfelejt.
Villamos zötyög, és pénz beszél;
sínylődik a láncra vert selejt.

Itt a főtér. Faló nyerít rajta.
Ahogy illik: be van vonva bronzzal.
Gipszkirály meg réz-alattvaló
röhög szembe modern héroszokkal.

Itt egy utca. Nagyon híres utca.
Romkertjét már benőtte a páfrány.
Itt a templom. Történelmi szcéna:
pasas gyíkkal. Gyík vagy anyasárkány.

Egykedvű ősz: lábunknál a város.
Fellegvár, és szemben ott a Hója.
Amíg bennem Kolozsvár világít,
addig benned ott sötétlik Trója.

Fekete Vince
LÉGIFELVÉTEL

Mint kavicsos part felé a hullám
fut, rohan megállíthatatlanul,
úgy árad hozzád most, feltolulván
a hang, a szó, s darabjaira hull.

S úgy ömlik feléd minden gondolat,
mint ez a már-már könnyű nyári nap
szivárog elénk, s visz, sodor, tolat
maga előtt házat, fát és hidat.

A szökőár előtt az óceán
hosszan feltárja mélye titkait,
a fenéken bóják, hálók, trófeák,

s képernyő, mely sötétet közvetít.
S te? Szikár alak, pózolsz némán a
sötét vízfal előtt: vaku-fény-árban.

Ferencz Imre
Szinopszis

Csúfot űznek belőlünk. Naponta megaláznak.
Egy kanál vízben eloltanának. Gyűlölnek, kiutálnak.
Áldozatai vagyunk egy alattomos koreográfiának.
Ezt tartják ők hazafiságnak.

Nem tetszik nekik a másság. Minket nem
illet meg a szabadság. Sem anyanyelv, sem zászló,
semmi jelkép. Mindez számukra idegesítő.
Érzékeny erre, nem tudja elviselni a többség….

És tűrhetetlen, elviselhetetlen, hogy jussot, jogot
merészelünk kérni. Nem átallunk könyvvel,
gyertyával felvonulni. Az utca csárog:
Miért nem lesznek janicsárok?

Állítólag itt magas fokú a nemzet toleranciája.
Itt nincs diszkrimináció. Itt nincs kettős mérce.
Itt a demokrácia felér a magas égbe.
Itt virágzik az együttélés példás kultúrája.

Itt magas az igazságszolgáltatás morálja.
Félbehagyott, lezárt ügyek fekete doszárja.
Vigyorgó ördögöcskék cinikus pofája. Hol van az,
hogy kisebbségi államelnök áll az ország kirakatában?

Itt a történelem gyilkolt, ölt. Most nyelvet ölt.
Benne sokan átlopták, átmentették magukat.
Nem változtak semmit sem ezek az alakok,
csak forgattak köpenyeget, cseréltek maszkot…
2016. április 1.

Ferenczi Attila
Gyergyó felé a zebracsíkos vonatfülkében

Előttem négy üres hely
utazik, a bal felemen még három
a magánytól roskadozik: heten
vannak s én kucorgok — jobbom felől
az ablakon este van s a laptopom
lemerült s kattanok magamra;
olvasok. A fejemben egy nagyszerű
történet mocorog, majdnem egymegás
dokumentumot formázok, talán már ihlet
sincsen benne — az élet terhe mégis
törölhetetlen, mert nincsen tabula rasa
az újrakezdéshez; ráadásul hidegek
a fűtőtestek, meggémberedtem,
lehet, hogy túl éber vagyok, ezt
érzem — egy üveg víz a kezemben,
vágyaimat lájkolom.
Állok lesben immár másfél
órája; előttem négy, baloldalt
három lelketlen hely. A huzatok mintázata
megmozdul, mint a zebracsík legelés
közben; a csíkok hol összefutnak, hol
körkörösen bűvölnek egy negyvenéves
fülkében, ahol évek óta utazom. Utazom
egy alig harmincéves lelkiismerettel a
torkomban s szemben velem, meg baloldalt
nyomasztóan heten ülnek, mint a gonoszok,
a székek. Fejemben egy nagyszerű történet,
de csak a zebracsíkok végtelenje
töltődik le asztalomra, amin
a laptop: az élet becsukott könyve. Kint
a világ sötét, lemerült szívemhez csatolom
a gyermekkori tájat, és navigálok titokban
az ismerősök között, meg-megnyitom
őket átkonvertált lelkiismerettel, hátha
közelebb kerülök Gyergyóhoz, ahová immár
negyven éve utazom
egy zebracsíkos
vonatfülkében.

Gál Éva Emese
Legversebb

Verset írnék, és nincs mit mondanom,
olyan mélyen sajog a fájdalom,
hogy ráégnek gondok, és verssorok.
A lángoló csend költője vagyok.

Testem-lelkem külön világba zár,
ahol én vagyok a látóhatár,
az ég és a föld bennem ütközik,
hogy egymásnak meggyónja bűneit.

Parányi vagyok, mégis végtelen,
űzi magát velem az értelem,
hogy leleplezzen messzeségeket,
ahol az árnyék csillagot temet.

Egyszerre árnyék, és csillag vagyok.
Magamba hantolok minden napot,
ami a horizonton átdereng.
Verset írnék, de legversebb a csend.

Lövétei Lázár László
„Ubi bene, ibi patria”
Lövéteiek Shakespeare hazájában

„Ha túléled ama boldog napot,
midőn a dolgunk végre jóra fordul,
gondolj arra, hogy milyen ára volt
mindennek, s szólj a nem-boldog napokrul,
mert volt minálunk mindenféle gond,
s Dunányi-Oltnyi tinta folyt hiába,
amíg mi, sok földönfutóbolond,
kiköltöztünk egy boldogabb hazába,
ahol se sár, se vér, se szürke ég,
csak bor, és búza, s béke, s Kánaán,
s hány »boldog« főnév kéne ide még!,
ó, ennyi boldogsággal gond van ám! –
de megszökvén a fényes ég alól,
majd mi is megpihenünk valahol…”

Csíkszentdomokos, 2014. február 26.
Bajna György, Balázs Gáspár Emil, Bíró József, Burján Emil, Burján Gál Enikő, Czirják Edit, Csergő Lajos, Ferenczi Attila és Gál Éva Emese versei a gyergyószentmiklósi Kercsó Attila Irodalmi Kör legújabb gyűjteményes kötetéből, a Találkozások IV. alkotásaiból válogattuk.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.