A lókodi unitárius templom orgonájának története

177
Templomaink felbecsülhetetlen kincsei közé tartoznak az orgonák. 
A hangszerek királynőjének tartott bonyolult szerkezetek a barokk korban terjedtek el 
vidékünkön is. A Homoródmente unitárius templomai orgonáinak bemutatására 
vállalkozott sorozatában Márk Attila.

[dropcap]A[/dropcap] Ravaszlyuk alatti völgyben meghúzódó falunak, melyet körös-körül dombok vesznek körül, első írásos említése 1505-ből való, Lokud formában. E kis falu lakói a reformáció idején unitáriusok lettek. Jánosfalvi Sándor István lelkész-író, a falu szülötte így írja le a homoródmenti falvakat bemutató könyvében: „Itten alig él 30 gazdácska, s mégis maga nagy megszorításával és áldozattal is papot és mestert állított, hogy a vallás és iskola közöttök virágoztassék. S mily előmenettel is virágzott az mindeddig, bizonyítja az, hogy e falucskában sem a férfi, sem az asszonyi renden nincs egy személy is olyan, ki meglehetősen olvasni, többnyire pedig igen jól olvasni, írni, énekelni, számvetni az ne tudjon.” Templomot legkorábban az 1749-es püspöki vizitáció jegyzőkönyve említ: „Templom kőből való, sendelyes, Harang 2, küsdedek.” A 19. század elejére a templom állapota megromlott. A templomot nagyobbra építik, a bővítéshez idős és ifjú Balázs Lőrincz ad telket. 1801–1802 között a templom és a torony elkészült. Az orgona még nem épült meg a templom napnyugati végében, „vagyon egy virágosan festett borításu Kar vagyon illyen homlokírással: Az egy igaz Istennek dicsőségére és a Jézus Ks. Tiszteletére építette a Lokodi Unitária Szt. Eccla az 1801-k Esztendőben. Ebben a feljárás kétfelől Csiga grádicsokon vagyon.” 1848-ban, a forradalom évében, az 1815-ben önállosult egyházközség vezetősége felkereste az akkor Abásfalván élő, majd később Lókodra költözött Balázs Mózes asztalosmestert, orgonakészítőt, akivel szerződést kötöttek orgonakészítésre. A szerződés eredetijét a homoródszentmártoni egyházközség levéltárában őrzik:
„Mű kik aláb neveinket le írt Személyek adgyuk itten Contractualis Levelünköt folyo 1848-dik évi Januarius holnap 10-k napján, midőn volnánk ns. Udvarhely Székben H. Abásfalván a Balás Mózes Uram ns. Lakjában az hol jelen lévén ugyan fen érintet Orgona művész Balás Mózes Uram, más részről ugyan írt széki a Lókodi Unitária Eklésia Biztos Személyek követjein Curator Cirják Lőrintz, Pál Lőrintz, Cirják János, Sándor Mozes, id János az kikis Lépének mű előttünk ilyen egyezetre t.i. kívánt szüksége lévén a Lokodi Eklésiának egy Ött Mutatios két testületű Orgonára, a melyet megkészítés magára válalván és kötelezvén is magát, írt orgona művész Balás Mozes Uram az aláb megnevezet pontok és fel tételek alatt
1-o.- légyen az az ött hangváltozata a mi téjend flota májor 8 láb dugot. 2. flota minor 4 láb dugatlan fából, principál 4 lább, super octáva 2 láb és duplex mixtura ezek onbol.”
A mester szerződés szerint 550 magyar forintot és 3-3 köböl búzát és törökbúzát kapott munkájáért és míg „ a munkáját kebelibe végzi 20 csürkét és 40 tojást”. Egyéb tételek mellett az orgonakészítő 5 évi kezességet vállalt munkájáért. A számadási jegyzőkönyvek részletesen beszámolnak az orgonaépítés költségeiről, a szerződés értékes adatokat tartalmaz a kifizetési módozatról, dátumokról. Ezek az adatok kiegészítik az orgona eddig ismert történeti adatait, a Dávid István Műemlék orgonák Erdélyben című könyvében, a lókodi orgonánál a következőket írja: „1870 (?) Rövidoktávos orgona, feltehetően korábbi építésű”. A jegyzőkönyvek a rejtélyt megoldották! Az orgonatest egy darabban készült és hatregiszteres lett. 1851-ben így írja le a jegyzőkönyv az orgonát: „A templom körül párkányoztatott cseréppel ujra fedetett s ki meszeltetett 1840-ben, belsejében egy szép kis 6 változatos Orgona készült, az alatta levő karral.” A mester az utolsó kifizetést augusztus 12-én veszi kézbe: „Alol én Nyugtatványozom ezenel az Lokodi ns Eklésiját és Megye Biro Cerják Lőrintz őkegyelmét, hogy ezen Contractusban levő kezemnhez vett bévitel Sumák öszve adássa által az 550 v to m. forint Sumával ki elégitve ismérem magamat az orgona megkészíttése tárgyába s ugy minden ahoz ígért gabona és más ahoz igért öszvegekből.” 1865-ben megigazítják az orgonát. 1884-ben az orgona fúvóját áthelyezték és megjavították, az alkatrészekért és munkáért 23 forintot fizettek. 1896-ban a jegyzőkönyv megjegyzi: „A templom stakatúrja annyira meglévén gyengülve, hogy történhető leszakadás esetére az orgonát megsemmisüléssel fenyegeti, meghagyatik gondnok és előljáró afiaknak, hogy az orgonát késedelem nélkül bontsák le a templomból távolítsák el biztos helyre, mintaddig míg visszarakására a megújítandó templomban alkalom nyílik.” Ennek ellenére a következő évben orgonajavításról írnak: értéke 32.15 forint, majd 1899-ben újból javították a kiadás 18 forint 40 krajcár volt. A nagyon rossz állapotban levő templomot 1911-ben, Pákéi Lajos tervei alapján újraépítették. Az orgona lebontását, „az egyházközség házilag teljesíti.” A következő évben a karzat kibővítését határozták el. Szeptemberben tárgyalásba bocsátkoztak Mátisfalvi Szőcs Sámuel orgonakészítővel az orgona újraösszerakásával kapcsolatban: „az orgona megtekintése után, a közgyűlés előtt kinyílvánítja, hogy ő hajlandó elvállalni az orgona össze állítását kitakarítását ujra javítását és ennek díjául kér 140 koronát és teljes élelmezést.” 1911. december 28-án azonban, a szeme nagymértékű gyengülése miatt, nem vállalhatta a munkát. A gyűlésen jelen volt, a már előzetesen megszólított György Péter orgonakészítő Lövétéről, akivel az egyházközség egy új szerződést kötött. Ezt a munkát 450 koronáért vállalta, de ebben benne volt az is, hogy „a játszóasztal előhozódik és az orgonatest hátul helyezendő el a fuvoval s a fuvó deszkaburkolattal veendő körül”. 1912 májusában kész az orgona, Györffy István tanító mint szakértő vizsgálta meg. „Jónak talála az egyházközségnek a rendes használatra át is adott.” De a karzattal kifogások merültek fel. Biztonsági okok miatt, mivel az orgonát kihelyezik a karzatra úgy, hogy „a clávitura még 1 m-rel elé ugrik a karzat elé”, javasolták az orgona felbillenés veszélyének elkerülése érdekében 2 db öntöttvas oszlop alkalmazását. György Péter 130 koronával több pénzt kapott a szegődöttnél. 100 koronáért a mester egy orgona elé való díszt is készített, melyet az egyházközség megvásárolt. Az első világháborúban 17 kg ónsípot rekviráltak, amelyet Székelyudvarhelyen tesznek vonatra, de a Fémközpont válaszlevele szerint „szállítás közben elveszett”. A keresést megígérték, de a sípok sorsáról nem tudunk semmit. A háború után az orgona rossz állapotban volt, a lelkész javasolta a „használhatatlan” állapotban levő orgona javítását.

08_Lokod 002

György Péter jelentkezik a munkára: „ő meg is nézte, vizsgálta az orgonát 32 legnagyobb síp hiányt fedezett fel, s ezt a 32 sípot s más kisebb javításokat kész eszközölni 3000 Leiért”. A javításhoz szükséges anyagi fedezetet a szeretetadományok felhasználásával látta megvalósíthatónak, az E. K. Tanács beleegyezését kérik. Sajnos az orgonakészítő, az egyházközség sorozatos felkérésére sem jelentkezett az orgona javítására. Utolsó felszólításakor, egy brassói orgonakészítő felszegődésével fenyegetik. A püspöki vizitációkor az orgona nincs kész. A vizsgálószék megjegyzi: „(…) az orgona használhatatlan – utasítja Pp.szék a közgyűlést, hogy megtalálja módját megfelelő szakértővel kijavítattni.” Szeptemberben ügyvédi eljárással próbálták rávenni a vállalt munka elvégzésére. Végül György Pétert szekérrel hozták Lókodra, ahol befejezte a munkát. 1937-ben elhatározzák a karzat kifestését, ezért az istentiszteletet az iskolában tartják. Az orgona folytonosan romlik: 1940-ben „lelkész jelenti, hogy az orgona nagyon rossz állapotban van, kéri a gyűlést, intézkedjék, hogy a lehetőség szerint az orgona javítassék meg”. 1941 márciusában a recsenyédi lelkész egy csíki orgonakészítőt ajánl a lókodiaknak. Azonban nem jön össze a javítás. 1941 decemberében, 27-én „dr. Szabó Jenő m.vásárhelyi orgonajavító a faluba érkezett és csekély honoráriumért elválalná a munkát”. Nem tudunk a munka elvégzéséről, viszont 1946-ban újból javítják az orgonát. Az október 31-én tartott gyűlésen jelen vannak Peécsy Zoltán és Zilahy Ferenc orgonajavító egyetemi hallgatók: „a használhatatlan orgona kijavítására… hívatlanul bár, de megfelelő ajánló levéllel megjelentek a helyszínen s megvizsgálván az orgonát 500.000 Leiért hajlandók azt kijavítani.” November 6-án az orgonajavítók „munkálataikat befejezték”. 450 000 lejt kaptak. 1963-ban, 20 év múlva a lelkész javaslatára, hogy „vannak lelkésztársai, akik értenek a templomi orgona megjavításához és a megromlot orgonát, javasolnák megnézetni és azt javítás alá tenni”. Nincs semmilyen adatunk a javításról, sőt 1971 novemberében a leltárban ez áll: „8. Orgona rossz állapotban”. 1972-ben beszélnek az orgonajavításról, az Unitárius Egyház Misszió Bizottságának 1972. november 2–3-i gyűlésének határozata értelmében a Lókodi Unitárius Egyházközség részére folyósítottak segély összeget a templomorgona javítására.
Sajnos az orgona azóta sem javítódott. Ez év augusztusában Enyedi Pál, a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia docense által végzett felmérés szerint az orgona teljes felújítást igényel. A drasztikusan lecsökkent létszámú egyházközség külső források bevonásával újíthatná meg orgonáját. Mindenképpen érdemes volna ezt a sajátosan székelyföldi műemlék orgonát megmenteni. Ez az írás is ezt a célt szolgálja.

 

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek