A lóerők árnyékában

Beszélgetés László Róbert sportbíróval

634

Környékünkön nagy hagyománya van az autóversenyeknek, több tucat országos eseményre, de még nemzetközi megméret­tetésre is sor került a Hargita lábánál az elmúlt évtizedek során. A sikeres versenyek elengedhetetlen tartozéka a részt vevő sportolókon kívül, hogy megfelelő szakemberek irányítsák az eseményeket, akik munkája legtöbbször a háttérben zajlik. László Róbert először nézőként, majd fotósként volt jelen raliversenyeken, tizedik éve viszont sportbíróként tevékenykedik, ma ő vezeti a Hargita Megyei Autósport Bírók Testületét és tagja a Román Autósport Szövetség Központi Bírói Testületének is.

– Hogyan került kapcsolatba az autósporttal?

– Gyerekkorom óta autóőrült vagyok, úgyhogy nem kellett nagy impulzus ahhoz, hogy a versenyek közelébe kerüljek. Tizenöt éves voltam, amikor lehetőségem adódott két szakavatott idegenvezető, Cnejevici Svetozar és Németh Gábor egykori raliversenyzők társaságában végigkövetnem a 20. Hargita Rali eseményeit. Akkor döntöttem el vakmerő tinédzserként, hogy én is raliversenyző leszek.

– Végül nem raliversenyző lett, hanem sportbíró…

– A fent említett eseménytől kezdve fokozottan nőtt az érdeklődésem a hazai és nemzetközi autós események iránt, annyira elfogult voltam, hogy érettségi előtt két nappal elmentem Kolozsvárra egy barátommal ralit fotózni, hogy kiélhessem az adrenalinfüggőségem. Ekkor ismerkedtem meg a Hargita Megyei Autósport Bírók Testületének néhány tagjával, akik felajánlották, hogy része lehetek csapatuknak, amennyiben lesz hajtási jogosítványom. Szűk egy év elteltével már tanulóbíróként vettem részt a barcasági ralin, majd 2009 novemberében élesben is bíráskodtam a szezonzáró Argeș Ralin. Azóta megpróbálok minden hazai bajnoki versenyen részt venni, mi több, a szabadnapjaimat is mindig a versenynaptár után igazítottam. 2014 tavaszán megválasztottak a Hargita Megyei Autósport Bírók Testülete elnökének, ahol már a második mandátumomat töltöm, 2017-től pedig a Román Autósport Szövetség Központi Bírói Testületének is tagja vagyok. Az évek során volt részem több oldalról is megközelíteni az autóversenyeket, tagja voltam helyi és regionális versenyek szervezőcsapatának, de ezek mellett lehetőségem adódott belekóstolni az OB2-es és OB1-es hegyigyorsasági futamok szervezésébe is.

– Mi a feladata egy sportbírónak az autóversenyeken?

– A sportbírói tevékenységet minden autósport szakágban két fő részre lehet bontani: vannak a pályabírók és van a versenyvezetőség. A két csoport szoros kapcsolatban van egymással, lényegében a versenyvezetőség feladata a döntéshozás, a pályabírók feladata meg ezek végrehajtása. Nem feltétlenül kell úgy elképzelni minket, hogy a pálya szélén zászlókat lengetünk, mint a Forma–1-ben, vagy kézi stopperrel mérjük az időt, mint a filmekben. Vannak különböző feladatkörök, amelyek szakáganként változnak, van, aki rajtoltatja a versenyzőket, van, aki időt mér, van, aki zászlós pályabíró.

– Mi a feltétele annak, hogy valaki autósportbíró legyen?

– A jó román nyelvtudás (Romániában) elengedhetetlen része a sportbírói tevékenységnek, a minimális korhatár és a minimális iskolai végzettség mellett (minimum 12 osztály). Ajánlott, hogy a jelentkezőnek legyen B kategóriás gépjárművezetői jogosítványa – illetve lehetősége autóval elutazni a verseny helyszínére – és tudjon angolul. A sportbírói tevékenység nemtől független, a nyitott (hegyi gyorsasági) és zárt (mint például a karting, time attack, rallycross) pályaversenyeken a zászlós pályabíróknak fontos a jó fizikum. Az autósport veszélyes műfaj, ezért a stresszhelyzeteket jól tűrő személyeknek ideálisabb ez a feladatkör, de előnyt jelent, ha valakinek elsősegélynyújtási ismeretei is vannak.

– Mi a legnehezebb feladat az autósportbírók számára?

– Az autósportbírók beosztásától függően változik a nehézségi fokozat is. A raliban a pályabírók végrehajtják a felső utasításokat, ezért nekik mondhatni könnyebb feladatuk van, azonban szükség esetén – ha a helyzet megköveteli – felső utasítás nélkül is hozhat döntést egy pályabíró, de ezek az esetek egyre ritkábbak, ráadásul a bírói pontokon általában több ember van, tehát a konzultálás lehetősége is adott. A zászlós pályabírókat (hegyi, gyorsasági, gokart, time attack versenyek) a versenyigazgató távoli szemének és kezének is lehet mondani, az ő visszajelzésük és beavatkozásuk nagyon fontos egy verseny megfelelő lebonyolításához. Itt főként a hegyi gyorsaságin dolgozó zászlós pályabírókat emelném ki, hiszen őket nem látja a versenyigazgató, sőt sokszor a bíró az előtte és mögötte lévő társaival sincs vizuális kontaktusban. Ilyenkor neki kell mindent közölnie felettesével, sőt szükség esetén ő kell az első döntést meghozza, és e szerint be is kell avatkozzon, mindezt úgy, hogy félpercenként érkeznek az autók versenytempóban. A sportbírói tevékenység legnehezebb feladata a legoptimálisabb döntést hozni a lehető legrövidebb idő alatt és ezzel párhuzamosan a leggyorsabban beavatkozni. Ez esetenként a versenyvezetőségre hárul, de van, amikor a pályabíróra.

– Az autósport meglehetősen balesetveszélyes, időként tragikus balesetek is előfordulnak. Hogyan tudják ezeket az eseteket feldolgozni?

– Szerencsére a mai modern autósportban a balesetek számához viszonyítva elenyészők a sérülések. Azt viszont meg kell jegyezni, hogy egy autóversenyző legenyhébb sérülése általában súlyosabb, mint például egy focista átlagos sérülése. A tragikus vagy nagyon súlyos baleseteket két kategóriába sorolnám: az egyik, amikor közvetetten érintett a sportbíró (nem az ő szakaszán történik a baleset), a másik meg amikor közvetlenül érintett. Mindkét eset felkavarja az embert, de az idő során a sportbíróknak muszáj fejben erősödniük és lezárniuk a múltat, ahhoz hogy félsz nélkül vágjanak neki a következő feladatnak. Eddigi pályafutásom során közvetetten érintve voltam egy halálos kimenetelű, illetve néhány súlyosabb balesetben is. A tavaly nyáron viszont közvetlenül érintve voltam egy hegyi gyorsasági futamon történt balesetben, tőlem száz méterre döntötte ki a villanyoszlopot a versenyző, az autó fele megsemmisült. A pilóta viszont egy bokaficammal megúszta. Az ehhez hasonló esetek könnyebb feldolgozásához mindenképp hasznos, ha az ember jó visszajelzést kap a beavatkozását illetően.

– A nézőket is éri néha baleset, ennek ellenére sokan kíváncsiak a sportágra. Hogyan lehet megelőzni az ilyen eseteket? Mit tehet saját biztonsága érdekében a néző, akinek kedve támad ellátogatni egy versenyre?

– Az autósport egy látványos, de ugyanakkor fokozottan balesetveszélyes sportág. Amit elsősorban tudni kell, hogy egy autóversenyen az ember sehol sincs maximális biztonságban. Azonban vannak helyek, ahol kisebb az esélye a balesetnek. Aki autóversenyt szeretne nézni, annak mindenképp be kell tartani a sportbírók és a rendfenntartók utasításait. Ezenkívül fontos odafigyelni még néhány dologra, amelyek a nézők számára készített folyóiratokban is megtalálhatók. Sose legyünk az út felszíne alatt, mert a gravitáció az elszabadult autót jó eséllyel lefelé fogja sodorni; ne álljunk a kanyar külső ívén és ne legyünk féktávon, tartsunk tisztes távolságot a versenypályától az egyenes szakaszokon is, főként ha egy kanyar kijáratánál vagyunk. Úgy foglaljunk helyet, hogy legyen egy képzeletbeli menekülési útvonal, továbbá nem árt ha az ember az autó elhaladását állva követi végig. Ezek a tudnivalók természetesen a nyílt terepen zajló – lezárt közutak vagy városi szakaszok – versenyekre vonatkoznak, zárt pályás, lelátóval ellátott versenyen használjuk a lelátót és tartsuk be a biztonságiak utasításait.

– Meséljen kicsit az Ön által vezetett testületről…

– A Hargita megyei autósportbírói tevékenység kezdetét a 70-es évek vége és a 80-as évek eleje közé datálják, sajnos konkrét információim nincsenek erről. Hobbiszintű tevékenységként jött létre ez az úgynevezett mozgalom, és mind a mai napig ebben a státuszban maradt. A megyei sportbírói tevékenység fénykora a kilencvenes évekre, valamint a kétezres évek elejére tehető, amikor Dietrich Árpád vezetésével Hargita megyének volt az ország egyik legjobb bírói gárdája. Akkoriban, mivel Dietrich Árpi bácsi volt a Központi Bírói Testület elnöke, a Hargita megyei sportbírók tanították be az akkor alakuló testületek tagjait. Ma tizenhat tagot számlál a csapatunk, országos viszonylatban az egyik legkisebb átlagéletkorral rendelkező gárda vagyunk. Sajnos a csapatösszetétel évről évre változik, ma már nem divat autósportbírónak lenni. De mindezek ellenére igyekszünk a Dietrich Árpi bácsi által kivívott jó hírnevet fenntartani, a tavalyi évet problémamentesen zártuk, amivel kivívtuk a Román Autósport Szövetség elismerését is, mi több, a vezetők minket neveztek meg az elmúlt év egyik legjobb sportbírói testületének. Az elmúlt négy évben három különdíjat is kaptunk a hazai autósport szövetség díjátadó gáláin, amelyek közül egyik az én nevemre szól. Jóleső érzés, ha az ember munkáját egy ilyen plakettel honorálják.

– Melyek a tervei?

– A csapat szempontjából szeretném, ha sikeresen zárnánk az idei évet is és megmaradnánk az ország legjobb sportbírói között. Reménykedem, hogy a fiatal és tehetséges kollégák értékes tapasztalatot szereznek és hosszú évekig részesei lesznek a Hargita Megyei Sportbírói Testületnek, segítve ennek hírnevének öregbítésén. Továbbá reménykedem, hogy rövid időn belül minimalizálni tudjuk a lemorzsolódást. Személyes célom a hazai bajnokságok versenyvezetőségének stabil tagja lenni, illetve szeretnék a Magyar Nemzeti Autósport Szövetség sportbírói közé kerülni, hogy az ott szerzett tapasztalatokkal segíthessem az itthoni autósportot.

– Nem érezte úgy, hogy mégis a versenyautóban van a helye?

– A sportbírók legtöbbje az autóversenyzés iránti szeretetből űzi ezt a tevékenységet, amelyre azt lehet mondani, hogy egy hobbiként működő szakma. Mivel az autóversenyzés a világ legköltségesebb sportjai közé tartozik, ezért nem mindenki engedheti meg magának, hogy versenyautóba üljön, viszont szeretnének hasznos részei lenni az autós eseményeknek, így a bírói státusz mellett döntenek. Nekem személy szerint volt lehetőségem amatőrként kipróbálni a navigátori szerepet, kétségkívül életem egyik legnagyobb élménye volt. Mint ahogy az is nagy élmény számomra, ha alkalmam adódik egy versenyző mellett helyet foglalni a jobb egyben.

Kiss Előd-Gergely

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.

Ez a weboldal Cookiekat használ a felhasználói élmény javítása érdekében Elfogadom Részletek