A legkönnyebb ötletelni…

100

Eugen Teodorovici közpénzügyi miniszter a múlt héten egy szakmai értekezleten többek között azt hangoztatta, hogy a pénzügyi ismeretek elsajátítását a legmagasabb szinten, a politikai elit szintjén kell kezdeni, ugyanis a parlamentben egyre gyakrabban születnek légből kapott, a valóságtól elrugaszkodó és megalapozatlan törvényjavaslatok. Bizonyára tudja, tudhatta, miről beszél, mert túl azon, hogy évek óta tárcavezetői tisztségeket is betölt, a Szociáldemokrata Párt szenátora is, s így pedig belülről ismerheti, hogy mi történik ott a parlamentben. Az ilyen valóságtól elrugaszkodó vagy a hatásmechanizmusok tekintetében több mint vitatható törvényjavaslatok okán nehézkessé, körülményessé válhat a honatyák tevékenysége, háttérbe szorulhatnak indokoltabb és időszerűbb törvénytervezetek, s így nem véletlen az sem, hogy éveknek kell eltelnie ahhoz, hogy törvény révén szentesítsenek sürgősségi kormányrendeleteket. A dolgok ilyenszerű alakulása kapcsán azt is nyomatékolta a tárcavezető, hogy vannak olyan kollégái, akik populista módon viszonyulnak bizonyos kérdésekhez, vagy éppenséggel olyan javaslatokkal rukkolnak ki, amelyek időközben elveszítették aktualitásukat. Amúgy azt is részletesen taglalta, hogy hazai viszonylatban egyre inkább nyilvánvalóvá válik a pénzügyi, az adókultúra hiánya, ilyen szempontból pedig nem túlzás azt állítani, hogy a lakosság jelentős hányada a pénzügyi, a fiskalitási ismeretek tekintetében akár „analfabétának” is minősíthető. Ennek kapcsán nyomatékolta, hogy egy nemrégiben készült felmérés szerint a lakosság 70 százaléka nincs tisztában az adósságok, az adósságkeletkezés következményeivel, közel 90 százalékának pedig igen alacsony színvonalúak a pénzgazdálkodással, a pénzügyi problematikákkal kapcsolatos ismeretei. Amit a miniszter elmondott, az igaz, és kár lenne kétségbe vonni értékelését. Ám viszont amire ő utalt, az csupán az érem egyik oldala. A jogalkotás tekintetében, s mindenekelőtt a közpénzügyi, az adóügyi jogszabályozás tekintetében sokkal súlyosabb problémát jelent, hogy maguk a szakpolitikusok sincsenek rendszerint tisztában egy törvénytervezet hatásmechanizmusával, illetve gyakorlatba ültetésének következményeivel. Hiányzik az előrelátás, a körültekintés, a kölcsönhatások szem előtt tartása. Ugyanakkor hovatovább azzal szembesülhetünk, hogy a kormányzat szintjén (de nemcsak) gyakori a kapkodás, a bizonytalankodás és az esetlegesség, s mindennek okán hiányzik a jogbiztonság, a kiszámíthatóság és a stabilitás. Ezt érzik, látják egyébként a külföldi befektetők, valamint a munkáltatói érdekképviseletek is, amelyek rendszerint a kiszámíthatatlanság okán marasztalják el a kormány által foganatosított sürgősségi kormányrendeleteket, illetve a parlament által meghozott egyes törvényeket. Ilyen körülmények között már azon sem kell csodálkoznunk, hogy jóformán meg sem szárad a tinta például egy sürgősségi kormányrendeleten, azt máris „ki kell pofozni” egy másikkal. És erre oly gyakran sor kerülhet, hogy még a legilletékesebbek sem képesek a folyamatot nyomon követni. Így például maga a közpénzügyi miniszter sem volt tisztában azzal, hogy egy adott jogszabályt az idén a 2018/2-es vagy a 2018/3-as sürgősségi kormányrendelettel módosítottak-e vagy sem. Legalábbis ez derült ki a múlt csütörtöki kormányülést követő sajtótájékoztatóján elhangzottakból. Utalhatunk egy minap meghozott, illetve megjelent sürgősségi kormányrendeletre is, nevezetesen a 2018/15-re: annak megindokolási szövegrészében többek között az olvasható, hogy a 2017/79-es sürgősségi kormányrendelet előírásainak ez esztendei gyakorlatba ültetése során kiderült, hogy annak egyes előírásai nincsenek összhangban másabb jogszabályok előírásával, s ilyenképpen félreértésekre került sor. A mi olvasatunkban ez a kormány által magyarázatnak, megindokolásnak vagy esetleg magyarázkodásnak szánt szöveg inkább önkritikának tűnik, de köztudott, hogy „ildomosabb” valamit valamilyen módon megmagyarázni, nyakatekert módon megindokolni, mint elismerni az elhamarkodás, a kapkodás tényét. Amúgy a miniszteri expozéba is helye lett volna némi önkritikának is, mármint a kormányzatot illetően…

Hecser Zoltán

A cikk a Hargita Népe március 19-i számában jelent meg.

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.