„A látvány hozzáidomul a bennünk élő szépséghez”

László Gyula grafikai kiállítás a Képtárban

141

A vonal természetrajzáról címmel nyílt László Gyula grafikai kiállítás a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum Képtárában március 14-én. Az 1998-ban elhunyt Széchenyi-díjas régész-történész, képzőművész mintegy hatszáz kortársa portréját rajzolta meg.

Hazaérkezett születésnapján László Gyula – mondta nyitóbeszédében a múzeum igazgatója, Miklós Zoltán, hiszen a művész, történész innen nem messze, Kőhalomban született, éppen március 14-én.
Orbán Árpád alpolgármester örömét fejezte ki, hogy László Gyula hazajött, és a grafikái által elhozott közénk ennyi híres magyart, akik a magyar nemzetünket gerincesebbé, jobbá tették.
Jakobovits Márta keramikusművész személyes kötődése okán vállalta a kiállítás méltatását, ugyanis a kiállított portrék közül az övét rajzolta meg utolsóként húsz évvel ezelőtt László Gyula Nagyváradon, másnap reggel váratlanul elhunyt.


– Egy nagy művészről, egy nagy emberről kell most szavakban vallani. Ezt a mondatot László Gyulától kölcsönöztem, amelyet egyik kortársáról írt. Hatalmas feladatként éltem meg a Berze Imre szobrászművésztől kapott felkérést, hogy beszédet mondjak e kiállításon. Hogyan is lehet egy ilyen komplex alkotót, hatalmas életművet szavakba foglalni? E nagy tudású ember rendkívüli szellemisége a mélységeket kutatta, s a létezés, a szellemi titkok magasságait. Szellemi öröksége hatalmas és szerteágazó. Képzőművészeti alkotásain, írásain, tanulmányain keresztül a humanizmus mindent átölelő dimenziójába emel. Végtelenül szerény, s a létezés titokzatos nagyszerűségével szembeni alázat sugárzott belőle. A képzőművészetben a cézanne-i elvekből levezethető szerkezetes látásmód irányvonalát követte, azt, hogy a körülöttünk létező dolgok esszenciája a bennünk megtestesülő szerkezet, ami a létezés lényegét magába zárja. Nem az alkotás felszabadultságát, önfeledt örömeit keresi, hanem a látvány mögötti lényeg minél mélyebb megfigyelését, megértését, megértetését tartotta a képzőművészeti ábrázolás értelmének – fogalmazott Jakobovits Márta művésznő.
A kiállítás megvalósításához nagyban hozzájáruló László Zoltán, a művész fia is tiszteletét tette az eseményen, az ő gyerekkori portréját is megtekinthettük Kós Károly, Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, Tamási Áron portréi közt.
– A rajzai alá rendszerint feljegyzést is írt: például, hogy milyen színű ingben, zakóban, ruhában volt az illető, milyen hangulatban. Megható szövegek ezek, amelyek életrajzokból hiányoznak. Úgy nézzék ezeket a portrékat, hogy ezek vallomások a családról, barátokról, a természetről, hitről, a női szépségről – fogalmazott László Zoltán.
A kiállítás május elsejéig látogatható.

Nagyálmos Ildikó

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.