A kutyának sem kellett

35

Az egyik legjobb kormányintézkedésnek tartottam valamikor a tej-kifli program elindítását. A program főként a szegényebb sorsú gyerekeken segíthetne, akik így naponta egy pohár tejet és egy kiflit biztosan elfogyaszthatnának. Mindez feltételes módban, ugyanis amíg a tej iható, a kifli ehetetlen. Legalábbis amit a gyerekeim kapnak naponta a suliban.
Lerágott csont – ezt hihetné az olvasó, de amikor nap mint nap szembesülsz azzal, hogy ehetetlen a kifli, az már felháborító. Főleg, hogy milliókat költ rá a megyei önkormányzat, mindezt az én pénzemből. Mivel az én adómból is mehet pár banicska arra a kiflinek nevezett izére.
Mert az minden, csak nem kifli. Szagát semmihez sem tudom hasonlítani, de egy biztos, nincs péktermék-illata. Állaga szerint kőkemény, az ízét meg nem ismerem, mert annyira gusztustalan volt, hogy nem mertem megkóstolni. Valami tordai cég készíti, lehet benne liszt is, de nem túl sok. Szívem szerint kidobtam volna az ablakon, de féltem, hogy ha éppen arra jár a szomszéd és fején landol a kiflinek nevezett izé, behasad a koponyája. Szemetesbe élelmiszert nem illik dobni, elajándékozni nem mertem, mert rossz néven venné bárki, akinek odaadnám.
Javasolták, hogy szárítsam meg, hátha prézlinek jó lesz, de ha kifliként nem merem megkóstolni, hogy is merném megenni prézliként például makarónira szórva? Tartogattam, majd megáztattam, hátha megeszi a malac. Neki sem kellett, sőt a tyúkok is otthagyták.
Szerdán is valami hasonló förmedvényt kaptak a gyerekek a suliban. Kibontottam, hogy legalább lássam, mivel etetné őket az állam. Aztán kezdtem keresni a csomagoláson, hogy mikor gyártották, de sem azt, sem pedig a szavatossági időt nem találtam meg rajta. A gyártó tordai cégre rákerestem az interneten, valami hetven fölötti néni a tulaj, de egy kicsit dokumentálva kiderült, ugyanez a nénike már volt pékségnek adminisztrátora, de a büntetések miatt azt felszámolták, így újabbat indítottak és sorra nyerik a liciteket.
Kolléganőm hasonló kiflit kapott. Ő sem engedte a gyerekeinek, hogy megegyék. Gondolta, jó lesz kutyaeledelnek. Kínálta vele az ebet, az megszagolta, majd otthagyta. Az iskolából kapott kifli még a kutyának sem kellett.

Kopacz Gyula

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.