A kolbász és a hagyományok ünnepe

VI. Csíkszentmiklósi Kolbászfesztivál

466

A hétvégén tartották a VI. Csík­szentmiklósi Kolbászfesztivált. Minden eddiginél többen je­lentkeztek a rendezvény fő prog­ramjának számító kolbásztöltő versenyre, hiszen idén 33 csapat vett részt a közösségépítő kihíváson. A versenyzők 37 féle kolbászt készítettek, a hideg ellenére is buzgón fűszereztek, aprítottak és szeleteltek a minden irányból „légkondicionált” sátrakban. A versenyt a Szörcsei Szabadtűzi Lovagrend I. csapata nyerte el leginkább a zsűri tetszését, de a Faluvégi menyecskéket és a Szörcsei Szabadtűzi Lovagrend II. csapatát is díjazták. Még annak is jól telt, aki sem a hidegért, sem a disznóhúsért nem rajong…

Zsűrizés az önkormányzat csapatánál. Még pálinkát is töltöttek Fotók: László F. Csaba

Nem szeretem a hideget, és nem eszem disznóhúst. Ezzel a mondattal akár rövidre is zárhatnám a VI. Csíkszentmiklósi Kolbászfesztivál számomra nyújtott élményét, de nem teszem. Tényleg hideg volt, amikor a fotós kollégával megérkeztünk a helyszínre, de a sportpályán látott nyüzsgés kíváncsivá tett. Gyorsan körbe is néztem a sátrak között, ahol már délelőtt 9 órakor elkezdődött a kolbászkészítés.

Több az ízeknél
A fesztivál fontos részét képezte ugyanis a kolbásztöltő verseny, a benevezett csapatok célja pedig a zsűri elkápráztatása volt. Elsőként a Csíkszentmiklósi Közbirtokosság sátránál álltam meg, ahol éppen fokhagymapucolással foglalkoztak. Mint elmondták: harmadik alkalommal vesznek részt a versenyen, és a hagyományos ízekre törekednek.
– Só, bors, paprika. Ezek a fűszerek képezik a kolbászunk alapját, reméljük, jól sikerül majd. Úgy gondoljuk, hogy ez a verseny nemcsak az ízekről, hanem a közösség összekovácsolásáról is szól, és nem akartuk kihagyni – nyilatkozta Erőss Edit.
Továbbhaladva a Pogány-havas Kistérségi Társulás tagjait pillantottam meg, akiket sikeresen meg is zavartam az előkészületekben. Váli Csongor, a társulás vezetője, mosolyogva köszöntött, és közölte: a természetesség jegyében sütnek. Sátrukban nemcsak a „zöld” kolbász alapanyagait, de különböző ismeretterjesztő játékokat is felfedeztem. Kiderült: önmagukhoz hűen ezúttal is gyermekfoglalkozásokat tartanak az érdeklődő fiataloknak.
– Csapatként először veszünk részt ezen a programon. Korábban egyénileg itt voltunk ugyan, de nem ebben a formában. Most találkozunk a kistérség lakóival, beszélgetünk a gyermekekkel, és nem mellesleg zöld fűszerekkel elkészítjük a spenótágyon tálalt mikrokolbászt – avatott be a részletekbe Váli Csongor, aki azzal vigasztalt, hogy a hideg és a hó hozzátartozik a kolbászfesztiválhoz.
Ezzel tudtam volna vitatkozni, hiszen már fél óra után fagyás közeli állapotokat tapasztaltam meg, de abban egyetértettem, hogy egyedi hangulata volt a rendezvénynek. A lábam alatt ropogó hó, a forralt bor illata, az egyre őszintébb „pálinkás jó reggelt” köszöntés és a kolbásztöltő emberek sokasága igazi székely ízt adtak a programnak. Még akkor is, ha nem feltétlenül vettem részt a kóstolásban. Legalábbis, ami a húsokat illeti.

Békési csapat. Magyarországról is érkeztek kolbászolók

Színvonal, higiénia, jókedv
Mire átsétáltam a pályán, a zsűritagok is felsorakoztak a színpad előtt, és ismertették a kolbászkészítéssel kapcsolatos elvárásokat. Mint kiderült: ezúttal több kategóriában is pontozzák a versenyzőket, és fokozottan figyelnek a higiéniára.
– Nagy öröm számunkra, hogy ilyen sokan részt vesznek ezen a gasztrorendezvényen. Emlékszem, hat éve fele ennyi érdeklődő sem volt. A mai nap sokak számára a kolbász, a jókedv és az együttlét ünnepe lett – fogalmazott Hajduk Zoltán mesterszakács, Guinness-rekorder.
Ferencz Tibor polgármester is köszöntötte a jelenlévőket, kiemelve: évről évre többen jelentkeznek a versenyre, és ez a rendezvény színvonalát is mutatja. Beszédét a hagyományőrzés fontosságával zárta.
A köszöntők után elkezdődött a láncfűrészes favágó verseny, így aki néhány percre elpártolt volna a kolbásztöltők megfigyelésétől, nyugodtan megtehette. Valódi tolongás alakult ki a farönk körül, sokakat érdekelt a rendezvény e része is. A Szépvíz Rádió sátránál azonban töretlen volt a munka. Érdeklődésemre Páll Zoltánhoz irányítottak, aki kérdésemre elmondta: régi receptet használnak.
– Borsikás kolbászt készítünk. Régen nagyon nehezen jutottak fűszerekhez az itteni emberek, de a borsikafű bőven termett, szóval gyakran használták. Mi ezeket az időket elevenítjük fel – taglalta a Szépvíz Rádió munkatársa, megjegyezve azt is, hogy nemcsak a csíkszentmiklósiaknak, de az egész községnek fontos a kolbászfesztivál.

A szépvízi rádiósok. Hullámhossznyi kolbászt töltöttek

A lelket is bele kell tölteni
A szépvízi csapattól elköszönve már határozottan nem éreztem a lábaimat, de egy idő után nem is érdekelt, hiszen mindenhol felajánlották a folyékony felmelegedési lehetőséget. A székely pedig úgy tartja, ha adnak vedd el… Szóval pirospozsgás arccal szólítottam meg András Róbert szervezőt, aki elégedetten számolt be arról, hogy idén 33 csapat 37 féle kolbászt készít.
Arra is visszaemlékezett, hogy 9 csapat részvételével zajlott az első Csíkszentmiklósi Kolbászfesztivál. Mint elmondta, tavaly 24-en jelentkeztek, és ez a növekvő tendencia sokat jelent a szervezőknek.
– Teljes mértékben önkéntes rendezvényről van szó. Idő kellett, amíg megismerték és megszerették az emberek, de mára valódi hagyománya van. Minden évben 120 ember dolgozik azon, hogy tudjuk lebonyolítani a programot – mondta András Róbert.
Beszélgetésünk alatt elcsendesedtek a láncfűrészek, és mire észbe kaptam, méretes disznót perzseltek az orrom előtt. Az Újkígyósi Hentesek bemutatójára számos érdeklődő volt kíváncsi, én azonban más irányt vettem. Megpillantottam ugyanis egy szívemhez közel álló helyszínt, és szinte azonnal lecsaptam az első fülbevalóra, amelyet a kézművessátorban megpillantot­tam. Elégedetten haladtam tovább, sőt még kolbászt is vásároltam útközben.

No, de nem az éhség lett úrrá rajtam, és nem is a kolbászt tisztelők és szeretők közösségébe akartam beolvadni. Az esemény jellegéből fakadóan úgy gondoltam, hogy nem hagyhatom ki a kóstoló hazavitelét. Kolbásszal a táskámban teljesen felvértezve éreztem magam, és magabiztosan tértem be a Belső-Somogyi Méhészek sátrába, akik nemcsak fűszereztek, de citeráztak is, s hangjukkal megtöltötték a pálya egy részét.
Itt megtudtam, hogy Magyarországon főleg böllérfesztiválokat tartanak, és a kolbászkészítés legfőbb szabálya, hogy a lelket is bele kell tölteni, természetesen a friss alapanyag után. Elköszönve a magyarországi részt­vevőktől, a fotós kolléga után kutattam. Kiderült: ottlétünk alatt nemcsak én melegedtem a szívélyes kolbásztöltők jóvoltából, így jövőre jókedvvel térünk vissza fagyoskodni Csík­szent­miklósra.

Keresztes Bea

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.