A kissolymosi unitárius templom orgonáinak története

84

Templomaink felbecsülhetetlen kincsei közé tartoznak az orgonák. A hangszerek királynőjének tartott bonyolult szerkezetek a barokk korban terjedtek el vidékünkön is. A keresztúri egyházkör unitárius templomai orgonáinak bemutatására vállalkozott sorozatában Márk Attila.

Kissolymos a középkori Keresz­túrszék nyugati szélén található, a kis­solymosi patak völgyében. Első írásos említése 1566-ból való Kws Solijmos néven. A középkori katolikus helység a 16. sz. első felében vált unitáriussá. A 17. században a szomszédos szent­erzsébeti Eőssy András és fogadott fia, Péchi Simon hatására, szabad utat engedtek a faluban a szombatosoknak, akik templomot is építettek Égető János kertjében. A református I. Rákóczi György fejedelem erélyesen lépett fel először a szombatosok, majd az unitáriusok ellen is, a felszámolt szombatosok református hitre tértek. Az 1638-ban kiküldött fejedelmi bizottság még az unitáriusoknak ítélte a templomot, de 1640-től az unitáriusok közül nagy számban erőszakkal térítettek református hitre, olyannyira, hogy alig maradtak a faluban, istentiszteletre egyik házhoz jártak. 1697-ben az akkor 68 esztendős, már református Domokos István így emlékezett e korra. „Akkor az Unitáriusok közül is sokat oda eskettetett erőszak alatt, csak kilentz ember marada megh az Unitárius valláson.” A régi unitárius templom sorsáról a 17. század végi tanúvallomások tudósítanak: „az, kik az Calvinista vallásra esküdtek, azok osztán elrontották, az akkori Unitárius templomot s annak helyére csinálák az mostani Calvinista templomot.” A második unitárius templomról 1726. május 24-én kelt jegyzőkönyvben olvashatunk. A templom hamar tönkrement, az 1801-es püspöki vizitációs jegyzőkönyvben már a romos, használhatatlan állapotban levő templomról olvashatunk: „[…] Napnyugat felöll való végiben erősen megromlott Kő Templom Torony nélkül, melynek le-omlása okozta a templom romlását […]”. 1778-ban, mikor Kisgyörgy Ferencz, akkori prédikátor el akart innen távozni, a parochiális házat egy „gonosz ember meggyújtván, az előbbi iratok elégtek”. A falu közepén Mátéfi Mózes területén épült meg a templom és a torony 1799–1811 között kőből és téglából. Ebbe a templomba az egyház akkori főgondnoka, Mátéfi István saját költségén orgonát építtetett. Ugyanígy az ő költségén épült a siménfalvi tempom első orgonája, valamint 1811-ben a bözödi unitárius templom, később a csókfalvi reformátusok által megvásárolt orgonája is. Ha Pap Zoltán székelyudvarhelyi orgonakészítő feltevése igaz, hogy a bözödi orgonát a segesvári Johannes Binder építette, az is lehetséges, hogy a másik 2 említett orgona, tehát a kissolymosi is az ő munkája volt. 1812. október 10-én a következőket jegyezték le: „2-do. Emlékezetben hagyatik, hogy Tks. Mátéfi István Úr ezen Kereszturi Szt. Ekk. Érdemes Inspector Curatora kegjes indulatból ezenn Ecclához vonzo szivességből készíttetett az Isteni Tisztelet buzgóságosabban lehető végben vitelére egy hat mutatios igen szép orgonát, legjen kedves Isten előtt […].” Egy évre rá a számadásos jegyzőkönyv újra említi a hangszert: „[…] az Eccla egyéb ingo Jovai 1801-ben 5 Januarij tett Inventatio szerént épségben vannak, sőt szaporodott egy hat mutatios orgonával az mult Esztendei protocollatio szerént […].” Hogy is nézett ki ez az orgona? Az 1839. december 2-án tartott püspöki vizitációs jegyzőkönyv többek között az orgonát is leírja: „[…] A’ Templom helye, mely vagyon a falu derekán […] – ezen vagyon a’ Templom kőből Stakaturral cserép fedél alá építve – északi végében cserép fedelű Kő Toronnyal – a’ Templomban benn vagyon egy közép nagyságú orgona – az orgonán ez olvastatik: Kis Solymosi Tekintetes Mátéfi István tulajdon költségével készítette 1813-ban dicsérjük az Urat hangos Orgonában. Solt. CL.” Az orgona fújtatója szíjjal működött. 1831-ben javítják meg először a hangszert: „9. Az orgonát Renoválónak intertentiojával együtt 18 Mfrt.” Újabb javítást 1847-ben Török József iskolaigazgató végzett: „a Templom Stakaturja meg romladozott, le bontatván újra bé öntetett, […] és az egész Templom is ki meszeltettvén- és a’ meg avult s’ fület sértő hangulatu orgona mesterkélt az oskola igazgató által jól megigazíttatott- úgy mint Török József által.” A vásárolt kellékek szerint az orgona fújtatója hibásodott meg. Az enyvet, irhát, ónt és szegeket Segesvárról vásárolták, költsége: „Az eklésia orgonája megromolván ennek kijavításáért fizetett 15,24 frt.”
Nemcsak javítottak, hanem adományoztak is a kissolymosiak: az énlaki orgona megépítéséhez 1 magyar forinttal járultak hozzá. Az orgonaszíjat 1851-ben megjavították, majd 1860-ban egy újat vásároltak, 0,14 forintért. Az 1866-ban történt javítást megelőzően 7,60 forintot fizettek előlegként, majd a javításkor 3,44 forintot, „egy művésznek”. 1867-ben az eklézsia úgy határozott, hogy új orgonát készíttet. A szerződés megírását a kézdivásárhelyi Kolonics Istvánnal kötötték meg, amikor áldomásra 0,56 forintot költöttek. A következő évben a karzatot „kipadoltatják” 17 forint 89 dénárért. Az orgona elszállítása Kissolymosra 12 forint 52 dénárba került. Ismerjük az orgona befejezésének pontos idejét, Enyedi Pál budapesti tanár az orgonafelmérés alkalmával az egyik belső sípon a következő bejegyzést találta: „1870 Szeptember 27-én 9 órakor az orgona el készítésére írta Binder Antal mi után sok fáradtságot tett Kolonics István orgona művész tanító mester ur mellett.” Az az évi számadási jegyzőkönyv részletesen beszámol a költekezésekről. A Státus tőkétől 328 forintot kölcsönöztek a kifizetés érdekében. Az orgonaalap „számolata” szerint: „a.) néhai T. Augusztinovics Sámuelné ajándékából 107 fr. 66K./ b.) néhai T. Konc János hagyományából 32 fr. 50 kr./ c.) Mint fönnebbis írva van kölcsön vett a Status tőke pénzalapból 328 fr. a mit a szerződvény szerint az orgona művész fizetésébe ki adván, e szerint az orgona művész fizetésébe ki adván, e szerint átvitetik orgona alapul, jövő számvételre 220 fr. 16 kr.” Kolonics István segédjével 3 hétig dolgozott Kissolymoson, ellátásukra az egyházközség 45,70 forintot költött. 1871-ben, mint megtudjuk, az orgonaművész javítási fizetésébe 10 véka 4 kupa búzát kapott. Szerződés hiányában nem tudjuk az orgona pontos árát, a már említett részleten kívül még két részletről tudósítanak a jegyzőkönyvek: egy 367, 77 forintosról, illetve egy 133, 76 forintosról. A századfordulóig az orgona jól működött, 1901-ben olvashatunk javításról, takarításról: „Orgona javítás és takarítás költsége 30 kor.” A presbiteri jegyzőkönyvből több részletet megtudhatunk e javításról: „[…] a helyszínen megjelent Bartha György orgona művész az Orgonában némi javíttani való lévén s ha presbiterium hajlando a kijavításra a nevezett művész urral egyezkedjék vagy szerződjék.” Abban állapodtak meg, hogy „az orgona javítassék meg, még pedig oly formán, hogy a portol, pókhálóktól s a sípokat pedig mind egyen egyen hangolni, az orgona javítás alkalmával a felügyeletre T. Derzsi Gábor tanító úrt bízza meg a presbiterium”. Bár a szerződés szerint 50 koronáért vállalta a munkát, mégis a számadási jegyzőkönyv szerint 30 koronát kapott munkájáért, és a következő évben újabb javításra szorul az orgona, a gondnokot megbízzák, hogy nézzen orgonaművész után, „olyan után amely biztos legyen és felelősséget vállaljon”.

Nem tudjuk ki végezte a javítást. Bár 1905-ben, Derzsi Gábor énekvezér felajálott egy neki járó tiszteletdíjat orgona javítási alapnak, mégis ezekben az években, az esperesi vizitációs jegyzőkönyv, csak Nagysolymoson említ orgona alapot. Az 1916-os román betörés előestéjén, aug. 31-én, úgy határozott a keblitanács, hogy a jegyzőkönyveket, anyakönyveket és terítőket az orgonában rejtik el. A veszély elteltével, novemberben, beszámolnak, hogy „a könyvek az orgonában ép állapotban találtattak meg.” Az 1918-as orgonasíp rekviráláskor a kissolymosi orgonáról 38 homlokzati sípot szereltek le, hadi célra. Az orgonasípokat Héjjasfalvára szállították, ahonnan, valószínűleg, vasúton folytatták útjukat a célállomásig. Ugyanabban az évben, megérkezett a sípokért küldött pénz, amit a keblitanács a székelykeresztúri agrár bankba való elhelyezésre ajánlott. 1922-ben Lőrinczi Domokos lelkész és Szabó Gyula énekvezér 100–100 lejt adományoztak orgona alapra. 1926-ban elhatározták, hogy megjavítják a „leszerelt” orgonát. Felvették a kapcsolatot a temesvári Wegenstein céggel, a munkálat elvégzése érdekében. A cég által elküldött költségvetés szerint 29.400 lejbe került volna a javítás, amelyben az elrekvirált sípok pótlása, az orgona tiszítása tartozott volna.1926. aug. 24-én tartott keblitanácsi gyűlésen jelen volt Wegenstein Richard is, a kijavított orgona átvétele alkalmából. A javításról a legteljesebb leírást az a levél tartalmazza, melyet Lőrinczi Domokos írt az E. K. Tanácsnak a leküldött 604/1928 számú leiratra: „[…] a kissolymosi unitárius egyházközség a háboru folyamán leszerelt orgonáját 1926 nyarán javítatta ki és potoltatta az elvitt 38 drb. sípot. A sípok és az orgona kijavítása s ujra hangolása 29.400 Leibe került. A munkálatokat Wegenstein temesvári orgonagyáros végezte, kinek munkájával ugy Végler Gyula nyug. képezdei tanár, mint felkért bíráló biztos, mint egyházközségünk hívei meg vannak elégedve.” A levélben a lelkész azt állítja, hogy az orgona pneumatikus rendszerű, de erre a változtatásra nem került sor(szerencsére). Az orgonát 1929-ben szentelték fel, vendégszónok Űtő Lajos esperes volt. 1927. január 13-án tartott beszámoló szerint: „[…] az orgonáért az egyh. tagok fizettek 30150 Leit, azonkivül ehez tettük az e célra szolgáló 2290 Leit, összesen tehát 32.400 Leibe került.” 1965. augusztus 21-én Mátéfi Mihály és Deák József keblitanácsosok, valamint Barabás János harangozó és Németh Sándor lelkész megjavították az orgona fújtatóját, akárcsak 1969-ben, amikor „Simó Bénjamin megjavította az orgonafújtatót, 30 lej.” Az 1988-as orgona felmérés kérdőívére adott válaszok értelmében, az akkori lelkész , az orgona állapotát jónak találta és minden regisztert működőképesnek. A 2016-os orgonafelmérés során Enyedi Pál, a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia Egyházzenei szaktanára így összegezte az orgonával kapcsolatos megállapításait: „Kolonics nyolcváltozatú, egymanuálos hangszert készített, pedál nélkül. Regisztereinek összeállítása a barokk kisorgonákéhoz hasonló: az orgona jellegzetes, ércesen zengő hangzását adó fém sípsorok, az úgynevezett principálok teljes kórusát ( Principál 8, Octav 4, Quint 3, Superoctav 2, Mixtura 3×1) egy-egy 8 és 4 lábas fuvolaregiszter (Coppel 8, Flauta amabilis 4) egészíti ki. Mindennek egy 16 lábas fuvolaváltozat (Subbas 16) ad tömörséget, súlyt és méltóságot. Ritkaságként fennmaradtak a regiszterhúzók fölé ragasztott eredeti, papír feliratok. A sípsorokhoz egy tremoló társul. Az orgonaházat késői klasszicista stílusa, a homlokzat gazdagon tagozott kiképzése a korabeli alföldi orgonaépítészettel rokonítja. Ma a szekrény újabb, élénk kék színezésű. Ugyancsak későbbiek a homlokzat horgany sípjai, melyeket az I. világháborúban beszolgáltatott sípok helyébe 1926-ban a temesvári Wegenstein- üzem készített. (A karzatmellvédben álló néma sípok eredetiek.) A játszóasztalt és a sípokat jelenleg rovarfertőzés károsítja.”

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.