A kegyelem éve volt a Mária-év

56

A szeptemberi Mária-ünnepek alkalmával véget ér a csíksomlyói kegyszobor 500 éves évfordulója alkalmából meghirdetett, egy éven át teljes búcsúval járó jubileumi Mária-év. A csíksomlyói kegyhely őrei a ferences szerzetesek, az emlékév tapasztalatairól Fr. Orbán Szabolcs OFM, a Szent Istvánról elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány elöljárója számol be a Toronyiránt kérdéseire válaszolva.

– Főatya, mit jelentett az erdélyi ferencesek számára a jubileumi Mária-emlékév?

– Ha nagyon földhözragadt akarok lenni, akkor olyan kifejezések jutnak eszembe, mint felújítások, fejlesztések, rengeteg egyeztetés, sok (lelkipásztori) munka…, s még folytathatnánk a sort, amely a jubileumi évvel együtt járó feladatokat jelentették, főleg a Csíksomlyón szolgáló ferences testvérek számára. Nyilván ezeket ki is fejthetnénk, részletezhetnénk is, hisz sokszor kevésbé nyilvános, vagy kívülálló számára alig látható „megvalósításokat” jelentenek, de ezek nélkül nem „működött” volna a kegyhely: ezek tették lehetővé, hogy a jubileumi év (eddig) tényleg szépen, nyugodtan zajoljon, s a kegyelem kiáradásának lehetősége lehessen.
Mert ez az év a kegyelemnek az éve volt: elsősorban a zarándokok számára, akik ellátogattak Csíksomlyóra, de – s talán itt tudok visszakanyarodni az eredeti kérdéshez – mindazon testvérek számára, akik a zarándokokkal találkoztak: mert, s ez újra meg újra tapasztalat, aki beleveti magát a „szolgálatba”, s próbál segítségére lenni az emberek lelki éhségének enyhítésében, az maga is megtapasztalja a kegyelem túláradását a saját életében.
S mindenképpen még egy kulcsszót ki kell emelnem, amely a jubileumi évhez – számunkra – kapcsolódik: a kihívás. Ez az esztendő egy nagy kihívást jelentett számunka: kihasználni, felhasználni az adódó lehetőséget, hogy a Csíksomlyóra látogató Mária-tisztelő híveknek lehetővé tegyük a jubileumi év kegyelmeiben való részesedést, s közben ne ragadjunk le az ügyintézés, hivatalnokoskodás vagy éppen a szolgáltatás szintjén.

– Milyen kiemelkedő eseményei voltak ennek az esztendőnek?

– Mindenképpen kiemelkedő eseménynek kell neveznünk a jubileumi év megnyitóünnepségét. Aztán csúcspontként talán az idei pünkösdszombati búcsút említhetnénk, amelynek alkalmával főegyházmegyénk főpásztora a Pápa által engedélyezett pápai áldást továbbította az ott jelen lévő több százezer zarándok számára. De kiemelkedő eseménynek szánjuk az idei őszi búcsút is, mint a jubileumi év lezáró alkalmát.
Természetesen egyedi, s ezzel együtt kiemelkedő esemény minden egyes zarándokcsoport vagy egyéni zarándok látogatása, hisz az ő számára ez egy soha meg nem ismételhető, egyedi esemény lehet.
De különleges eseménynek tekinthetjük a Csíki Székely Múzeumban még megtekinthető
A csíksomlyói Mária-szobor 500 éve című kiállítást, amely a kegyszobrot, annak történetét állítja „reflektorfénybe”.
A jubileumi év egyik „hozadékának” tekinthetjük így a kegyszoborra való hatványozottabb odafigyelést is, amelynek – reméljük rövidesen – egy tanulmánykötet lesz a fogható termése, s amely tudományosabb szempontból – több oldalról is – fókuszál Csíksomlyó legféltettebb kincsére.
De még számos programot fel lehetne sorolni, hisz az általunk szervezett gyermek- és ifjúsági programok szintén a jubileumi év fényében kerültek megszervezésre, de említhetjük akár a főegyházmegye legnagyobb ifjúsági programját, a Csíksomlyói Ifjúsági Találkozót, amelyben szintén hangsúlyt kapott az 500 éves jubileum is.

– A Mária-tisztelet erős a magyarság körében, s egyik legékesebb bizonyítéka ennek Csíksomlyó, a somlyói kegyszobor állandó vonzereje. A jubileumi rendezvények mennyiben járultak hozzá e tisztelet elmélyítéséhez?

– Úgy gondolom, azzal, hogy valami/valaki fontos helyet kap egy-egy rendezvény programjában, vagy éppen annak a középpontjába kerül, úgy óhatatlanul is „felértékelődik”: talán olyanok is közelebb kerülnek hozzá, akik nem kifejezetten érte érkeztek oda, de a fokozott figyelem őket is segíti a felfedezésben, a rácsodálkozásban, s ezáltal valami olyannak a megtapasztalásában, ami korábban talán nem volt annyira intenzív az életében. Így hiszem azt, hogy sokak életében a jubileumi év bármelyik rendezvénye olyan kegyelmi alkalommá tudott válni, amely az érintett személyben a Szűzanya iránti tisztelet elmélyítését eredményezte. Ezek lehettek nagy események (az év folyamán néhány csodás gyógyulásról is van tudomásunk), de lehettek a lélek mélyén végbemenő nagy találkozások, amelyek talán kifelé kevésbé voltak érzékelhetőek.

– Mi a jubileumi esztendő eseményeinek legfőbb tanulsága?

– E sajátos évnek egyik fontos tanulsága, hogy az ünnepekre oda kell figyelni: mert ezek adnak lehetőséget arra számunkra, hogy tudatosítsuk, megértsük a múlt tanítását (s az elmúlt 500 évből rengeteget tanulhatunk), s ez erőt is adhat arra, hogy a jövő kihívásaival szemben helyes módon tudjunk szembenézni.
Ugyanakkor azt sem feledhetjük, hogy egy-egy ilyen sajátos esemény, mint pl. ez a jubileumi Mária-év kihívást is jelent: ezzel együtt sok-sok munkát igényel (lényegesen többet, mint a sima „hétköznapok”). De talán az is a tanulságok közé tartozik, hogy egy-egy ilyen munkába belevágva tapasztalhatjuk, hogy sokan hajlandóak, képesek felsorakozni: az elmúlt évben a társadalom minden szegletéből rengeteg segítséget kaptunk, s így ismét bebizonyosodott, hogy ha valaki jó cél érdekében cselekszik, akkor mindig lesznek olyanok, akik melléje állnak, segítenek, s ez az együttműködés teszi igazán lehetővé, hogy a Jóistentől – itt Csíksomlyón különösképpen is a Szűzanya közbenjárására – érkező kegyelmek érezhetővé, befogadhatóvá váljanak sok zarándok életében.

Sarány István

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.