A karácsony akkor szép

82

A karácsony akkor szép, hogyha fehér hóba lép – szavalta a lányom az ünnep alatt többször is az óvodában tanult versikét. Ez jutott eszembe akkor is, amikor számos ismerős Facebook-oldalán már december 23-án felbukkantak a karácsonyfás, ajándékos fotók. Az ünnepnek megvannak a hagyományai, szokásai, menetrendje, szenteste díszítjük a fát, akkor hozza az angyal az ajándékokat, megyünk az éjféli vagy legalábbis esti misére, gyermekként belém ivódott ennek a sorrendje, rendje. Talán ezért ütköztem meg először az egy nappal korábban felékesített karácsonyfákon, a korán érkezett angyalfiákon. Hisz a karácsony akkor szép, ha nemcsak fehér hóba lép, hanem annak rendje és módja szerint megvan az ünnepnek a ritmusa és minden kelléke is – gondoltam. Közben úgy alakult, hogy elutaztunk és nálunk nem egy nappal hamarabb, hanem később díszítődött a karácsonyfa és érkezett meg az angyal. És ugyanúgy együtt tudtunk lenni, ugyanúgy örülni tudtunk neki, mintha már szenteste megtörtént volna ez. A karácsonynak a hagyományai, szokásai is fontosak, kapaszkodók, megtartó kereteket jelentenek, de nem azok a meghatározók, jöttem rá. Nem az a lényeges, hogy pontosan melyik napon született meg a Kisjézus, hanem a megérkezésének a beteljesülése, nem az a fontos, hogy december 23-án vagy 24-én jön meg az angyal, hanem, hogy megjön, nem az a fő kérdés, hogy megvolt-e a nagytakarítás, hanem, hogy van hová hazamenni, és nem az a lényeges, hogy van-e töltött káposzta, hanem, hogy van mit enni. A karácsony akkor és úgy szép, ahogyan megteremtjük magunkban az ünnepet és ahogyan megéljük azt, annak a lényegét.
Egy csíkszeredai üzlet kirakatába gyönyörű terepasztal került ki néhány hete, házakkal, vasúttal, vonatokkal, a nézelődés örömét azonban hamar lehervasztotta a felirat, miszerint ne állítsák a gyermekeket az ablakpárkányra. Ünnepváró hangulat volt már akkor is, amikor egyik este az általunk kihívott taxival elutaztak polgártársaink, mi pedig hosszú perceket vártunk még a hideg éjszakában. Hosszút autókáztunk a napokban és felszusszantam, amikor beléptünk a megyébe, rögtön ezután viszont olyan előzéseket mutatott be mellettünk néhány atyánkfia, mintha nem szentestére igyekeztek volna haza, hanem kórházba kívánkoztak volna. Szóval, hiába van advent vagy karácsony, ha a fejekben és a lelkekben nincs az, hiába van meg az ünnep kerete, ha a tartalma hiányzik. A lényegen pedig nem változtat ez vagy az a naptári nap.

R. Kiss Edit

Akár ez is tetszhet

Hozzászólások lezárva, de 1 | trackbacks és Pingbacks vannak nyitva.