csütörtök, november 26, 2020
custom_html_banner1

Hirdetés

A jóság könyve

Nagyon el lehet rontani egy ilyen könyv ismertetését. Az írások terjedelmükben is arra intenek, hogy fogja vissza magát az ember. Például akkor, ha a stílus boncolgatásába kezd. Mert ott hiába keresné a nagy írói húzásokat, mégis ki tud kerekedni két világ között a különbség.
Az egyik világ a szeretet, a törődés világa. Magdolna mindössze két helyen említ e világ földrajzi betájolásához támpontot, mégis pontosan tudjuk, hol játszódik le a későbbi életét meghatározó gyermekkor. Ott, ahol az énekelni nem tudó, rossz fülű édesapát is meg lehet daloltatni. Ott, ahol szinte csak légiesen, de mindenhol jelen lévő édesanya ügyeli a lányka életét. Ott ahol a legszebb és legszeretettebb ajándékok cserélhetnek gazdát. Ott, ahol nem nyomorult vénasszonyra, hanem öreg nénire kerül édesapja kabátja. Ott, ahol a hegynek lelke van és tata mindig az igazat mondja. Ott, ahol nem akasztanak kulcsot estig a gyermek nyakába, ahol Márci mámi úgy maradhat örök életű, hogy erre sose gondol. Ott, ahol van idő, elbeszélgetni határnéző séta közben, de a Békény melletti piacon is…
Szép és nem megszépített világ. Csak kicsit elmúlt. Csoda hát, ha ezek a sorok a gyermekkor és a szülőföld utáni, nem is rejtett vágyódás ujjlenyomatai is?
Ellenpontként ott vannak azok a történetek, amelyek eldobott gyermekek elhagyott asszonyok drámai, sőt tragikus helyzetével ismertetnek meg. Azok, ahol a kiváltó ok elsősorban a hit nélküli élet, ahol ismeretlen fogalom a ránk ügyelő angyal. Főleg itt, a Földön. Legalábbis mintha úgy tűnne. Vagy mégse? Hiszen a kis, főleg valamilyen fogyatékkal élő gyermekek maguk az angyalkák. Magdolna és az erre érzékeny olvasó számára minden esetre.
Kovács Magdolna írásaiban nincs fater, de van édesapám. Nincs haver, de van barát…
Valamennyi sora csordultig töltött szeretettel, jósággal. Azzal, amit nem belévertek szigorral, hanem példájuk által belekódoltak elei.
Aki abba vágna bele, hogy találgatni kezdje: mennyi a valóság és mennyi a fikció, a kitalált e kis írásokban, ne fáradjon. Magdolna láthatatlan orsóján olyan ügyesen pergeti a történeteket, ahogy anyáink a fonókban tehették hajdanán.
Elfogult vagyok mindennel, amit szülőföldem termett. Kovács Magdolnával is. El-el lágyul az ember olvasás közben. Hogyisne, hiszen a manapság divatos meghökkentő történetek és a szenzáció keresése helyett olyan hétköznapi „aprósággal” találkozunk történetről történetre, mint a szeretet, a jóság, a megbánás és az alázat. Nem csak a közeliek felé árad Magdolna szeretete. Jut belőle az elesetteknek is. Külön erénye a szerzőnek, hogy egyetlen betűvel sem ítélkezik. Olyankor sem, amikor megrázó esetek krónikása lesz, azokról írva, akik maguk okozták életük drámai fordulatait, maguknak köszönhetően válnak sorsüldözöttekké.
Szeretet, együttérzés, hűség, tisztelet, önfeláldozás, szerénység, nyitott szív. Esetében ez a tisztaság-szivárvány hét színe. Mert az ő erőt adó mozgatórugója: a jóság. Ritka ajándék!
Nem szájbarágósak, mégis tanítanak, eltűnődtetnek, önmagunkba nézésre késztetnek, meghatnak ezek a kis írások. Egyik erényük, hogy a témák ellenére csak igen ritkán érzelgősek, akkor is jó arányérzékkel szerkesztettek. Olyannyira, hogy egy ráadás mondat már elronthatná a hatást.
2018-ban jelent meg ez az első könyve, nyomdakész a második. Kovács Magdolna mesterien játszik a lélek húrjain. Írásai – több helyen – a továbblépés csíráját hordozó alkotások. Csak el ne bízza magát!
Reméljük, novellistaként is köszönthetjük nemsokára, hiszen páratlan gazdag élményanyagához ritka érzékkel megáldott közlési vágy társul.

Bajna György

Kapcsolódó cikkek:

14,236RajongókTetszik
0FeliratkozóFeliratkozás

Legfrissebb